Helka a nagypapa polcától a Zeneakadémiáig jutott

Családi vonás a nosztalgia

„A régi világ dolgaiból való táplálkozás sokkal jobban vonz, mint korunk újító hullámai. Apukám szeret nosztalgiázni, szereti a dolgok eredetét és történetét felfedezni, a gyerekkorához kapcsolódó játékokat, tárgyakat megvásárolni és megismerni a letűnt, régi világot. Talán ez a szenvedélye ragadhatott rám” – magyarázta Helka.

A citerát önállóan fedezte fel: „Lefogtam a húrokat és elkezdtem pengetni. Kikerestem rajta a Boci-boci tarkát” – idézte fel a kezdeteket. Tizenegy évesen, a zeneiskola előtt még egy különös érv is a citera mellett szólt: azt hitte, ennél a hangszernél megúszhatja a szolfézst.

„Félreértések sorozatának áldozata lettem. És ez volt az én igazi szerencsém! Csak utólag, amikor már beiratkoztam a zeneiskolába, akkor derült ki, hogy mégis kell szolfézs a citeratanuláshoz, de ekkor már mindegy volt, elköteleződtem a hangszerem mellett. Ha tudtam volna előre, hogy kell szolfézs, nagy valószínűséggel nem lennék citerás" – vallotta be nevetve.

Hamar jöttek a versenyek és fellépések, Helka pedig egyre jobban beleszeretett a zenébe. Nyolcadikban válaszút elé került: „Nyolcadikos koromban el kellett döntenem, hogyan tovább: zenei pálya vagy gimnázium? Szüleim elmondása alapján akkor eléggé tinédzser voltam.” 

„De anya, el akarsz engem küldeni Vácra? – kérdeztem, mert túltengő érzelmi viharaimban kamaszként azt éreztem, anyukám meg akar szabadulni tőlem, menjek csak minél messzebb az otthonomtól. Én viszont csak azért sem nem akartam elmenni.”

Citera helyett hegedű

Így a helyi gimnázium francia tagozatára ment, ám fél esztendő múltán mégis a művészeti pálya mellett döntött. A Békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola vezetősége igencsak segítőkésznek mutatkozott: kerestek neki citeratanárt, a megoldás azonban rendhagyó lett.

„Mivel Békéscsabán a zeneiskola és a konzervatórium egy intézmény, így végül népi hegedű szakra jártam a konziba, és mellette a zeneiskolában egyazon épületen belül citerát tanultam. Azért döntöttem emellett a konstrukció mellett, mert olyan hangszert szerettem volna a konziban tanulni, amiben javában rászorulok a fejlődésre, így kihasználva a négy év adta tanulási lehetőséget” – árulta el.

Fejlődése látványosra sikeredett: az érettségi után felvételt nyert a Zeneakadémiára. De nem citera szakra...

„A Zeneakadémia népzene tanszéke szakpárokban gondolkozik. Abban az időben, amikor jelentkeztem, a citera-koboz-tekerő egy szaknak számított. Ezek közül a citera volt a fő hangszerem, a koboz és a tekerő pedig a mellékhangszereim. A diplomám megszerzése után a kobozt és a tekerőt csak alapfokon taníthatom, míg a citerát alap- és középfokon is.” Eme instrumentumok játéktechnikája meglehetős eltérést mutat. Helka citerázni tudott, kobozt tartott már a kezében, tekerőt pedig látott, hallott.

„A citera-koboz-tekerő szakot szerettem volna párosítani népi hegedűvel, azonban – mint az utolsó pillanatban kiderült, erre nincs lehetőségem, így előbb citera-koboz-tekerő szak mellé a népzeneelméletet vettem fel, majd az első év elvégzése után jelentkeztem át az eredetileg tervezett népi hegedű szakra.” Hogy végül énekes előadó váljék belőle.

„Jelenleg nem tartom magam énekesnek, csak éneklek a színpadon. Ez nagy különbség. Lehet, hogy ha öt év múlva beszélgetünk, akkor már énekes leszek, most még citerás vagyok, aki énekel. A dalok felkonferálása és a színpadon való éneklés ijesztő dolog, meztelenné tesz. Sérülékeny állapot egészen addig, míg az ember meg nem erősödik önmagában. Volt egy népzenei verseny, ahol énekeltem is és citeráztam is, ott azt mondták: ügyesen citerázik ez a lány, de ne énekeljen, mert akkor magasabb színvonalú lesz a produkció, az ének lehúzza. Ezután hosszú évekig nem énekeltem” – idézte fel Helka.

Népzene és rögtönzés

Nem csoda, ha abbahagyta az éneklést, mígnem megérett benne a vágy, hogy ne csupán a muzsikával, szavakkal is szóljon közönségéhez a színpadról.

