Bibliai történetek a filmvásznon

Tízparancsolat (The Ten Commandments, rendező: Cecil B. DeMille, 1956)

Amikor a bosszúszomjas Ramszesz lesz a fáraó, és fény derül az
addig nyugodt életet élő Mózes valódi származására, ő visszatér a zsidó néphez,
és a Vörös-tengeren keresztül kivezeti őket az egyiptomi rabságból az ígéret
földjére, a Kánaánba. A filmet hét Oscar-díjra jelölték, végül csak
egyet kapott meg. Monumentalitása megkérdőjelezhetetlen: hatalmas díszleteket
építettek a filmhez, több ezer statiszta vett részt a forgatáson. A film
az 1923-as Tízparancsolat újrafeldolgozása, melyet
szintén DeMille rendezett.

Ben Hur (Ben-Hur, rendező: William Wyler, 1959)

A jeruzsálemi Ben Hur, egy gazdag zsidó család fia újra találkozik gyerekkori barátjával, a római légió parancsnokával, Messalával, aki szerint az új tanok, melyeket Krisztus hirdet, felforgathatják az egész Római Birodalmat. Ben Hur meghallgatja a hegyi beszédet, ott van a kálváriánál, méghozzá nem is egyedül, hanem egy szépséges rabszolgalány, Esther társaságában. Korábbi élete gyökeresen megváltozik, amikor tévesen megvádolják azzal, hogy megpróbálta megölni Messalát. Száműzik családját, őt pedig rabszolgasorba döntik, de visszanyeri szabadságát.

A mozitörténet egyik legnagyobb filmjében minden grandiózus:
a legtöbb Oscar-díjat nyert alkotás elkészítésében ötvenezer közreműködő és
nyolcezer statiszta vett részt. A nagyjelenet arénáját egy éven át építették,
és több mint kétszáz óriásszobrot faragtak ki hozzá.

A názáreti Jézus (Jesus of Nazareth, Franco Zeffirelli, 1977)

A monumentális tévésorozat Jézus életét eleveníti fel a
filmművészet eszközeivel. Az alkotás lenyűgöző hatásával, történeti és
vallástörténeti hűségével egyaránt magával ragadta a nézőket. Zeffirelli
filmfreskója sokak szerint Jézus életének, a bibliai történetnek legszebb
feldolgozása, melyben világhírű művészek nyújtanak feledhetetlen alakítást. A
filmet 1978-ban hat kategóriában jelölték BAFTA-díjra (legjobb
színész, legjobb jelmez, legjobb operatőr, legjobb vágás, legjobb hang és a
legjobb film).

Egyiptom hercege (The Prince of Egypt, rendező: Brenda Chapman, Steve Hickner, Simon Wells, 1998)

Mózes története és útja – a rabszolgától a hercegen át a
felszabadítóig – évezredeken át fennmaradt, nemzedékek sorát nyűgözte le a hit,
remény és szabadság időtlen témáival. A DreamWorks egész estés animációs filmjéhez
az Oscar-díjas Hans Zimmer írt dalokat és zenét, káprázatos képi világán pedig
több mint 350 animátor, művész és technikus dolgozott.

A palást (The Robe, rendező: Henry Koster, 1953)

Marcellus Gallio a szép Diana miatt egy rabszolgavásáron megsérti a fiatal Caligulát, és ezért Jeruzsálembe száműzik. Új lakhelyén találkozik a Messiással, akit Pilátus döntésére keresztre feszíttet, bár kételkedik az ítélet helyességében. Hamarosan kínzó látomások kezdik gyötörni, és kis híján megőrül. Tiberius azzal a feladattal küldi vissza, hogy kerítse elő Demetriust, aki Krisztus palástját őrzi, és derítse ki, kik a titkos szekta vezetői. Marcellus Jeruzsálemben találkozik Péterrel, a prófétával, és csatlakozik hozzá. Az ifjú tribunus hamarosan keresztényként visszatér Rómába, ahol Caligula árulás vádjával halálra ítéli. A film a legjobb betétdal Oscar-díját vitte haza 1999-ben.

