Április 30. a magyar film ünnepe 2018 óta, annak emlékére, hogy 1901-ben ezen a napon mutatták be az első magyar filmet, a Zsitkovszky Béla rendezésében készült A táncz című alkotást. A magyar filmművészet megszületése óta eltelt közel 120 év valamennyi időszakában nagy számmal voltak jelen olyan kiemelkedő tehetségű filmalkotók, akik maradandó munkáikkal világhírűvé tették a magyar filmet és a magyarországi filmgyártást. Április 30-án őket és a magyar filmet ünnepeljük.  
A MAGYAR FILM NAPJA rendezvénysorozathoz 2019-ben már több mint száz saját szervezésű programmal – közös mozilátogatás, beszélgetések, közönségtalálkozók, filmzene koncertek – csatlakoztak a résztvevők. Mozikban, filmklubokban, iskolákban, könyvtárakban, művelődési központokban, valamint szórakozóhelyeken is voltak országszerte filmes programok, és a nagy sikerű kezdeményezéshez világszerte csatlakoztak a magyar intézetek, konzulátusok, nagykövetségek is.  

Katalin, vagyis Sienai Szent Katalin, a dominikánusok harmadrendjének tagja (1347–1380), a középkor egyik legnagyobb hatású női szentje. Nagy Lajos királyunkkal is levelezett. Legendája szerint Krisztus őt is eljegyezte, mint alexandriai védőszentjét, sőt szívet cserélt vele, és sebeinek hordozására (stigma) találta méltónak. Élettörténetének, legendájának magyar változata: Szénabeli dicsőséges apáca szűz Szent Katerina asszonynak ő élete, amely az Érdy- és Érsekújvári-kódexben olvasható.
[...]
Nagytekintélyű alexandriai névadója miatt páratlan népszerűsége ellenére sem tudott különleges kultusza, patronátusa kibontakozni. Újabb ábrázolásaival csak dominikánus templomainkban találkozunk.
Kalendáriumi hatásra született népies neve Széna Kata. Ünnepének időjárásából egyes helyeken termésre, kaszálásra következtetnek.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

A MÉHEK NAPJÁt 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére április 30-án ünnepeljük Magyarországon. Mivel hazánkban sajnálatos módon alacsony a mézfogyasztás, a program nem titkolt célja a méz és a méhészeti termékek megismertetése és megkedveltetése. E napon országszerte mézkóstolókkal, kiállításokkal, filmvetítéssel, játszóházzal várják a méhészek az érdeklődőket.

A magyar bányászat első név szerint ismert, európai hírű műszaki fejlesztője, THURZÓ JÁNOS (Lőcse, 1437. április 30. – Nagybánya, 1508. október 10.) vagyonos családból származott, apja Rómában és Páduában taníttatta. Tudásszomjára és talpraesettségére jellemző, hogy Velencében süketnémaságot színlelve leste el a réz és ezüst szétválasztásának tudományát; ugyanis érdeklődése a bányászat és ércfeldolgozás felé fordult, az iparosodás európai megindultával felismerte ezeknek az iparágaknak várhatóan növekvő lehetőségeit. Az 1470-es években először Krakkó, majd Zólyomlipcse közelében létesített csurogtató olvasztást alkalmazó kohóművet. 1475-ben szerződést kötött hét Garam-menti bányavárossal vízemelő gépek felállítására. A megállapodást maga Mátyás király hagyta jóvá és felhatalmazta Thurzót, hogy az ország más bányáiban is telepítsen vízemelő gépeket. Thurzó 1490-ben Corvin Jánostól megvásárolta a Besztercebánya környéki rézbányákat, majd a pécsi püspöktől bérbe vette a Garam-menti rézbányákat. A vállalkozások fejlesztését a tőke hiánya akadályozta; ezért kapcsolatba lépett Fugger Jakab augsburgi bankárral és 1495-ben szerződést kötöttek, mely szerint a Fugger bankház pénzzel támogatja a rézbányák kiaknázását. A szövetséget házasságok is erősítették. A vállalkozás olyan sikeres volt, hogy még további bányákra is kiterjesztették, például Nagybánya környékén.

