Dénes Dávid: A magyar elég komplex és szép nyelv az önkifejezéshez

A grunge örök

Dávid megjegyezte: nem tudja, lehet-e postgrunge-nak hívni a stílusukat, vagy egész mást jelent a mai grunge. „Szerintem ezek tartják életben az alternatív zenéket. Olyan bandák, akik a régi kötelezőket reneszánszolják újra a saját kis ízlésük szerint.”

Találó kifejezés ez az újrareneszánszolás, mert lássuk be, a ’90-es évek eleje óta nem születettek nagy találmányok a rockzenében.

„Pont erről beszélgettem a srácokkal – árulta el Dávid –, hogy szerintünk ki mennyire releváns ahhoz, hogy arénát kaphasson. Például az én kedvenc zenekarom, a Queens of the Stone Age nem töltene meg arénát, de nem is ez a feladata. Alternatív szinten egyébként bőven történnek nagyon érdekes dolgok, főleg 2015–2016 utántól, a new age rockokban, viszont ezek sem fognak arénákat megtölteni, nem lesznek Led Zeppelin- meg Beatles-méretűek. A nagyok megmaradnak kötelező tananyagnak, de motivációs jellegű példaértékkel már nem bírnak számomra. Tök jó, felnőttünk rajtuk, move on!”

A fentiek tükrében nem meglepő, ha Dávid és zenekara nem stadionok megtöltését tűzte maga elé elérendő célként.

„Ha véletlenül arra kelek fel egyik nap, hogy világsztárszintre jutottunk, akkor nem fogok sírva fakadni, de nem feltétlenül vágynék a következményeire. Ha valamit azért csinálnék, hogy ilyesmi eredménye legyen, akkor megbuknék. Viszonylag hamar nyomást érzek, már akkor is, amikor határidőt szabok magamnak egy dal befejezésére. Azt mondom, nem érdekel, kész lesz, amikor kész lesz, de nem fogom megerőszakolni magam” – vallotta be, s azt is, most éppen efféle helyzetben vannak, de hiába tűzték ki a célt, közelében sincsenek annak, hogy elégedett legyen.

„Hála az égnek, independent a zenekar, nem vagyunk kötve semmihez. Kis feltörekvőként is viszonylag hamar meg lehet tapasztalni, milyen dolgokkal jár a műfaj ipari oldala. Képzelem, mivel járhat mindez Benson Boone-nak. Nem vágyom ilyesmire. Számomra sokkal motiválóbbak azok az előadók, akik nem világsztárok, de elérnek egy masszív tábort.”

Az internet korában lényegesen könnyebb a dalokkal, albumokkal masszív tábort elérni, mint a bakelitlemezek, a világvevő rádió, az élő bulik korában. Dávid sietett megjegyezni, hogy ez igaz, de egyformán igaz mindenkire. „Vagy nagyon autentikusnak kell lenni, vagy nagyon egyedinek, vagy mindkettőnek. Közben nem szabad megerőszakolni magadat azzal, hogy te ezt most el akarod juttatni az emberekhez. Nem marketinges vagy. Közben pedig el kell fogadni, ha szeretnéd megmutatni a zenédet, akkor ez a marketingmunka olyan tényező, amit nem lehet kikerülni. Vagy akkor maradj teljesen underground, meg maradj teljesen ismeretlen, viszont ne is vágyj többre. Akkor leszel jogosult a nagyszínpadra, ahol nagyobb dolgokat lehet csinálni, mint a kicsin, ha azt érzik az emberek: na, ez ide már nem fér be.”

Magyar rock magyar nyelven

Maradjunk még kicsiben: ha nem is auditóriumokat, de klubokat biztosan megtölt a Mad About Marilyn. Netán saját törzsközönségével?

„Vannak, akik több mint száz kilométert utaznak minden koncertre – tárta szét karját a frontember. – Nekem szürreális, hogy nyomják a szöveget, még angolul is. Ez nekem nagyon nagy dolog.”

Dávid elmesélte, az angol szövegekért hetente kétszer megkapja az okítást: magyarul kell írni.

„A mai napig angolul jut eszembe a dalszöveg. Aztán igényel némi kreatív fejtörést, hogyan lehet úgy megcsinálni magyarul, hogy a zene az maradjon, aminek született, közben pedig működjön, és ne legyen baromi gagyi a szöveg.”

Az énekes-dalszerző beavatott alkotói titkaiba: először mindig a dallam születik meg a fejében. Majd következik az a munkafolyamat, amely a magyar beatzene hőskora óta változatlan, a dallamra angolul ráhalandzsáznak.

„Egy jó szöveg legyen fifikás, legyen benne valami érdekes, legyen benne valami olyan, ami elgondolkodtat. Vagy legyen egyszerű, de akkor legyen szexi. A magyar elég komplex és szép nyelv az önkifejezéshez – avatott be Dávid – nem határozom el feltétlenül, miről akarok írni, előbb a zene születik meg.”

Kezdődik a hangfoglalás

Mint mindenkinek, az NKA Hangfoglaló-támogatás jól jött a Mad About Marilynnek is. „A legnagyobb segítség, hogy nem kell azon agyalnom, miből fogom finanszírozni a projektet – ismeri el Dávid. – Ráadásul kaptunk egy nagyon jó fej mentort Egyedi Péter személyében. Ő is segít, amiben tud, még ha csak a gondolataival is. Azok nekem talán fontosabbak a véleményénél.”

Az Óriás frontembere megnézte legutóbbi koncertjüket, amiről igencsak pozitív véleményt fogalmazott meg.

„Leginkább a kapcsolatépítést segíti a program. Ami akár évekig tartana, most leszűkül erre az egy évre.”

Címlapfotó: Mad About Marilyn fellépése az NKA Hangfoglaló Minifeszten. Fotó: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu