Mennyire sikerült „belaknia” az irodáját és megismerkednie a munkatársakkal?
Tavaly ősszel választottak meg a Magyar Művészeti Akadémia főtitkárává, de mivel még Finnországban dolgoztam tartós külszolgálatban, csupán decemberben tudtam Budapesten a munkát hivatalosan is megkezdeni. Az azóta eltelt hat hónap egyfelől hosszú időnek tűnik, de ahhoz képest, hogy mennyire szerteágazó működésű intézménycsaládot kell megismerni, az irányítását átvenni, valójában rövid idő. Nagy kihívást jelent a közel 300 akadémikussal és nem kevés számú intézményi munkatárssal való kapcsolat kialakítása – a titkárság dolgozóit, vezető munkatársait és a különböző tisztségeket viselő akadémikusokat sikerült már közelebbről megismernem, de ez messze nem jelenti azt, hogy „belaktam” volna a helyet.
Milyen feladatokat vett át elődjétől, Kucsera Tamás Gergelytől?
A főtitkár alapvető feladata, hogy vezető köztisztviselőként biztosítsa az MMA adminisztratív szervének (MMA Titkársága) és intézménycsaládjának (Pesti Vigadó, Műcsarnok, MMA Kiadó, Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, valamint a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ) szakszerű, szabályszerű és hatékony működését, emellett a köztestületi és bizottsági döntések végrehajtását. Ezenkívül koordinációs szerepet is betölt: egyrészt az akadémia köztestülete, elnöksége, bizottságai, másrészt a különböző intézmények között. Ez így önmagában „száraz”, monoton irodai munkának tűnhet a felettébb színes és változatos művészeti élet területén belül, de mégis izgalmasabb, mint amilyennek elsőre gondolnánk. Elődöm, Kucsera Tamás Gergely az alakulástól kezdve 10 éven át irányította a szervezet kiépülését, működésének megszervezését. Ilyen esetben a vezetőváltás valószínűleg markánsabb változást hoz egy intézmény életében, mint azoknál, amelyek több generációnyi tradícióra tekinthetnek vissza, és így számos különböző karakterű korábbi vezető alakította őket.
Mely területeken folytatják az eddigi munkát, és mely szektorokban van szükség változtatásra?
A korábban megkezdett munkát az elért eredményekre építve kívánjuk folytatni. Vashegyi György elnöki programja több fejlesztendő területet is kijelöl, emellett a főtitkárnak elsősorban azokon a területeken szükséges változtatnia, ahol az akadémikusok jelentős része úgy gondolja, hogy még kiaknázatlan lehetőségek vannak, és ahol egyértelműen előrelépést szeretnének elérni. Mindenképp tovább kívánjuk növelni a testületi döntések szerepét és az egyes művészeti ágakat képviselő tagozatok súlyát az akadémia életében. Emellett nagyon fontos cél, hogy a jelenlegi fővárosközpontú működésünket és intézménycsaládunkat igyekezzünk olyan módon átalakítani, hogy az MMA az ország egész területén jelen tudjon lenni, hasonlóan a Magyar Tudományos Akadémiához. A vidéki kulturális kezdeményezések támogatására hamarosan hét regionális központot tervezünk kialakítani helyi partnereinkkel. Ennek előkészítését nemrég kezdtük meg Kiss János alelnök úrral.
Mennyire van jelen az MMA vidéken és határon túl?
Az akadémia évente több száz millió forintot fordít különböző projektekre pályázatok és egyedi támogatások útján. Vidéki szakmai egyesületeket, fesztiválokat, kulturális intézményeket, alkotótáborokat, kutatásokat rendszeresen támogat, saját szervezésű programokkal egyelőre kevésbé van jelen. Az említett regionális építkezéstől pont ebből a szempontból várunk pozitív változást.
A határainkon túl viszont talán fordított az arány: eddig elsősorban külföldön bemutatott kulturális eseményekkel szerepeltünk, a határon túli magyar szervezetek anyagi támogatása pedig kisebb hangsúllyal bírt.
Az akadémia által szervezett programoknak mennyire van közönsége, médiavisszhangja?
