Esztergomi Boldog Özséb

A 13. században élt ESZTERGOMI BOLDOG ÖZSÉB esztergomi kanonok volt, aki  – legendája szerint – jómódú volt és kiváló képzésben részesült. A tatárjárás után – átélve Esztergom ostromát – mindenét szétosztva, hat társával együtt a Pilisbe, a mai Kesztölc közelébe, sziklás rengetegbe vonult, és vezetésével a hármas barlangnál kezdték élni a remeték egyszerű és kemény életét. A válságból kivezető utat Özséb az egyéni példaadásban, az engesztelésben, a szeretetben és Krisztus keresztjének különös tiszteletében látta. Hármas barlangjához közel, a forrás mellé tűzte le a szent keresztet. 
A remeték renddé szervezését egy a barokk korban felbukkanó, Özsébnek tulajdonított látomással érzékeltették utódai: az erdő mélyén apró lángok tartottak egymás felé, hogy végül egy tüzes nyalábban egyesüljenek. A történet szerint ez a látomás inspirálta Özsébet, s a szétszórtan élő remetékből közösséget szervezett.  Később felépült templomukat Özséb a Szent Kereszt tiszteletére szentelte. A középkori oklevelek évszázadokon át, időnként még Mátyás korában is „a Szent Kereszt testvéreinek” is nevezték a pálosokat. 
Az újkori rendi hagyomány szerint Özséb a remeteközösség vezetőjeként néhány társával együtt 1262-ben felkereste IV. Orbán pápát, azonban a Szent Ágoston-féle regula megszerzésére és ezáltal a rend elismertetésére tett kísérlete eredménytelen maradt. A legenda egyik hatásos eleme szerint még Aquinói Szent Tamás is jelen lett volna a pápai udvarban, a közbenjárt a remetékért.
Pál veszprémi püspök 1263-ban kelt, hitelesnek tekinthető oklevele, pápai utasítás nyomán megvizsgálta a remeteközösségeket és anyagi tartalékaikat nem találta kielégítőnek, ezért nem engedélyezte számukra az ágostonos regula szerinti életet, hanem az ő maga által előírt szabályok szerinti életre kötelezte őket egyházmegyéjében. 
A rendi hagyomány szerint Özséb 1270. január 20-án halt meg a Kesztölc melletti Szent Kereszt kolostorban. Halálos ágyán a szabályok pontos megtartására, testvéri szeretetre és jó példaadásra buzdította társait. Testét az általa alapított templom sírboltjában temették el. Oda kerültek tanítványai s későbbi utódai is.  

A rend a végleges egyházi jóváhagyást a Budán tartózkodó Gentilis pápai legátustól 1308-ban kapta meg, s azóta Szent Ágoston szabályait követi.

Szent Sebestyén

A halál nyilai

A keresztény ikonográfiában számos szent attribútuma, egyben mártíriumának eszköze a nyíl. Közülük a reneszánsz kedvelt festői témája, Szent Sebestyén (január20.) vértanúsága a legismertebb. Az V. században keletkezett legendája szerint a szent Diocletianus és Maximianus társcsászárok testőrtisztje volt, és 290 táján szenvedett hitéért vértanúságot. A szabad ég alatt egy karóhoz kötözték és összenyilazták, de a keresztény hit halál feletti diadalának élő példájaként felépült sebeiből. Másodszor is elítélték, és ekkor halálra botozták. Egy Lucina nevű asszony, több vértanú eltemettetője, adta meg neki a végtisztességet. Lucináról itt csak annyit, hogy Lucina neve a lux, a télen annyira hiányolt „fény” szóból ered, és egyfelől a halál „hallgatag istennőjének”, Hecaténak, másfelől az (újjá)születés istennőinek a „napfényre hozóknak”, Dianának és Junónak volt a mellékneve. Diana, aki az Olümposzról nyilaival a Nyilas havát vigyázta, a Nap bábája, Junó meg a Vízöntő olümposzi védnökeként a Nap szoptatódajkája volt. A Lucina név nem véletlenül került bele tehát Sebestyén történetébe, akit már a félpogány időkben (354-ben!) is ezen a napon tiszteltek az újjászületés havának utolsó szentjeként. Mint a tizennégy segítőszent egyikét, a középkortól kezdve őt hívták segítségül „fekete halál” idején. Sebestyén volt erre a szerepre a legalkalmasabb: „feltámadt” a nyilak okozta sebeiből, s láttuk, a pestist a nyilak jelképezték. A pestis-emlékművek állításának hagyománya az 1576. évi milánói pestisjárványhoz fűződik. A barokk kor oszlopszerű pestis-emlékművei is Sebestyénhez kötődnek. Az 1575-ös pestis idején a milánói nép a szokás szerint Sebestyénhez fordult oltalomért, és a járványtól való szabadulásért cserébe templomot és emlékoszlopot ígért a szentnek. Úgy tartja a legenda, hogy Borromei Szent Károly, Milánó érseke a pestist ebbe az oszlopba zárta be. Sebestyén alakját azóta faragják ki a pestis-emlékműveken.

Kivégzéséhez alighanem az ég adott ihletet a legendaszerzőknek. Hiszen ekkor még a Nap „oszlophoz (a Tejúthoz) kötözve” a Nyilas csillagképben tartózkodik, s reá szegeződik a pogány kivégzőosztag mindkét tagjának, a Herculesnek és a Sagittariusnak az íja. Az égen átellenben ugyanez a jelenet láthatóan (mármint januárban láthatóan) is megismétlődik: az égi Íj ott az „oszlophoz (Tejúthoz) kötözött” Orionra szegeződik.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet) 
 

Szent Fábián

Fábián annyi, mint ‚az égi boldogság kovácsolója’ (fabricans), amit az örökbefogadás, a vétel és a kiharcolás hármas jogán szerzett meg magának.
Római polgár volt, és amikor a pápa halála után a nép pápaválasztásra gyűlt össze, Fábián is köztük volt, tudni akarván a dolog kimenetelét. Íme, fehér galamb ereszkedett Fábián fejére, mindenki csodálkozott, és őt választották meg. Damasus pápa szerint hét diákonust és mellettük hét szubdiákonust küldött Fábián mindenfelé, akik a vértanúk tetteit összegyűjtötték. Haymo szerint pedig megtiltotta Philippus császárnak, hogy részt vegyen a húsvéti vigilián és a szentségekben részesüljön, míg bűneit meg nem vallja, és nem áll a bűnbánók közé.
Az Úr 253. éve táján, főpapságának tizenharmadik évében Decius parancsára Fábiánt lefejezték, és így elnyerte a vértanúság koronáját.

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (részlet)

Szent Macarius

Macarius neve a macha, azaz ‚tehetség’ és az ares, azaz ‚erény’ szavakból származik, vagy machából, ami ‚ütést’ és a rióból, ami ‚mestert’ jelent. Ugyanis tehetséges volt az ördög csalárdságával szemben, erényes az életben, erélyes volt teste megregulázásában, mester volt az elöljáróság gyakorlásában. Avagy Macarius annyi, mint ‚boldog’.

Macarius apát egy hatalmas pusztaságon ment keresztül, és egy kriptába tért be aludni, ahol pogányokat temettek el. Kiemelt egy tetemet közülük, és párnának a feje alá tette. A démonok azonban rá akartak ijeszteni. Az alatta lévő tetemhez, mintha egy asszony lenne, így szóltak: „Kelj fel és gyere velünk a fürdőbe!” Mire a másik démon, mintha csak a megholt volna, így szólt alóla: „Egy zarándok van rajtam, nem mehetek.” Ő azonban nem ijedt meg, hanem válaszolt a tetemnek, mondván: „Kelj fel és menj, ha tudsz!” Ezt hallván a démonok elmenekültek, nagy hangon kiáltozva: „Legyőztél minket, urunk!”

Amikor egyszer Macarius apát egy mocsáron keresztül a villájához közeledett, előugrott az ördög sarlóval a kezében, hogy megvágja, de képtelen volt rá. Ekkor így szólt: „Sok erőszakot tűrök el tőled, Macarius, mivel nem tudok győzni ellenedben. Lám, ugyanis, amit te csinálsz, én is azt teszem. Te böjtölsz, és én koplalok. Te virrasztasz, én pedig soha nem alszom. Egy valamiben azonban felülmúlsz engem.” „És mi az?” – kérdezte az apát. Mire ő: „Alázatosságod az, amivel szemben tehetetlen vagyok.”

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (részlet)

Eötvös Loránd akadémiai előterjesztése a súlyos és tehetetlen tömeg arányosságára vonatkozó vizsgálati eredményeivel kapcsolatban – 1890

A tudományos eredmények sorában ritkaság, ha egy mérés, tehát nem elmélet vagy egy probléma megoldása még több mint egy évszázad távlatából nézve is jelentős eseménynek bizonyul. A szóban forgó mérés erre példa.
1890. január 20-án a Tudományos Akadémián Eötvös József olyan mérést mutatott be, amely elvi kérdést érintett ugyan, de elvi újdonságot nem hozott. Csupán az addig ismerteket erősítette meg. Eötvös nevezetes találmányával, a torziós ingával megmérhetők a nehézségi erő változásai. Vizsgálatai során bebizonyította, hogy a gravitációs vonzóerő csak a testek tömegétől függ, anyaguktól nem, azaz a gravitáló és tehetetlen tömeg egymással egyenlő illetőleg arányos. Ez a newtoni mechanika egyik alaptétele volt és igaz, hogy Newton és Bessel is igazolták már kísérleteikkel, de a tudomány fejlődése során célszerű az általánosan elfogadott tételeket is ellenőrizni új technika segítségével, pontosabb eszközökkel. Eötvös méréseinek jelentősége éppen addig elérhetetlennek vélt pontosságában volt. Ezt a pontosságot később még fokozni is tudta két tanítványa – Pekár Dezső és Fekete Jenő – segítségével, és így egy göttingeni pályázat nyertesei lettek – 1/200 000 000-os mérési pontosságot produkálva!
Néhány év múlva kiderült, hogy a mérés nemcsak a klasszikus fizikában fontos, hanem a modern fizika egyik sarkalatos elmélete, az általános relativitáselmélet szempontjából is. A tudománytörténetben ellentmondásos adatok találhatók arra nézve, vajon Einstein ismerte-e a mérést híres elmélete megalkotása előtt. A kérdés máig is eldöntetlen. Bizonyos viszont, hogy az Eötvös-Pekár-Fekete-féle mérési módszert a nyolcvanas években magfizikai kutatások során amerikai tudósok is alkalmazták.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990 [Palló Gábor], Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók)

Konkoly-Thege Miklós születésnapja – 1842

A jeles csillagász, asztrofizikus és műszerkészítő, KONKOLY-THEGE MIKLÓS (Pest, 1842. január 20. – Budapest, 1916. február 17.) Pesten és Berlinben járt egyetemre, majd végiglátogatta Európa legjelentősebb csillagászati intézményeit. 1871-ben, amikor ógyallai kastélyának tetején elkezdte vizsgálódásait saját kedvteléseként, még egyetlen működő csillagvizsgáló sem volt Magyarországon. Matematikai tehetségének és kiváló technikai érzékének köszönhetően széleskörű ismereteket szerzett az asztrofizikában, spektroszkópiában és az égbolt fényképezésében. Külföldi kapcsolatokra is szert tett, számos tudóssal volt baráti viszonyban, állt levelezésben. Néhány év alatt az ógyallai csillagda műszereit és tudományos eredményeit tekintve is az európai élvonalba került. Konkoly-Thege, kapcsolatai révén igyekezett nemzetközi kutatási programokba is bekapcsolódni. Az elsők között volt, akik üstökös spektrumot készítettek, többek között a Halley üstökösről is. Eredményeit részben saját kiadványaiban, részben tekintélyes szakfolyóiratokban tette közzé. Három fontos kézikönyvet írt: a csillagászati megfigyelésekről, különös tekintettel az asztrofizikára, az égi jelenségek fényképezéséről és a spektroszkópiáról. Szeretett tudományágát igyekezett népszerűsíteni; közreműködésével sorra épültek hazánkban az új csillagvizsgálók, ezek közé tartozott például Kalocsán a Haynald obszervatórium.
Nemcsak elméleti szakembernek volt kiváló; maga tervezte és építette meg az ógyallai intézet fő műszerét, egy 25,4 cm-es refraktort. Ugyancsak maga tervezte és kivitelezte a nagy és két kisebb napmegfigyelő távcsövet, a holdfényképező műszert és számos egyéb eszközt. Szerkesztett színképelemző készülékeket, villám és meteor spektroszkópot, protuberancia (napkitörés) észlelő műszert. Műszertechnikai kézikönyve még a XX. század végén is használatos volt.
1890-ben nevezték ki az Országos Meteorológiai Intézet igazgatójává. Ő szervezte meg az előrejelző szolgálatot és az ő idejében adták ki az első térképes időjárás-jelentéseket. Rendkívül sokoldalú ember volt: több munkát is írt gőzhajókról, mozdonyokról. Kiváló fényképész hírében állt. Zenét is komponált, például egy nyitányt Jókai Milton című drámájához; egyik alapítója volt a Magyar Filharmóniai Társaságnak.
Ógyallai intézetét a magyar államra hagyta. Emlékét egy kisbolygónak és az MTA Csillagvizsgálójának a neve őrzi.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Szám Géza születésnapja – 1866

