Életre szóló élmény lesz - interjú Kocsis Tiborral

Hogyan csöppentél bele az István, a király produkcióba?

Viszonylag váratlan és meglepetésszerű volt, hiszen nincs különösebb színházi előképzettségem, nem játszottam soha egyetlen darabban sem, viszont mindig is vonzott ez a világ. Kacérkodtam a gondolattal, hiszen az énekes szerepek mindig izgalmas terepet jelentenek egy előadó számára. Egyszer csak jött egy telefon Rosta Máriától, az előadás producerétől, aki azt mondta, hogy lenne egy kisebb szerep, Vecelin lovagé, ami kapcsán rám gondoltak. Meglepődtem, de egyből igent mondtam, hiszen ez egy igazi kihívás, aminek már az előkészületeit is nagyon várom.

Mikor kezdődnek az előkészületek?

A bemutatót augusztus 19-én tartjuk, ráadásul a városligeti Királydombon, ahol a 83-as ősbemutatót is rendezték. Az eredeti művészek közül most is jó páran a színpadon állnak majd, mint Deák Bill Gyula, Nagy Feró, Varga Miklós, és persze a rockopera szerzői, a Bródy-Szörényi páros. Mellettük a fiatalabb generáció tagjai is bekerültek, mint Radics Gigi, Feke Pál, Simon Bogi vagy én, úgyhogy ez egyben egy izgalmas generációs találkozó is lesz. Remélem, hogy mindenki megtalálja majd a számítását: az is, aki elsősorban a ?nagy öregekre? kíváncsi, és az is, aki szívesen nézi majd a fiatalokat is. Az, hogy ilyen nevekkel szerepelhetek egy színpadon és hajolhatok meg a végén, már önagában is óriási megtiszteltetés. A hely szelleme pedig csak még izgalmasabbá teszi a bemutatót.

Beszélgettél a többiekkel? Kaptál valami tanácsot tőlük?

Szerencsés helyzetben vagyok, mert az elmúlt néhány évben már sokukkal volt alkalmam együtt dolgozni, élükön Nagy Feróval, aki az egyik mentor volt az X-Faktorban, és nagyon örült, amikor szembesült azzal, hogy én is bekerültem a produkcióba. A bevezető sajtótájékoztatón Novák Péter rendező minden szereplőről mondott néhány szót, velem kapcsolatban is egészen konkrét elképzelései voltak, abszolút meg tudta indokolni, hogy miért gondol alkalmasnak erre a szerepre. Beszélgettünk, elmesélte, hogy követte az eddigi pályafutásomat, utánanézett az eddigi munkáimnak, vele is várom a közös a munkát. Ami az előkészületeket illeti, a próbák valószínűleg a nyár folyamán kezdődnek el, a 19-i bemutató után pedig az ország számos pontjára ellátogatunk, sportcsarnokokban mutatjuk be az előadást.

Hogyan készülsz a szerepre?

A dalok nagy részét kívülről tudom. Szerintem aki az elmúlt 30 évben ebben az országban élt, az valamilyen formában biztosan találkozott az István, a királlyal, ez alól pedig én sem vagyok kivétel. Nekünk is megvolt a nagy, dupla bakelitlemez, rengeteget hallgattuk, beépült a mindennapjaimba. Így, hogy tudom, melyik dalok fognak az én hangomon megszólalni, egész más füllel hallgatom őket: eljátszom a gondolattal, hogyan tudnám őket a leghitelesebben előadni. A korábbi verziók közül szinte mindet meghallgattam, ami hozzáférhető volt. Megnéztem a színházi előadásokat, és hogy korábban kik játszották ezeket a szerepeket. Természetesen ebből is lehet ihletet meríteni, de úgy hiszem, egészen más lesz, ha már tényleg ott állunk a színpadon, és a rendezői utasításokat követve valami újat hozunk létre.

Fel tudod idézni az első István, a királlyal kapcsolatos emléked?

Igen, hallottam, ahogy a szüleim beszélgetnek róla, és azt mondják, hogy micsoda nagy dolog, meg kellene nézni. Jóformán minden dalhoz kapcsolódik kedves gyerekkori emlékem és élményem, mert annyit hallgattuk őket. Meghatározó dalok, amik a mai napig benne vannak a köztudatban. Remélem, hogy az augusztus 19-i is egy nagy pillanat lehet majd azoknak a fiataloknak, akik először élik át a bemutatót a Városligetben, talán olyan meghatározó, mint 1983-ban.

Vannak kedvenc dalaid?

Nagyon szeretem a Szállj fel szabad madár című dalt, amit Koppány énekel, de az Oly távol vagy tőlem is gyönyörű. Talán ez a két kedvencem. Az a jó, hogy az összes dallam maradandó, a mai napig aktuális, akár a tartalmát, akár a hangzásvilágát nézzük. Nem kezdte ki az idő vasfoga: ahogy egy Queen lemezt vagy Webber musicalt ma is ugyanúgy szeretünk és hallgatunk, az István, a királyra is igaz, hogy a mai napig ugyanolyan zenei élményt nyújt. Ráadásul ez a miénk, így még fontosabb a magyarok számára.

Izgulsz a bemutató miatt?

Érdekes helyzet: izgulok, de ez egy kellemes, várakozással teli izgalom. Az első pillanatban biztosan fura lesz ott állni a színpadon, és hallgatni, ahogy a rendező elmondja, mit szeretne látni, és nekem ezt hogyan kell megvalósítanom. Persze mint minden színpadhoz szokott ember, nekem sem lesz újdonság, hogy körül vagyok véve olyanokkal, akik tanácsokkal, instrukciókkal, koreográfiákkal látnak el, amikből aztán összeáll a végeredmény. Ennek ellenére izgulok, hogy mindez hogyan működik majd színházi környezetben, ráadásul úgy, hogy tényleg igazi legendákkal állhatok egy színpadon. Van róla egyfajta elképzelésem, de bárhogyan is lesz, biztos, hogy életre szóló élmény lesz.

Tervezed, hogy folytatása is legyen?

Igen, abszolút nyitott vagyok rá. Korábban, mielőtt még igazán az éneklés lett volna a fő vonal az életemben, sok musical dalt énekeltem. Izgalmas, ha az ember mások bőrébe bújhat, és mások gondolatát kell a magáévá tennie. Énekesként a színpadon állva mindig a saját gondolatainkat, érzéseinket adjuk át, de ezt más helyzet. Szeretném, ha lenne folytatása, és bízom benne, hogy másik színházi szerep is megtalál majd.

Az István, a királyon kívül mivel foglalkozol még az idén?

Viszonylag friss hír velem kapcsolatban, hogy februárban jelent meg egy videoklipem, a Mondd meg bátran című dalhoz. Még az előző, harmadik albumomon kapott helyet, és egy Szenes Iván dal feldolgozása, amit egy kicsit aktualizáltunk. Nagyon kedves nekem, ezért megcsináltam belőle a saját verziómat. Közben új dalokon is dolgozom, találkozom és beszélgetek azokkal az emberekkel, akikkel majd összeülünk, és remélhetőleg nagyon jó kis számokat írunk. Nagyjából így fog kinézni az évem: zene is, színház is, összművészeti kavalkád az életem.

Fotó: Csákvári Zsigmond