Thurzó nagy gonddal irányította a bányászatot. Szabályozta a kutatást, a bányaművelés módját és a kitermelés szüneteltetését vagy abbahagyását. Az ércszállítmányok útjának biztosítására külön szervezetet hozott létre. Körmöcbányán 1496-ban elsőként alakították meg „társláda” néven a munkások önsegélyező szervezetét, amelyhez a tulajdonos is hozzájárult. Thurzó János olyan tekintélyre és elismertségre tett szert, hogy Ulászló király 1498-ban körmöci főkamaragróffá nevezte ki és felmentette az ércben beszedett bányaadó fizetése alól. A Thurzó-Fugger vállalkozás 1495 és 1504 között virágkorát élte: 190 ezer mázsa rezet és 18 ezer kg ezüstöt termeltek, a bányavállalat termékeit Lengyelországba, Oroszországba, a német fejedelemségekbe, sőt, Antwerpenen át Portugáliába is szállították.
Thurzó János tevékenységéről két forrásból értesülhetünk. I. Zsigmond lengyel király történetírója és titkára kortársként így írt róla: „… nagy szorgalma révén a külföldiek előtt is híressé vált… számos szellemes találmány maradt utána”. Georgius Agricola De re metallica című, 1556-ban megjelent világhírű könyvében, az egyik első műszaki szakirodalmi forrásban név szerint említi Thurzót, a besztercebányai üzemet ábrán mutatja be, amelyhez részletes magyarázatot fűz.

Thurzó halála után a bányát a Fuggerek irányították, de már nem személyesen, hanem intézők, gondnokok révén, akiknek kezén a nagyszabású vállalkozás egyre jelentéktelenebbé vált.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

Mihály Dénes 1918. április 30-án nyújtotta be a Magyar Királyi Szabadalmi Bírósághoz szabadalmi bejelentését Projectophon tárgyban, amely a kép és hang egyidejű felvételére, illetve lejátszására, azaz a hangosfilmre vonatkozott. A bejelentés 79 954. lajstromszám alatt szabadalmi oltalmat kapott és 1922. október 18-án nyomtatásban is megjelent.
Mihály Dénes még mérnökhallgató korában, az első világháború alatt kezdett el foglalkozni a hangosfilm kérdésével. 1916 júniusában hozott létre először egy 8 méter hosszúságú hangosfilmet – ekkor mindössze 22 éves volt. Találmánya Ernst Ruhmer eredményein alapult, aki 1901-ben rájött, hogyan lehet a hangot filmszalagra rögzíteni. Az ő nyomán Eugene Lauste francia mérnök valósította meg a hangok és képek egyidejű rögzítését, azonban a lejátszásnál az ő megoldása esetén a hang csak fülhallgatón át volt hallható. Mihály Dénes projectophonja volt tehát az első olyan berendezés, amely a mai hangosfilm ősének tekinthető – ahol a kép és hang egyidejűleg rögzíthető, majd a nagyközönség által látható-hallgatható. Mihály Dénes találmányát az angol Universal Tonfilm-Syndicate LTD filmgyártó vállalat hasznosította.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993, Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a hírközlés történetében)

DOMÁNY FERENC (Gyöngyös, 1899. április 30. – London, 1939): építész, számos európai országban épült középület, budapesti lakóépület és filmszínház tervezője. Tanulmányait a budapesti műegyetemen Hültl Dezsőnél kezdte, majd a berlini műegyetemen fejezte be. 1925-től Berlinben több nagy szállodát (Woga-Hotel 1927–1930; Autohotel 1929–30), irodaházat, sportcsarnokot épített. 1933-ban visszatért Budapestre, s főként Hofstädter Bélával együtt több modern bérházat és moziépületet (Ady, Lloyd/Duna és Brodway mozi) épített. 1939-ben Londonba költözött; a londoni postapalota pályázatán díjat nyert.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)