Az ünnepről magunk közt szólva – egy tárlaton a szentendrei kortárs képzőművészet legjava
A Szentendrei Régi Művésztelep négy meghatározó művésze állít ki július 1-től, a tárlat középpontjában ezúttal az ünnep áll.
Az idén százéves Szentendrei Régi Művésztelep szeptember 6-ig látható tárlatán négy sűrű, sistergő, ugyanakkor szélsőségesen különböző vizuális világ jelenik meg, melyek a maguk önérvényesítő szuverenitásával más-más módon szólalnak meg, más-más módon hatnak a látogatóra.
Hol a nagyvászon miniatúraszerű kidolgozásával, hol a kisebb méretek grandiózus, lehengerlő erejű közlésvágyával, hol a hétköznapok magától értetődő, létünkbe simuló formáival, hol az ünnep különleges, kivételezett pillanatait, a „sűrű lét” érzését magukba rejtve.
E kivételes pillanat, az ünnep, megidézi a megélt időnk homályába vesző múltat, melyekről a kiállítás képei előtt állva, intim közegben tudunk kommunikálni. Az ünnepről magunk közt szólva című kiállítás kurátora Kállai Katalin.
Kiállító művészek:
Aknay János Kossuth- és Munkácsy-díjas festő- és szobrászművész, a nemzet művésze. Az idén január 26-án, 76 évesen elhunyt alkotó a szentendrei művészközösség egyik leghíresebb tagja volt. A posztgeometrikus festészet úttörőjeként a mértani formákat és a szakrális gondolatvilágot szürreális ábrázolásmóddal keresztezte, stílusát pedig gyakran lírai konstruktív jelzővel illetik.
Baksai József Munkácsy- és Prima díjas érdemes festő- és grafikusművész. Baksait a művészettörténészek a dualitás festőjének tartják: szakrális és profán témák együttesen jelennek meg életművében, vásznain ezen minőségek egységgé válnak. Képeiben gyakran megjelennek az antik mitológia szereplői, így például görög és egyiptomi alakok, de bibliai motívumokban is gazdagok művei.
Bereznai Péter Munkácsy-díjas érdemes festőművész 2014 óta dolgozik a Szentendrei Régi Művésztelepen. Kezdetben az avantgárd volt rá nagy hatással, ám Hamvas Béla gondolatai nyomán később elhatározta, meghaladja művészeti koncepcióit és tradicionális útra lépett. Festőművészete geometrikus alapjelekből építkezik, a formák intellektuális hatását igyekszik kiváltani a nézőkből.
Martin Henrik festő- és szobrászművész 2017 óta dolgozik Szentendrén. Műveinek alapvető szervezőelve az önértelmezés és a valóság rétegeinek felfedése. Az alkotás számára spirituális praxis: a keleti és nyugati metafizikai hagyományokból építkezik, az individuum meghaladásán keresztül igyekszik megismertetni a nézőket a valósággal.
