Ha valaki klasszikus, kosztümös tévéjátékot rendez, akkor marad némi mozgástere, hogy újrafogalmazza a hagyományt? Vannak ki nem mondott szabályai, normái a tévéjáték-rendezésnek?
A tévés produkciók jóval kisebb költségvetésből készülnek, általában több a visszatérő belső helyszín, kevesebb bennük a látvány és az akció, de ami a rendezést illeti, nincs igazi különbség. Pont annyi munkát kell beletenni, mint egy nagyjátékfilmbe.
Felmerült a kreatív csapatban az, hogy a ruhákat és az enteriőrt steampunkosra vegye, hogy a film a TikTok-generációt is könnyebben megszólítsa?
A steampunkot erőltetettnek éreztem volna Gárdonyi világához, és amúgy is kicsit lerágott csont, valahogy mindig akkor kerül elő, amikor a tartalom kevés, és a formával helyettesítik. Az Idában a jelmeztervezőnk elképzelése az volt, hogy használjunk eredeti, 1910-ben készült ruhákat, mert a mai anyagok esésén, fényén látszik, hogy műszálasak, modernek. Ezért zömében eredeti, százéves ruhákat kölcsönöztünk, de mivel ezek anyagok már elöregedtek, rengeteg javítást igényeltek, sokszor fakók, nehezek és melegek is voltak, így a végén később gyártott, korhű jelmezekkel vegyítettük az összképet. Szerintem a hatás jó lett! Érdekes adalék egyébként, hogy a régi ruhák zöme 34-36-os méretű volt, szóval sokat változtak a nők az elmúlt száz évben.
Nagyjátékfilmes büdzsé esetén több lett volna a külső helyszín, vagy a történet ebben a kamarai térben működik a leghatékonyabban?
Jó pár vicces, de epizodikus rész maradt ki a filmből, az egyetlen jelenet, amit tényleg sajnálok, az a párbajjelenet, ahol Mikey és Csaba vitája elfajul. Ez szerves része a regénynek, de sajnos a mi költségvetésünkbe már nem fért bele.
Kellett-e figyelni arra az egyensúlyra, hogy egyfelől kortárs filmmé dolgozzátok a történetet, mégis hű maradjon az eredeti kosztümös meséhez?
Igen, elsősorban a dialógoknál. Gárdonyi nyelvezete egy 1920-ban íródott regénynek megfelelően dagályos, a filmbe pedig a műfaj miatt pörgőbb párbeszédek illettek. Itt egyfelől korhűnek kellett maradnunk, másfelől le kellett porolni a szöveget. Ida karakterét is aktívabbá kellett tennünk, a filmben sokkal kevésbé sodródik, mint a regényben. Erre azért volt szükség, hogy a mai fiatalok is azonosulni tudjanak vele, mert egy tini manapság el sem tudja képzelni, milyen kevés önállósága és tényleges döntési lehetősége volt egy száz évvel ezelőtt élt tizenéves lánynak.
Számos tévéfilmmel történt meg, hogy végül moziban kötött ki. Fel vannak készülve a sikerre és arra, hogy moziba vigyék?
Már az első vágás befejezésekor felmerült a moziváltozat, de én ezt nem akartam. Ez egy tévés büdzséből készült kosztümös film, nem akarom, hogy egy olyan ligában versenyezzen, ahol jóval nagyobb költségvetésű alkotások indulnak, még akkor sem, ha sikerült látványossá tennünk. A tévés mezőnyben viszont egyelőre jól szerepel, mert jelölték a legjobb film díjára a Monte Carló-i filmfesztiválon.
Gárdonyi története számos vonatkozásban modern történet: egy nő öntudatara ébred, kiáll az érzelmeiért, ráadásul a házassági hirdetés motívuma is rokonítható a netes társkeresőkkel. Szóval a marketingben – ha a tévéfilmeknek van büdzséje erre – meg lehetne célozni vele a fiatalokat is. Van erre stratégia?
Pont azért, mert tévéfilm, sajnos nincs marketingkeret, de bízom benne, hogy a tini korosztálynál betalál majd. A szereposztásban is van pár olyan név, akikért odavannak a fiatalok, ilyen például az Idát alakító Mentes Júlia, a Csabát alakító Rohonyi Barna vagy a Csorbát játszó Ember Márk. Ha pedig a felkerül valamelyik népszerű streaming szolgáltatóra, egészen biztosan meg fogja találni a közönségét.
Felmerült az, hogy tovább építsék az apa karakterét és a lányához való viszonyát?
Nem, de élveztem a Hevér Gábor által megformált apafigurát, mert ügyesen balanszírozott a szerethetőség és a kegyetlenség határán. Péter egyfelől jót akar a lányának, másfelől a saját boldogságát mindig előbbre helyezi, ami érdekes szülői dilemma.
A legtöbb Goda Krisztina-filmben fontos szerepük van a párkapcsolatok kialakulásának, az érzelmi viszonyrendszereknek. Vannak-e olyan tanulságok, amikre a kamera másik oldaláról tehet szert az ember, akkor, amikor kibomlanak előtte a filmes szituációk?
Minden élethelyzet megtanít nekünk valamit, akkor is, ha épp utálunk benne lenni. A színészvezetésben, a karakterek motivációinak megértésében biztosan segít az, ha az ember elemzi azokat a szituációkat, amelyekbe belekerül vagy maga körül tapasztal.
Három év alatt (2005– 2008) leforgatott három sikerfilmet (Csak szex és más semmi, Szabadság, szerelem, Kaméleon), és utána hét év telt el, míg elkészült a Veszettek. Mi történt ez alatt a hét év alatt? Aki zsinórban a legsikeresebb magyar filmeket rendezi, az talán válogathat az elé került forgatókönyvekben…
A kislányom 2009-ben született, pár évig annak is örültem, ha délután négykor már nem voltam pizsamában. Rengeteg teendő van egy kisgyerek körül, és a rendezés nem olyasmi, amit félállásban lehet csinálni. Az ember hónapokon keresztül heti hat napot, napi 14-16 órát dolgozik, egy kisgyerekkel szemben nem tisztességes ilyen hosszú időre eltűnni. Ettől függetlenül nem voltam tétlen, ez idő alatt forgatókönyveken, sorozatokon dolgoztam. Írtam meséket, részt vettem egy animációs rövidfilm elkészítésében, rendeztem színházat és reklámokat is.
Londonban és Los Angelesben tanult, vannak nemzetközi kapcsolatai, mégsem dolgozott együtt a saját filmjeiben nemzetközi sztárokkal, miközben ez már nem ritka dolog itthon sem. Miért?
Én hazai finanszírozású filmeket rendeztem, magyarul forgattam, ezekbe nehezen illeszthető olyan színész, aki nem beszéli a nyelvünket. A főiskolás vizsgafilmjeimben angol színészek szerepeltek, szívesen forgatnék megint angolul, ha adódna egy koprodukció, nem zárkóznék el a lehetőségtől.
Min dolgozik most? Mikor számíthatunk újabb játékfilmre?
Van egy sorozattervem, ami az ötvenes években játszódik, dolgozom két nagyjátékfilm forgatókönyvén is, majd meglátjuk, melyik válik valóra.
A nyitóképen Goda Krisztina az Ida regénye forgatása közben a veszprémi várban. Fotó forrása: veol.hu