Az akadémia évente több száz programot szervez, elsősorban budapesti intézményeiben. A regionális lefedettség által még több helyre kívánjuk eljuttatni programjaink hírét célzott kommunikációval, ami bizonyos értelemben kifejezetten közönségszervezést jelent.
Kikből áll az MMA célközönsége?
Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az MMA és intézménycsaládja az összes művészeti ágban napi, heti rendszerességgel kínál programokat a kultúra iránt fogékony érdeklődők számára. Nyilván vannak olyan programtípusok, amelyek egy szűkebb szakmai csoportot érintenek, de olyanok is, amelyek akár több tízezer fős közönséget vonzanak, mint például egy-egy nagyobb kiállítás. Nem titkolt célunk, hogy a jövőben a családokat és a fiatalokat is még inkább meg tudjuk szólítani az általunk szervezett eseményekkel, kulturális programokkal.
A közelmúltban tették közzé az idei MMA-ösztöndíjasok névsorát. Mit gondol az ösztöndíjrendszerről?
Ez egy olyan kiemelt jelentőségű innováció, amely a több szempontból is bizonytalan egzisztenciális helyzetben lévő művészek számára nyújt három évre szóló támogatást. Évente 100 művészt vagy művészettel foglalkozó szakembert választ ki a döntőbizottság, a rendszerben így állandó jelleggel 300 ösztöndíjas vesz részt. Az anyagi támogatás fontosságán túl szeretném hangsúlyozni a program közösségteremtő szerepét is: az ösztöndíjasok művészeti áganként kialakított szekciókban együtt dolgoznak szekcióvezetők, mentorok segítségével, egymás munkáját is figyelve, véleményezve. Tavaly zárult az első hároméves ösztöndíjprogram – szándékunk, hogy végzett ösztöndíjasainkat a későbbiek során bemutatkozási lehetőségekkel, szakmai találkozók szervezésével továbbra is nyomon követhessük és segíthessük.
Az MMA elsősorban saját művésztagságának megjelenítésére törekszik vagy ennél tágabban gondolkodik a kortárs művészetekről?
Ez egy nagyon fontos kérdés, mert gyakran visszatérő tévképzet, hogy az MMA nagyjából 300 akadémikus zárt klubja lenne. Messze nem erről van szó! Egyrészt az akadémikusokon kívül folyamatosan növekvő számú, már több mint 800 köztestületi tagunk van, akik szintén az akadémiához kapcsolódnak, emellett 300 ösztöndíjasunk, akiket még szorosabban szeretnénk bevonni az akadémia életébe. Több száz díjazottunk – tágabb értelemben – szintén ennek a közösségnek a tagja.
Másrészt azt is fontos hangsúlyoznom, hogy az MMA azért alakult, a törvényalkotó azért hozta létre, hogy közfeladatokat lásson el – tehát a teljes magyar művészeti élet érdekében fejtse ki a tevékenységét. Természetesen nem csupán akadémikusokat támogatva, hanem a kortárs magyar művészet legjavának bemutatását, segítését szem előtt tartva működünk. Példaként lehet említeni a Külgazdasági és Külügyminisztériummal az év első felében aláírt együttműködési megállapodásunkat, amelynek értelmében az akadémia nemcsak az akadémikusok külföldi bemutatkozását preferálja, hanem az előbb említett körökét is, ami több ezer művészt jelent.
Itt megjegyzem, hogy frissen megválasztott főtitkárként például Kósa Klára és Geszler Mária neves keramikusművészek jubileumi életmű-kiállításait nyithattam meg, amelyeken ötven, illetve nyolc alkotótársuk is bemutatkozási lehetőséget kapott a Pesti Vigadóban – ez is egy olyan szélesebb „merítés”, ami nemcsak az akadémikusokról szól.
Az akadémia nyitottságát és művészeti szerepvállalását jellemezve a 65 év felett igényelhető művészjáradékot is megemlíteném, amely az MMA kezdeményezése volt. Köztudott, hogy a szabadfoglalkozású művészek nyugdíja sokszor nagyon alacsony, ezért különösen fontos, hogy immár több mint ezer, meghatározott szakmai díjjal rendelkező művész és művészetelméleti szakember 65 éves korától kezdve rendszeres, havi művészjáradékban részesülhet, aminek a lebonyolítója az akadémia. Ez a támogatotti kör is folyamatosan, dinamikusan bővül.