„Hosszú éveken át az autentikus népzene motívumkészletét, az archív felvételek adatközlőinek egyedi játékmódját és népzenei kultúrkincsünket tanulmányozva, megértve, átszűrve magamon tanultam a zenét. Imádtam beleásni magam a régi felvételek minden egyes apró rezdülésébe.

Jelenleg számomra a népzene egy ősi forrásból származó, megannyi réteget magába foglaló, felbecsülhetetlenül értékes kreatív játszótér, melynek izgalmait és szépségét a Hegedűs Józsi által készített elektromos citerán élem meg leginkább, különböző pedálokat segítségül hívva” – magyarázta a zenész.

Megvallom, az elektromos citera léte számomra igazán újdonságnak hatott. Helka felvilágosított, hogy a citera fejlődéstörténetében már az előző évszázadban is volt arra precedens, hogy hangszedő, jack aljzat beépítésével kísérletezzenek az emberek. Megjegyzem, Mandel Róbert elektromos tekerőlantot épített, az electrotaryt – ennyiben nincs új a nap alatt.

„Habár a szépség szubjektív, ezt a citerát mégis gyönyörű kivitelezés, egyedi formavilág és jó hang jellemzi! Ami pedig számomra különösen izgalmas világot nyitott meg, az a basszushúrokon való dallamjáték lehetősége. A legtöbb hagyományos akusztikus citeránál a basszushúrok alatt nincsenek bundok, azok csupán szabadon zengő húrként erősítik a burdon hangzást.”

Együttesben

Helka szóló projektje mellett zenésztársakkal szintén muzsikál. Például Szokolay Dongó Balázs dudás, furulyás, szaxofonos, tárogatóssal. „Dongóval a közös nyelvünk a népzene, melyet érzékeny módon, szabadon alakítva használunk. Időnként megfér játékunkban a finom improvizáció és a dallamok díszítésének egyedi lehetősége, mégis kellően pásztoros, parasztos, szabad marad a zene, és nagyon olyan, amilyenek mi vagyunk.”

Az Új Gereben, a nagy múltú progresszív folkot játszó Gereben utódja. „Az Új Gereben a citerajáték széles technikai lehetőségein haladva kiegészül a dallam- és akkordkíséretet játszó kobozzal, illetve a sodró ritmusalapot biztosító dob- és gardonkísérettel. A zenekar különleges szépsége a különböző életkorokból fakadó generációs különbségek egymásra hatása, együttműködése és egymásból építkezése” – fogalmazott Helka, aki a Gerebent alapító Rácz Antal citerás szellemiségét viszi tovább az együttesben.

A Vertigo Collective már kifejezetten etnojazznek bélyegezhető. „Én, aki a népzenei közegből jövök, úgy látom, hogy a Vertigo Collective zeneisége nagyon jazzes világ. A zenekar többi tagja pedig, a jazzből jőve, azt mondja: erősen népzenei alapokon nyugszik a zenénk. Nézőpont kérdése. Az biztos, hogy a jazz és a folk fúziójáról beszélhetünk.”

Kétkedve fogadtam a citerát, mint jazzbe illő hangszert, azonban Helka kiokosított, hogy a klasszikus muzsikában többen írtak citerára zeneműveket. Például Kurtág György, Bozay Attila.

De hallgassuk Tündevény című albumáról őt magát. „A Tündevény szó magába foglalja a denevért, az éjjeli baglyot, a sötétséget, a tünedező létet, a tünde révén pedig a varázslatot. Megannyi jelentés rejtőzik egy szó mögött, ez megtetszett benne, hiszen a lemez anyaga is egy olyan történetet formál, ahol a valóság rétegei egymásra vetülnek, és amit látunk, az mindig csak egy nézőpont töredéke. A monotípiával készült, majd digitális utómunkával ellátott silent bookkal karöltve egy megfejtésre váró kaland veszi kezdetét.

A zenén és a silent bookon túl Szabó Heni segítségével készült egy ruhakollekció is, melyet használt anyagokból, saját kezűleg készítettünk. A Tündevény ruhadarabokon is megjelenik a kettősség, sokoldalúság gondolata. Több ruhán ezt úgy szemléltettük, hogy kifordíthatóak: van egy sötét, illetve egy mintás oldaluk” – fejtette ki a muzsikus.

Helka, aki elnyerte az NKA Hangfoglaló Induló Előadói Alprogram támogatását, úgy látja, hogy a mentorprogram, a fellépési lehetőségek, a kiajánlások és a támogatási összeg olyan átfogó, komplex segítséget nyújtanak, ami óriási segítség egy szárnyát próbálgató zenésznek. 

Fotók: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu