Bevallom, az utóbbi időben telítődtem azzal, hogy a csapból is az folyik, hogy a mesterséges intelligencia gyökeresen megváltoztatja az életünket. Nem vitatom, hogy akkora horderejű ez, mint az internet térnyerése, az ipari forradalom vagy az írás és a kerék feltalálása, de azt is belátom, hogy az ember a lényegét tekintve mégsem változott olyan nagyot az elmúlt pár ezer évben. Meglehet, hogy az eszközhasználat önmagában nem szabja át az ember voltunk alapvetéseit.
Amikor elhatároztam, hogy pár hónapig távol tartom magam az MI hasznosságáról és veszélyeiről szóló okfejtésektől, akkor került a kezembe Békefi Bálint A mesterséges intelligencia és a keresztény hit – Hol a helye az új technológiáknak a bibliai világnézetben? című könyve. Elolvastam a szerző miatt, holott csak annyit tudok róla, amit a hátsó borítón látható pár mondat elárul: „Békefi Bálint a teológia és a mérnökinformatika alapszak után a brit University of Chesteren szerzett teológia MA diplomát, majd Bécsben a CEU filozófiai mesterképzését végezte el. Jelenleg filozófiából doktorál, és apologetikát oktat.” Megtetszett ennek a sokszempontúságnak az ígérete, hogy a mérnökinformatikai tudás valóban kiegészülhet érdemi teológiai és filozófiai okfejtésekkel.
Az MI története és működése című fejezetet olvasni önmagában is élmény, nagy szeretettel ajánlom azoknak is, akik csak mostanság kapják fel a fejüket arra, hogy mindenki erről beszél, és nem szeretnének hetekig kutakodni, hogy megértsék, mi az a mesterséges intelligencia, és miért az a sok aggodalom vagy épp derűlátás, ha szóba kerül. Itt valóban rövid és közérthető összefoglalót kap az olvasó nemcsak a technikai fejlődés meghatározó lépcsőiről, hanem olyan kultúrtörténeti adalékokkal fűszerezett kitekintést is, amelyből kitűnik, hogy bizony régóta foglalkoztatja az embert az a gondolat, hogy létezhetnének olyan gépek, alkotások, teremtmények, amelyek elvégzik helyettünk a feladatainkat – azaz szolgálnának minket. Békefi Bálint megemlíti például a zsidó folklórból ismerős gólemet, a varázsigék által életre keltett agyagfigurát, valamint Talószt, a görög mitológiában megjelenő óriási, ember alakú, önműködő bronzszerkezetet is, amelyik Kréta szigetét őrizte, ugyanakkor Homérosz Íliászából is idézi azt a részt, ahol Héphaisztosz aranyból készült szolgálóiról olvashatunk:
„és bicegett kifelé: szolgálók gyámolitották;
drága aranyból vannak ezek, de akárcsak az élők.
Van szívükben erő és ész, és szólani tudnak,
és őket munkára az égilakók tanitották.”
(Devecseri Gábor fordítása)
Csak a történeti háttér áttekintése után jutunk el a viták és kihívások felvázolásához. Akik aggódnak az MI térnyerése miatt, azt vitatják, vajon kárt tehet-e a társadalomban, a munkaerőpiacban vagy egyáltalán az emberiség túlélési esélyeiben. Az optimisták pedig reménykedve vetik fel, hogy az MI vajon felszabadít-e a munka terhe alól, javasol-e új megoldásokat a problémáinkra, vagy akár lehetővé teszi-e a halhatatlanságot.
– mutat rá Békefi Bálint, majd három kihívást tárgyal részletesebben: az intelligencia és istenképűség viszonyát, a tudat és élet jelentőségét, illetve a szövegjelentés és szerzői szándék kapcsolatát.
A tudatosság teológiai jelentőségével számot vetve vázolja fel az MI etikai kihívásait, melyek egyaránt érinthetik az emberi méltóságot és az emberi jólétet is. Utóbbi kihívások már körül is vesznek mindannyiunkat: a deepfake, a megtévesztés, a manipuláció új hatékonysági fokozatra lépett az utóbbi években, de sejteni lehet, hogy nagy valószínűséggel milyen munkaköröket vesz át először az MI az embertől, pontosabban fogalmazva: milyen feladatokat bíznak inkább a mesterséges intelligenciára a vállalatok.
De megdöbbentő szembesülni azzal is, hogy az MI térnyerésével folyamatosan mérlegelni kell, sikerült-e egy feladat kapcsán annyira pontosan fogalmazni, hogy az a mesterséges intelligencia csak azt értse, amit szeretnénk, és ne idézzen elő katasztrófát azzal, hogy az emberi érdekekkel szembemenő döntést hoz pusztán amiatt, mert úgy is lehet értelmezni a feladatot. A szerző békés és megmosolyogtató példát is hoz a cél hibás általánosítására vagy a feladat kijátszására, bár ez is pontosan tükrözi, mekkora körültekintést igényel egy feladat precíz meghatározása: „Egy vasúthálózatot tervező MI-nek azt a feladatot adták, hogy úgy hangolja össze a vonatokat, hogy azok ne ütközzenek össze. Mivel a sikert az ütközések elkerülésével azonosították, az MI az összes vonat leállítását javasolta.”
A könyvről szóló teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2024/9. számában olvasható, több más, az ész és intelligencia témáját körüljáró írás mellett. A magazinról további információk itt.
