Lechner Ödön sértődése miatt lett felkapott a kávéház, ahol márványasztalokra skiccelt
Szecessziós stílusú, vastag falú, öntött porcelán tejeskanna festett motívumokkal és Japán kávéház felirattal – a 19–20. századi vendéglátás egyik leghíresebb fővárosi helyszínét idézi meg az MNMKK Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményében fellelhető edény, mely az 1910-es években volt használatban.
Az Andrássy út 45. szám alatti neoreneszánsz stílusú házban festett üvegablakos tetőkertet is kialakítottak akváriummal és trópusi növényekkel, de igazi hírnevét a földszinten 1894 januárjában megnyílt Japán kávéház adta. A bambuszokat, krizantémokat, madarakat ábrázoló Zsolnay kerámiacsempék idézték meg a Távol-Kelet hangulatát, de nem csupán a hely szépsége miatt őrzi a nagy üvegablakos kávéház emlékét a kultúrtörténet, hanem mert évtizedeken át jelentős művészek törzshelye volt.
Egy anekdota szerint a Japán kávéház akkor vált felkapott hellyé, amikor Lechner Ödön építész megharagudott korábbi törzshelye, az Abbázia kávéház tulajdonosára. A művészek gyakran kivágták a kávéházban elhelyezett lapok fotóit, a tulaj pedig végigpecsételte a képeket ezzel a felirattal: „Ezt a fotót az Abbáziából loptam.” Lechner ezt annyira zokon vette, hogy tanítványaival együtt átpártolt a konkurenciához, és attól kezdve minden szabadidejét a Japán kávéházban töltötte, ahol kis papírfecnikre vagy épp a márványasztalra vázolta fel az ötleteit. „A pincérek néha könnyes szemmel törölgették le a gyönyörű terveket a márványlapokról” – jegyzi meg visszaemlékezésében Feleky Géza. Azt tartják, hogy a pozsonyi Kék templom vázlatát is az egyik asztallapra rajzolta fel, és Nemes Marcell műkereskedő azonnal meg is vásárolta a bútordarabot, nehogy reggelre eltűnjön az értékes rajz.
Az 1920-as években gyakori vendég volt itt Babits Mihály, Bródy Sándor, Déry Tibor, József Attila, Kassák Lajos, Molnár Ferenc, Rejtő Jenő, Szép Ernő és Tersánszky Józsi Jenő is. A kávéház 1928 és 1942 között élte a második aranykorát, amikor a tulajdonos, Kraszner Menyhért rendszeresen hitelezett a pénzhiányban lévő művészeknek, és bevezette a „javító kávé” fogalmát: ha valakinek csak egy adagra volt pénze, akkor kért a csészéjébe egy kis javító tejet vagy egy kis javító kávét, így egy ital áráért akár egész nap volt innivalójuk, amíg időztek „e kávéházi szegleten”. Ez a fajta potyázás tehát a tulajdonos engedélyével zajlott, a kispénzű művészek pedig igen hálásak voltak érte. József Attila így dedikálta neki a Külvárosi éj egyik példányát:
„Kraszner Menyhértnek, aki Pestre Japánt varázsolt – nem akarok sokat mondani, de majdnem olyan kávés ő, amilyen költő én vagyok.”
Az épület a második világháború idején megrongálódott, 1945-ben Kraszner megpróbálta újraéleszteni az egykori Japánt, de sikertelenül. Ma az Írók Boltja működik a nagy múltú házban.