SZÁM GÉZA (Pest, 1866. január 20. – Budapest, 1948. november 10.): mechanikus, ezermester, az automobilizmus egyik korai úttörője.
Csonka János és Hóra Nándor után a harmadik magyar autótervező. Órásmesterséget tanult, de felszabadulása után, franciaországi tanulmányútja során érdeklődése az autógyártás felé fordult. Hazatérve önálló mechanikai műhelyt nyitott, melyben főleg oktatási eszközöket készített. 1898-ban kezdett kerékpárokat, tricikliket és motorkerékpárokat, majd 1900-ban autókat készíteni. Első autójával az 1901. évi első magyar autóversenyen 2. helyet ért el, s 1902-ben és 1904-ben ismételten eredményesen szerepelt a Magyar Posta gépkocsipályázatán. Nagyobb megrendeléshez azonban nem jutott, s autóinak sorozatgyártását nem tudta megvalósítani. Később műhelyét szervizüzemre rendezte be.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Szegő Gábor születésnapja – 1895

A stanfordi egyetem professzora, az ottani matematikai központ megalapítója, SZEGŐ GÁBOR (Kunhegyes, 1895. január 20. – Palo Alto, 1985. augusztus 7.) Fejér Lipót és Eötvös Loránd tanítványa volt a budapesti Tudományegyetemen. Első világháborús katonai szolgálata alatt megismerkedett Kármán Tódorral; valószínűleg a köztük kialakuló barátság is közrejátszott abban, hogy érdeklődése az aerodinamika és az elméleti fizika felé is kiterjedt. 1921-ben Berlinbe költözött, majd származása miatt el kellett menekülnie Európából. 1938-ban Stanfordba hívták meg tanszékvezető professzornak; itt azután ő hozta létre a világ talán legtekintélyesebb matematikai központját. 1960-tól kezdve rendszeresen hazalátogatott, élénk szakmai kapcsolatot ápolt a magyar matematikusokkal. Leghíresebb műve a Pólya Györggyel együtt írt Aufgaben und Lehrsatze aus der Analysis, amely az analitika számos területét dolgozza fel, sőt a fizika is helyet kap benne, ezen kívül ezen a területen a legkiválóbbnak tartott feladatgyűjtemény. Híres és jelentős az ortogonális polinomokról írt műve. Sok szállal kötődött az elméleti fizikához is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Vajda Péter születésnapja – 1808

VAJDA PÉTER (Vanyola, 1808. január 20. – Szarvas, 1846. február 10.): természettudós, szerkesztő, akadémikus. 1834-ben Lipcsében adta közre az első magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztő folyóiratot, a Garasos Tárat, négy évvel később pedig a Természet című folyóiratot indította útjára. Ő volt a Természettudományi Társulat első titkára. Magyarra fordította Cuvier állattanát, de nyomtatásban csak annak első része jelent meg. Szépirodalmi munkássága is jelentős.

Magyar Tudománytörténeti Intézet