Étterem hegedűművészekkel és népművészeti ételek
Sok éven át a Százéves Étteremben hegedült legfiatalabb Liszt-díjasunk, akivel a KaposFesten készített interjút Kiss Péter. Így találkozhatott gyermekkori példaképével, Gidon Kremerrel – mesélte kollégánknak Ifjabb Sárközy Lajos hegedűművész, akinek játékát hallgatva szerzőnknek az a benyomása támadt, hogy a zene a legszorosabban hozzátartozik az életünkhöz, csaknem a lélegzéshez hasonlóan.
Talán nem mindenki tudja, hogy létezik rakott dödölle, a medvehagymás dödölle tejföllel, de édesség is készülhet belőle, például diós dödölle karamellmártással. Arról még ennél is kevesebben értesülhettek, hogy a sokoldalú étel Prikryl József Venesz József-díjas nagykanizsai mesterszakács kedvenc étke, aki könyvet is írt róla.
Második könyvében több mint száz paraszti étel szerepel, köztük a lakodalmi cukorperec, az őrségi fumu, a baba alakú kalács, a vágott zsír, a különféle gánicák, a búbos (füstölt) túró, valamint a tepertős vagy kerekrépás rétes. Már készül a sorozat harmadik kötete is, amelyben a zalai-vasi régi paraszti konyha tésztaételeit és az édességeket (például a vágott zsírba mártott perecet, a tökmagolajos sült kukoricamálét, a diós pitét, a hájas kekszet, a hetési palacsintát és a nádon sült perecet) szeretné bemutatni – derül ki sok egyéb testnek és léleknek kedvező tény mellett Horváth Attila írásából.
A Dani meg a Mikó a felelős
„Dani és Mikó Pista egy sörözőben úgy döntött, hogy megalapítja a Kalákát, majd amikor Dani hazajött onnan, mondta, hogy én leszek a csellista. Én így emlékszem. Pista remek hegedűs volt, majd gitáron is megtanult pár akkordot, és nagyon invenciózus dallamszerzőként hozta is a dalokat. Az alapötlet is, hogy verseket énekeljünk, tőle származik. Rögtön volt három-négy szerzeménye. Az egyik a Megy a juhász a szamáron Petőfitől, a másik Csokonaitól a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz. Emlékszem, az első közösen, a mi gyerekszobánkban összehozott Kaláka-dal Arany Jánostól Az egri lány volt” – meséli sok már személyes emléke mellett Gryllus Vilmos a beszélgetésben, amelyet Török Máté jegyzett le.
Jóindulatú lefejelés köcsöggel
Laár András sokoldalú művész és előadó: a L’art pour l’art Társulat alapítója, Karinthy-gyűrűs humorista, énekes, zeneszerző, dalszövegíró, író, költő, színész, spirituális gondolkodó, buddhista pap és a 43 éves, a Magyar Rocktörténet című képregény második részében is megjelenő KFT zenekar alapító és jelenlegi tagja. Joggal számíthat rá az olvasó, hogy interjúalanyként sem unalmas. Erre jó példa egy kiragadott részlet a beszélgetésből, amelyet Nagy Daniellával folytatott a buddhista és muzikális humorista: „Ez a látásmód egyszerre kapcsolódik a groteszkhez, a szépséghez, az intelligenciához és nem utolsósorban a jóindulathoz, hiszen a dalaink mindegyike a jóindulatról szól. A Lefejellek, köcsög! című dalunk – amiben Bornai időnként a dal címét üvölti – esetleg rosszindulatúnak tűnhet, holott ez a szám azt fogalmazza meg, hogy egy normális, kicsit is intelligens, művelt, finom ember soha nem ejti ki a száján ezt a mondatot.”
Túl édes tragédia
A színészeket övező médiabotrány és a sablonos reklámkampány ellenére sem tartja menthetetlen filmnek a Velünk véget ér című hollywoodi alkotást Pintér Laura. Filmkritikájában megállapítja, hogy Justin Baldoni rendezése jól összerakott, ha nem is kiemelkedő film. Mellette szól, hogy foglalkozik a kapcsolaton belüli erőszak témájával, kár viszont, hogy a súlyos téma ellenére is tipikus hollywoodi munka került a nézők elé Blake Lively főszereplésével, tehát gyönyörű színészekkel és happy enddel.
Megszentelt kút és izgalmas posztszovjet légkör
Takács Katalin színművész arról mesélt Seres Gerdának, hogyan lelt évtizedek óta egyre fontosabb nyári otthonra Vérteskozmán, a ma mindössze húsz állandó lakost számláló településen. Itt földbe áshatja bánatait, bajait, és ami örömteli találkozások, megszentelt kút és havas karácsonyok színhelye. Minderről és még ezeknél is személyesebb élményeiről is beszélt kollégánknak Takács Katalin a művészek kedvenc magyarországi helyeit felkutató sorozatunkban.
Lehet-e szexi a posztszovjet atmoszféra? – teszi fel a kérdést Kocsis Katica a Capa Központ kortárs divatfotóval foglalkozó kiállítása kapcsán. A kiváló képanyag és az átgondolt kurátori teljesítmény segítségével a meglepő kérdésre meglepő válaszra jut a szerző és az olvasó: így igen.
Nádasdy Ádám és a bunkó Kowalski
Egy neves irodalmár és tizenegy világirodalmi klasszi(ku)s szerepel az 1749 Világválogatottjának ebben a részében. Nádasdy Ádám legkedvesebb világirodalmi élményeit felsorolva úgy látja, hogy Tenessee Williams A vágy villamosa című mesterműve Czimer József fordításában olvasva is izgalmas, és legjobban „a bunkó Kowalskit” sajnálja, akit sokáig kísért majd „az örömtelen numera”.
A szokatlan választások közé sorolható Vikram Steh The Golden Gate című verses regénye, mely az 1980-as évek San Franciskójában játszódik, és csupa Anyegin-strófából áll. Más választásai nem különlegesek, hiszen rajta kívül is sokan sorolják kedvenceik közé Verne Gyula A rejtelmes szigetét, Eric Knight Sam Small csodálatos életét Szerb Antal fordításában, és a legtöbb listán szerepel Bohumil Hrabal, Umberto Eco és Bulgakov neve is.