A Széchenyi Akadémiával való együttműködést mennyire tartja lehetségesnek?
A Magyar Tudományos Akadémia az MMA kiemelt stratégiai partnere kell legyen, ebben Vashegyi György és Freund Tamás elnök úrral, valamint mi Kollár László Péter főtitkár úrral nem csupán elvi szinten értünk egyet, hanem jelenleg konkrét együttműködési területeket gondolunk végig, gyakorlati megvalósítási lehetőségekkel. Ennek az együttműködésnek természetes eleme, hogy az MTA keretei között működő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiával (SZIMA) is kapcsolódási pontokat keressünk. Ezen a téren az együttműködés motorjai az MMA és a SZIMA kettős tagjai lehetnek, olyan kiváló művészek, akik mindkét testületnek a tagjai. Bízom benne, hogy idővel egyre többen lesznek, mert ez a két akadémia közeledésének egyik legkézenfekvőbb útja.
Arról lehet olvasni, hogy a kulturális szféra kevesebb pénzből gazdálkodhat a jövőben. Ez hogyan és milyen szinten érintheti az MMA-t?
Az intézménycsalád működtetésére és fenntartására elegendő forrás áll rendelkezésünkre. Célunk, hogy az Országgyűlés által biztosított költségvetésből minél nagyobb hányadot tudjunk pályázatokra és külső vagy partnereinkkel közösen létrehozott projektekre fordítani. Egyik kiemelt feladatunk jelenleg a költségvetésünk és gazdálkodásunk áttekintése, amelyet a közelmúltban kinevezett főtitkárhelyettes asszony és szakmai csapata végez. A hatékonyabb működés révén megtakarított adóforintokat a művészeti élet hasznára kívánjuk kamatoztatni.
Hol tart a készülő építészeti múzeum tervezése?
A tavalyi tervpályázat ugyan eredménytelen volt, de számos kiváló részötlettel gazdagodtunk, amelyek felhasználásával ma már pontosabban látjuk, hogy merre érdemes továbbfejleszteni az elképzeléseket. A projektet Turi Attila alelnök úr vezetésével egy jelenleg újjáalakuló bizottság fogja koordinálni, amely egyben meghatározza majd a további szükséges lépéseket is. Célunk, hogy a tervezési folyamat 2023-ban lezárulhasson, és lássuk, hogy milyen típusú épület, pontosan milyen forrásigényből tud majd megvalósulni.
Nem véletlen, hogy a tervpályázat az Építészet Ligete címet kapta. Építészeti szempontból ugyanis az az elképzelés, hogy minél nagyobb zöldfelület megtartásával, minél nyitottabb épület szülessen. Számos funkciót a már meglévő épületek felújítása révén kívánunk elhelyezni. Az építészeti múzeum jelenti egyben a műemlékvédelmi dokumentációs központot is. Az MMA ugyanis nagyon komoly gyűjteményeket vett át az elődintézményektől, ezeket megfelelő körülmények között szükséges elhelyezni, raktározni. Továbbá bővülő kutatószolgálatra, valamint egy olyan rendezvényközpont működtetésére is megfogalmazódott az igény, ahol kortárs építészettel kapcsolatos programokat lehet szervezni részben a szakma, részben a nagyközönség számára, hogy ne csak a középületekben, hanem a magánépítkezésekben is az eddiginél markánsabb minőség lehessen jelen. Ennek az ingatlannak a gyöngyszeme a felújított Walter Rózsi-villa, a két világháború közötti hazai modernista építészet egyik szép példája, amely tavasszal nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt.
Mivel lenne elégedett öt év múlva?
Szeretném, ha mind az akadémikusok, a köztestületi tagok, mind a magyar művészeti élet minél szélesebb körei a jelenleginél is jobban magukénak éreznék az MMA-t. Ez nem könnyű feladat, mert sok az elégedetlen hang és még több az előítéletből vagy félinformációból származó ellenérzés. Ezen a helyzeten megfelelő és naprakész kommunikációval, tényszerű eredményeket felmutató működéssel és a kölcsönösen előnyös partneri együttműködésekkel, az azokból születő közös sikerekkel lehet javítani.
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
