Vajon miért egyre nehezebb barátokat szerezni?

A barátság évszázadokon át az emberi élet egyik legtermészetesebb, legfontosabb kapcsolati formája volt. A közeli barátok jelenléte hozzájárult az érzelmi stabilitáshoz, csökkentette a stresszt, elősegítette a társadalmi beilleszkedést, és növelte az életminőséget. Mára azonban a modern társadalmakban ez az alapvető emberi kapcsolat komoly átalakuláson megy keresztül, sok esetben gyengül vagy teljesen eltűnik. Ezt a jelenséget egyre gyakrabban nevezik barátságválságnak vagy kapcsolati recessziónak.

Pedig a tartós magány és társas izoláció nemcsak lelki, hanem testi következményekkel is jár. A Chicagói Egyetem által végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a magányban élők hajlamosabbak negatívan értelmezni mások viselkedését, és fokozott érzékenységet mutatnak a társas fenyegetésekkel szemben.

Ugyanakkor nincs olyan, hogy „ideális” barátságszám. A kutatások szerint a legtöbben két–hat közeli barátot tartanak ideálisnak, de akadtak olyanok is, akik egyetlen jóbaráttal is teljesnek érzik kapcsolati hálójukat. A hangsúly nem a számokon van, hanem azon, hogy ezek a kapcsolatok valódi támaszt nyújtanak-e. A pandémia idején például megnőtt az ismeretségi szinten lévő kapcsolatok szerepe, és még a futó találkozásoknak is jelentős érzelmi hatásai voltak, hiszen az elzártság idején minden kapcsolat értéket képviselt.

A barátságnak egyébként is többféle formája létezik. Vannak az életre szóló barátságok, ahol, még ha ritkák is a találkozások, a barátok fontos szerepet töltenek be egymás életében. Aztán ott vannak a legjobb barátok, akiket mély érzelmi kötelék fűz össze. A közeli barátok rendszeresen megosztják egymással a gondolataikat és érzéseiket, míg a társasági barátságokat inkább a közös élmények hajtják, például együtt járnak edzeni vagy könyvklubba. Ezzel szemben a kényelmi barátok inkább gyakorlati támogatást nyújtanak, például segítenek a gyerekek fuvarozásában. Végül pedig ott vannak a kedves ismerősök, akikkel általában csak rövid interakciók vannak, mégis a mindennapok részei lehetnek.  

A barátság válságban van?

Sokféle lehet tehát a barátság, az utóbbi évtizedek társadalmi kutatásai mégis komoly visszaesést mutatnak ezen a téren, és főleg a közeli barátságok számában. Az American Perspectives Survey 2021-es adatai szerint az Egyesült Államokban azok aránya, akik egyáltalán nem rendelkeznek közeli baráttal, 1990 óta megháromszorozódott és 3 százalékról 12-re nőtt. Eközben azoknak a száma, akik tíznél is több közeli barátságról számoltak be, drámaian csökkent. A 2014 és 2019 közötti időszakban az emberek barátaikkal töltött heti időtartama 6,5 óráról 4 órára olvadt.

A magyar társadalomban is erősen él az az érzület, hogy a személyes kapcsolatok gyengülnek, a magány pedig egyre több embert érint. Az Opinion Institute 2022-es vizsgálata szerint a válaszadók túlnyomó többsége, 86 százaléka még mindig egyetértett azzal a régi bölcsességgel, hogy „madarat tolláról, embert barátjáról”, vagyis a barátság nem csupán személyes ügy, hanem közösségi önkép is. Ezzel szemben a válaszadók 57 százaléka azt vallotta, hogy az életkor előrehaladtával egyre nehezebb barátokat szerezni.

Ez különösen fontos annak fényében, hogy a magányérzet széles körben jelen van: a magyarok 22 százaléka elég gyakran, 12 százaléka pedig nagyon gyakran érzi magát egyedül.

Nem meglepő, hogy a válaszadók többségének meglepően kevés közeli barátja van: 60 százaléka mondta, hogy kettőnél is kevesebb ilyen kapcsolata van, míg csak 12 százaléknak van öt vagy annál több. A diplomások körében egyébként kedvezőbb a kép: csak 54 százalékuknak van háromnál kevesebb közeli barátja, ami megerősíti azt az állítást, hogy az oktatás fontos kapcsolatteremtő közeg, 29 százalékuk szerint éppen az iskolában, közép- vagy felsőoktatásban születtek a legszorosabb barátságaik. Munkahelyi barátságot a válaszadók 23 százaléka nevezett meg, míg a család, hobbik vagy spontán alkalmak szerepe eltörpül ezek mellett.

A kapcsolattartás gyakoriságában is jelentős eltérések mutatkoznak: a magyarok 37 százaléka ritkábban, mint havonta látja legközelebbi barátait, további 11 százaléka havonta legfeljebb egyszer. A napi szintű találkozás mindössze 6 százalékra jellemző. A 16–19 éveseknek viszont csupán 6 százaléka mondta, hogy ritkábban találkozik barátaival, mint havonta, azaz náluk még működik a személyes kapcsolattartás gyakorisága – már ha van kivel –, de 30 éves kor felett ez már inkább kivételnek számít.

Miért nem barátkozunk?

