
A gének és a kultúra nem feltétlenül esik egybe – derült ki a HistoGenes projekt legújabb eredményeiből, amelyeket a Nature folyóiratban publikáltak a kutatók (első szerzők Ke Wang és Bendeguz Tobias). A nemzetközi munkacsoport a Bécsi-medence két, egymástól 20 kilométerre fekvő településének avar kori temetőiből származó földi maradványokat elemzett, Mödlingben 500, Leobersdorfban pedig közel 150 egyént.
Mint az ELTE közleménye írja, a meglepő eredmény szerint Leobersdorf népessége nagyrészt kelet-ázsiai eredetű volt, ezzel szemben a Mödlingben eltemetettek többnyire európai származásúak voltak. Mivel a sírba tett leletek és a két közösség életmódja is nagyon hasonló volt, erre a felismerésre kizárólag archeogenetikai vizsgálatok segítségével tudtak rámutatni a kutatók. A fizikai antropológia és a régészet a békés egymás mellett élés bizonyítékait tárta fel: fegyvereket csak ritkán helyeztek a sírba, a csontvázakon nem találtak harci sebeket, és a nélkülözésnek is alig vannak jelei. Mindez azt bizonyítja, hogy
A lelőhelyeken a genetikai elemzésnek köszönhetően hat generáción átívelő családfákat sikerült rekonstruálni a kutatóknak, akik azt is megállapították, hogy szinte egyik anyának sem voltak helyi ősei, tehát a feleségek más régiókból, más közösségekből érkeztek. Ugyanakkor Mödling és Leobersdorf között alig volt genetikai kapcsolat, ami azt mutatja, hogy Leobersdorfba kelet-ázsiai bevándorló, míg a mödlingi közösségbe európai származású nők érkeztek. Úgy tűnik azonban, hogy ennek ellenére sem alakultak ki olyan párhuzamos társadalmak, amelyek megtartották volna saját szokásaikat. Ezt régészeti leletek bizonyítják: mindkét közösségben azonosak voltak ugyanis az olyan státuszszimbólumok, mint a griffeket ábrázoló övdíszek, vagyis a kultúra és a szokások azonosak voltak.

Mindkét helyen több generációra visszamenően számon tartották a leszármazást, mert nem fordult elő egyetlen esetben sem vérfertőzés. Mindezt korábban a Szolnoktól nem messze, a Tisza mellett található rákóczifalvi avar közösség esetében is sikerült kimutatni, amint az a Guido Gnecchi Ruscone és Rácz Zsófia első szerzőségével megjelent 2024-es Nature-cikkben is olvasható.
A két temető használata Nagy Károly frank király avarok elleni hadjárata idején, 791 után ért véget: ekkor temették el az utolsó generáció gyermekeit és néhány felnőttet. A HistoGenes projekt a továbbiakban tisztázni szeretné, hogy hová távoztak a fiatalok és a felnőttek, és maradt-e a térségben a kelet-ázsiai származású embereknek genetikai nyoma.