Botrány az Operaház megnyitóján

Az önálló zenés színház megteremtése

A 19. század utolsó harmadában a Pesti Magyar Színház, ami 1840-ben felvette a Nemzeti Színház nevet, szűkösnek bizonyult a megnövekedett igényekhez. A prózai és a zenés tagozat egyetlen színpadon osztozott, ami állandó súrlódásokat okozott. A terjedelmes díszletek mozgatása, a zenekar elhelyezése és a próbák összehangolása megnehezítette a mindennapi munkát.

Báró Podmaniczky Frigyes és Orczy Bódog vezetésével mozgalom indult a megvalósításért. Tisza Kálmán miniszterelnök felkarolta az ügyet, Ferenc József uralkodó jóváhagyta a tervet, mi több, magánpénztárából jelentős összeget adott a költségekre. A főváros a Sugárút mentén, az egykori piac területén jelölte ki a telket.

A győztes Ybl Miklós

A dalszínház megtervezésére 1873-ban nemzetközi pályázatot hirdettek. A bírálóbizottság Ybl Miklós pályaművére voksolt, amely a leginkább megfelelt a városképi és műszaki elvárásoknak Steindl Imre és a külföldi mesterek terveivel szemben. Ybl az itáliai újjászületés korának formakincséből merített, miközben pontosan követte a színházi követelményeket.

Az Operaház Ybl Miklós pályájának csúcspontját jelentette. Az építész a terveken túl a kivitelezés minden részletét személyesen felügyelte, az alapozástól a belső díszítésekig. A megbízatás óriási felelősséggel járt, hiszen a Sugárút arculatát meghatározta az új épület elrendezése.

Az építkezés 1875-ben indult, és kilenc éven át adott munkát a mesterembereknek.

A falfelületeket a kor legkiválóbb magyar festői ékesítették. Than Mór képei a zene jelképes alakjait, valamint Orpheusz és Amphión történetét jelenítették meg virágos rajzolatokkal és szárnyas oroszlánokkal. A színházteremben Lotz Károly hatalmas mennyezetképe ragadta meg a tekintetet. A könnyed alakok felett függő fémcsillár egyenletes fénnyel árasztotta el a nézőteret. A patkó alakú terem méretei és burkolatai kiválónak bizonyultak a hang tiszta terjedéséhez. A királyi páholyhoz vezető folyosókat és termeket gazdag szövetek, szövött falikárpitok és tükrök díszítették.

Kiemelt figyelmet fordítottak a biztonságra, így a nézőtér gyors elhagyását segítő lépcsőrendszert építettek, a színpadot vasfüggönnyel határolták el, a díszletmozgatást pedig víznyomásos emelőrendszerrel oldották meg.

Tolongás a megnyitó estéjén

Az ünnepélyes megnyitó napját 1884. szeptember 27-ére tűzték ki. A homlokzaton nemzeti lobogó lengett, a díszes lámpaoszlopok és gázlángok teljes fényben ragyogták be a színház környékét, a bejárat erkélyén pedig két szabad láng lobogott.

A színház körül hatalmas sokaság torlódott fel. A tömeget gyalogos és lovas rendőrök próbálták visszatartani. Erős fadorongokat feszítettek ki sorompóként, a tolongókat pedig lovakkal igyekeztek megfékezni. A hintók alig tudtak lépésben haladni az úttesten. A jeggyel érkező közönség is csak hosszas küzdelem árán jutott el a bejáratig, miközben az izgalom egyre nőtt az utcán rekedtek körében.

A királyi feljárónál négy udvari fegyveres őr állt. Báró Podmaniczky Frigyes színházi vezető honvédhuszár őrnagyi egyenruhát öltött, Tisza Kálmán miniszterelnök pedig díszmagyar öltözetben jelent meg a Szent István-rend nagykeresztjével. Hét óra előtt megérkezett Klotild főhercegné és Mária Dorottya főhercegnő. Végül Ferenc József, Albrecht főherceg, Mondel báró főhadsegéd, Hohenlohe herceg főudvarmester és a kíséret.

Podmaniczky bárónak külön köszönetet mondott, majd felment a díszpáholyba.

Az ünnepi díszelőadás

Az előadás a Bánk bán nyitányával indult Erkel Ferenc vezényletével, majd lovagterem tárult fel a színpadon. Odry Petur, Hajós Bánk, Pauli Ottó, Láng Biberach, Bartolucci kisasszony Gertrud, Maleczkyné Melinda szerepében lépett fel, a tánckar pedig Coppini kisasszony vezetésével mutatkozott be. Amikor Ottó dala elhangzott a haza és a király éltetéséről, a közönség felállva éljenzett a királyi páholy felé, amit Ferenc József meghajlással fogadott.

A második részben a Hunyadi László nyitánya csendült fel, szintén Erkel Ferenc vezényletével. Fél kilenckor a király és Albrecht főherceg távozott. A befejező részben a Lohengrin első felvonása került színre Erkel Sándor vezényletével és Káldy Gyula rendezésében.

Rendbontás az előcsarnokban

Miközben az előadás zajlott, odakint a tömeg áttörte a záróvonalat, és betódult az előcsarnokba, megostromolva a királyi feljárót.

A színházi szolgák és a rendőrök negyedóra alatt megtisztították a belső tereket, több rendbontót pedig őrizetbe vettek.

A megnyitó előadás műsorát kétszer megismételték. Az első teljes előadást október 1-jén tartották a Lohengrinnel, másnap pedig a bérleti időszak indult a Fausttal.

Ferenc József 1884. szeptember 28-án kelt levelében fejezte ki megelégedését Tisza Kálmánnak, méltatva az épület szépségét és a kivitelezést. Ybl Miklós alkotása megkezdte működését a nemzet szolgálatában.