Noé (Noah, rendező: Darren Aronofsky, 2014)

Az emberek bűnnel teli, elkorcsosult életét látva Isten elhatározza,
hogy elpusztítja, majd újrateremti a világot. E hatalmas feladatra egy embert
tart érdemesnek, a családjával bolyongó Noét, aki a legnehezebb helyzetben sem
ingott meg a hitében. A teremtő figyelmezteti a közelgő katasztrófára, és
megparancsolja neki, hogy mentse az állatokat, építsen egy bárkát, hogy
túléljék az özönvizet. Munkáját azonban hátráltatja a gonosz Thubal-Káin, aki
csatlakozni akar hozzá züllött seregével.

Brian élete (Monty Python's Life of Brian, rendező: Terry Jones, 1979)

A Monty Python csapatával a bibliai időkbe is érdemes visszalátogatni. Brian Cohen átlagos zsidó fiatalember, de nevetséges események sorozata révén a Messiás hírnevére tesz szert. Amikor épp nem hívei elől menekül vagy anyja szidalmait hallgatja, a szerencsétlen Briannek meg kell küzdenie a nagyképű Pontius Pilátussal és egy betűszómániás szeparatista mozgalom megszállott tagjaival is. A Monty Python jellegzetes abszurditásától hemzsegő történetben Brian élete párhuzamba kerül a bibliai tanokkal, bár sokkal több nevetéssel kísérve. A Brian élete nyíltan gúnyt űz az emberi butaságból, korlátoltságból, befolyásolhatóságból, az 1970-es évek kis baloldali csoportjaiból, de filmtörténeti jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Az Egyetemes podcast egy korábbi adásában Seres Gerda a filmről beszélgetett Győrei Zsolt drámaíróval, Illés Dávid református lelkésszel és Kovács András Péter humoristával.

A születés (The Nativity Story, rendező: Catherine Hardwicke, 2006)

Amikor Heródes király megtudja, hogy megszületett a Messiás, aki veszélyeztetheti az ő hatalmát, megparancsolja katonáinak, hogy öljenek meg minden kétévesnél fiatalabb gyermeket. Mária és József Názáretből Betlehembe menekülnek, és mivel senki sem fogadja be őket, a kis Jézus egy istállóban születik meg.

Jézus Krisztus Szupersztár (Jesus Christ Superstar, rendező: Norman Jewison, 1973)

A sivár, félsivatagi táj közepén ősi romok mesélnek a régmúlt nagy eseményeiről. Ütött-kopott autóbusz áll meg előttük egy társulat tagjaival, akik a jelmezek kicsomagolása után nyomban nekiállnak, hogy előadják minden idők legnagyobb történetét. Júdás egy szirt fokán ülve végigtekint a pusztaságon, miközben azon elmélkedik, milyen veszedelmeket zúdított Jézus a szegény zsidó népre. Ám a Messiás eljövetele nem csupán előtte talány: kezdetben a többi tanítvány is értetlenül áll a Megváltó cselekedetei, önkéntes áldozatvállalása előtt.

Az Oscar-díjra jelölt amerikai musicalfilm Tim Rice és Andrew Lloyd Webber azonos című rockoperájának adaptációja. A két főszereplőt, Ted Neeleyt és Carl Andersont 1974-ben alakításukért Golden Globe-díjra jelölték. A film Jézus életének utolsó pár napját mutatja be modern látványvilág és képi eszközök segítségével, Júdás tragikus alakjára összpontosítva.

Máté evangéliuma (Il vangelo secondo Matteo, rendező: Pier Paolo Pasolini, 1964)

Pier Paolo Pasolini bibliai drámája Jézus Krisztus életét követi, ahogyan azt az Újszövetségben szereplő Máté evangéliuma ábrázolja. Az olasz film párbeszédeinek nagy része szorosan illeszkedik a szöveghez, amely Jézus tanításaira, köztük példázataira és azok forradalmi természetére összpontosít. Ahogy Jézus a Galileai-tenger partja mentén utazik, egyre több követőt gyűjt, ami közvetlen konfliktusba keveri a hatóságokkal. „Az evangélium feldolgozása során teljes mértékben hű akartam maradni Mátéhoz, mert így láttam helyesnek, elsősorban esztétikai, de történelmi okok miatt egyaránt. Később, a film forgatásakor mégis megpróbáltam erőszakot tenni az anyagon, hogy az aktualitásokhoz közelítsem” – fogalmazott egykor a rendező.

Nyitókép: A názáreti Jézus