A barátságok visszaszorulása mögött számos strukturális és kulturális tényező áll. A városok szétterülése és a társadalmi élet szervezett formáinak eltűnése mind csökkentik az emberek közti természetes kapcsolódások lehetőségét. Emellett a túlterhelt időbeosztás és a fokozódó gazdasági nyomás – például a növekvő megélhetési költségek és a stagnáló bérek – különösen a középosztály számára szűkítik le a társas életre fordítható időt. A gyermeknevelés is átalakult: az intenzív szülői jelenlét a szülők saját baráti kapcsolatait háttérbe szorítja. Végül a közösségi aktivitások, például az önkéntesség, a civil részvétel és a vallási közösségekhez való tartozás is csökken, pedig ezek korábban fontos terepei voltak a barátságok kialakulásának és fenntartásának.

Ennek ellenére a magyarok úgy látják, hogy a barátságok kialakításának és fenntartásának nehézségei nem elsősorban társadalmi, inkább személyes okokra vezethetőek vissza. Az eltérő személyiségek és a mások iránti ellenszenv sokkal inkább tűnnek barátsággátló tényezőknek, mint például a politikai nézetkülönbségek vagy a szociális helyzet. A korkülönbség, amit sokan problémának gondolhatnánk, a magyarok többsége szerint nem jelent valódi akadályt, csak 14 százalék látja így.

Digitális (jó)barátok

A barátságokat azonban ma már nem csak a személyes találkozások határozzák meg. Az online térben formálódó kapcsolatok egyre fontosabbá válnak, és a közösségi média komoly hatással van arra, hogyan ismerjük meg egymást, hogyan tartjuk a kapcsolatot, sőt, hogyan gondolkodunk a barátságról. Az új platformok – például a TikTok vagy a Snapchat – elsősorban a fiatalabb generációk körében népszerűek, míg a Facebook és az Instagram továbbra is sok idősebb felhasználó kedvelt terepe. A digitális kommunikáció térhódítása újfajta kapcsolati mintázatokat eredményezett: egy 2021-es felmérés szerint a tinédzserek átlagosan napi kilenc órát töltenek képernyő előtt, miközben a barátokkal személyesen töltött idő 20 év alatt 140 percről 40 percre csökkent naponta. A felnőttek körében is növekszik a kizárólag online fenntartott kapcsolatok aránya.

A közösségi média különböző formái nemcsak a kommunikáció formáját, hanem a kapcsolatok dinamikáját is átalakítja. A tematikus online közösségek – legyen szó hobbialapú fórumokról, érdekvédelmi vagy éppen pszichológiai támogatást nyújtó zárt csoportokról – különösen nagy jelentőségűek azok számára, akik az offline világban elszigeteltnek érzik magukat.

A mesterséges intelligencia megjelenése a közösségi médiában is újabb kérdéseket vet fel.

Emellett az összehasonlítgatás, a kibertérben megjelenő zaklatás vagy a felszínes kapcsolattartás is negatív hatással lehet a mentális egészségre. Az MI fejlődésével pedig egyre többen választják lelki társnak az algoritmust, ami további, egyelőre felmérhetetlen szociális változásokat hozhat.

A barátság újratanulása

A barátság mai válsága nem csupán személyes, hanem társadalmi szinten is kihívást jelent, ezért a megoldáshoz mind strukturális, mind egyéni beavatkozásra szükség van. Politikai döntéshozói szinten érdemes lenne újragondolni a közösségi terek fejlesztését, a munka és a magánélet egyensúlyát támogató szabályozásokat, valamint az ifjúsági programokhoz való hozzáférést. A civil társadalomnak is kulcsszerepe lehet a közösségi kohézió újjáépítésében, hiszen olyan tereket és alkalmakat teremthet, ahol az emberek kapcsolódni tudnak egymáshoz.

Egyéni szinten a barátság újratanulása tudatosságot és szándékos nyitottságot kíván. A kapcsolatok kezdeményezéséhez gyakran szükség van arra, hogy az emberek kilépjenek a komfortzónájukból, és új helyzetekbe kerüljenek, például játékos, kreatív vagy közösségi tevékenységek révén. Egyre több kutatás igazolja, hogy az ilyen közös élmények – legyen szó szabadulószobáról, társasjátékestről vagy közös művészeti projektről – elősegíthetik az ismeretségek elmélyítését. A tartós barátság kialakulásához azonban elengedhetetlen a fokozatos, bizalomra épülő önfeltárás is. A könnyed kezdeti beszélgetések után érdemes mélyebb témák felé fordulni, hiszen ezek segítik a kapcsolati biztonság és az érzelmi közelség kialakulását.

Egy olyan világban, ahol a megosztottság hangjai egyre hangosabbak – legyen szó háborúkról, egyenlőtlenségről vagy politikai véleménykülönbségekről –, a barátság szinte radikális erővé válhat.

Azóta világszerte egyre többen csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez, ünnepelve az összetartozást, a kedvességet és az elfogadást, arra buzdítva mindenkit, hogy kortól és háttértől függetlenül értékelje meglévő barátait, ugyanakkor merjen új kapcsolatokat építeni, és törekedjen a kulturális különbségek áthidalására.

A cikk forrásai itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatók.