Kodály Zoltán születésnapja – 1882

KODÁLY ZOLTÁN (Kecskemét, 1882. december 16.–Budapest, 1967. március 6.): zeneszerző, zenepedagógus. Gyermekéveit Galántán töltötte. Nagyszombaton végezte középiskolai tanulmányait, amelyek mellett zongorázni, hegedülni és gordonkázni is tanult. 1900–1905 között a budapesti Zeneakadémián tanult zeneszerzést, az egyetemen pedig bölcsészetet hallgatott. 1905-ben szerezte meg magyar–német szakos diplomáját, a következő évben pedig A magyar népdal strófaszerkezete című dolgozatával a doktori címet. 1905-ben kezdte meg népdalgyűjtő munkáját, majd Bartók Bélával közösen kiadták a Húsz magyar népdal című gyűjteményt. 1906–1907-ben Berlinben és Párizsban járt, majd 25 évesen a Zeneakadémia tanára lett, ahol 1940-ig kisebb megszakítással folyamatosan tanított. 1905-től 1925-ig rendszeresen tett népdalgyűjtő utakat. Gyűjtőmunkája, Bartókkal ellentétben, szinte kizárólag a magyar nyelvterületre irányult. 1907–1909-re szinte már teljesen kialakult sajátos zenei nyelve és stílusa. Első jelentős zeneszerzői sikereit a tízes években aratta. Hamarosan külföldön is ismertté vált. 1930-tól a budapesti tudományegyetemen zenefolklorisztikai és zeneelméleti szemináriumot indított, fáradozásainak eredményeképpen indult meg a rendszeres népzeneoktatás a Zeneművészeti Főiskolán is. Nyolcvanöt éves korában hunyt el 1967-ben Budapesten.
1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd 1946–49 között elnöke lett. 1944-ben a kolozsvári, 1957-ben a budapesti, 1960-ban az oxfordi egyetem avatta díszdoktorrá. Három ízben (1948, 1952, 1957) kapott Kossuth-díjat.
Életét tudatosan vállalt misszió jellemezte, melynek lényegét „A zene mindenkié!” általa meghirdetett jelmondat foglalja össze. Egy életen át harcolt az ifjúság zenei neveléséért, megalkotva az ún. Kodály-módszert, feltárta és rendszerezte a magyar zene ősi rétegeit, kijelölte annak helyét az európai kultúrában, és utat mutatott a klasszikus zenei elvek korszerű alkalmazása tekintetében.
Legjelentősebb művei közt találjuk a Budapest egyesítésének 50. évfordulója tiszteletére írt Psalmus Hungaricust (1923), a Háry János (1926) és a Székelyfonó (1924-32) című két daljátékot, a Marosszéki (1927, 1930) és a Galántai táncok (1933) című zenekari műveket, valamint a Budavári Te Deum (1936) című oratóriumot és a Felszállott a páva (1938-39) című zenekari variációsorozatot. Fontos helyet foglalnak el életművében a népdalok és a gyermekdalok ihlette kórusművek is.

A magyar kórusok napja

A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) és a Magyar Zenei Kamara védnökségével 1991 óta rendezik meg A MAGYAR KÓRUSOK NAPJÁt annak emlékére, hogy 1882-ben ezen a napon született Kodály Zoltán.

A vasúti összeköttetés létrejötte Pest és Bécs között – 1850

1850. december 16-án megnyitották a Vác-Pozsony közötti vasútvonalat, és ezzel létrejött a vasúti összeköttetés Pest és Bécs között.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000)

A Corvin Filmszínház felavatása –1922

Az Üllői út és a Nagykörút sarkán eredetileg a Goldschwindt Ecet és Szeszgyár üzeme állt. Az üzemet a Nagykörút rendezésének keretében 1906-ban lebontották, az épületek helyére azonban sportpályák kerültek, megbontva ezzel a városképet. A telkek újraparcellázása és a Corvin Mozgóképszínház Részvénytársaság 1920. október 21-i megalakulása után Bauer Emil, Schulek Frigyes tanítványa kapott megbízást a moziépület megtervezésére, akinek a tervét a Főváros 1921-ben elfogadta. Kármán és Fazekas építőmesterek vezetésével az 1300 férőhelyes épület 1 év alatt elkészült. A megnyitóra Kosztolányi Dezső írta meg Szavak című költeményét.
A moziépület történetéhez tartozik, hogy a körülötte elhelyezkedő bérház 1927/28-ra készült csak el, és tette teljessé a környezet kialakítását. Az 1956-os forradalom dicsőséges helyszíneként a történelembe is bevonult épületegyüttes Üllői úti szárnyépületének sarokrésze annyira megrongálódott, hogy a helyén modern lakóépületet csatlakoztattak a háztömbhöz a 60-as években.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. (Hajós György) MTESZ)

Kós Károly születésnapja – 1883

Az erdélyi kultúra meghatározó személyisége, az építészként, grafikusként, könyvkiadóként és szépíróként is jelentős alkotó, KÓS KÁROLY (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 6.) a budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Erdélyt bejárva tanulmányozta a népi építészet hagyományait, amelyeket élete során valamennyi alkotásában alkalmazott. Első építészi munkáit Zrumeczky Dezsővel közösen készítette; például az óbudai református templom és parókia (1908-1909), valamint a budapesti Állatkert pavilonjainak (1909-1912) terveit. 1910-ben maga és családja részére Kós Károly felépítette a később legendássá vált Varjúvárat Sztánán, Kalotaszeg szívében. A XX. század első másfél évtizedében tervezte a városmajori iskolát, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, a kispesti Wekerle lakótelep főterének néhány épületét. Az első világháború alatt két évet töltött Törökországban a konstantinápolyi Magyar Intézet munkatársaként; itt tanulmányozta a bizánci és muzulmán építészetet, amiről 1918-ban nagyszabású várostörténeti monográfiát jelentetett meg Sztambul címmel.
A két világháború közötti időszakban az erdélyi magyarság kulturális és politikai életének megszervezését, a magyar kisebbség összefogását és aktivizálását tűzte ki célul. A Varjúvárban nyomdát rendezett be és színes metszetekkel illusztrált könyveket adott ki, például az Erdély kövei (1922) illetve az Atila királról ének (1923) címűeket. 1924-ben megalapította az Erdélyi Szépmíves Céhet, amely erdélyi írók műveit adta ki, szerkesztette az Erdélyi Helikon című folyóiratot. Szépírói tevékenysége egyre jelentősebbé vált, de a regények, drámák mellett építészeti, néprajzi tanulmányokat is közölt. Utóbbiak közül a legjelentősebb A lakóház művészete (1928) című, amelyben az egészséges, esztétikus falusi életkörülmények megoldására tesz javaslatot korszerű, de művészi értékű és helyi anyagokat felhasználó típusterveket is közreadva. Mezőgazdasági koncepciójának gyakorlati és intézményes megvalósítására szolgált a bábonyi mezőgazdasági iskola és mintagazdaság létesítése 1936-ban. Ezek, és a Varjúvár a második világháború áldozatai lettek. A háború után több kiadásban is megjelent Mezőgazdasági építészet című műve a kollektív gazdálkodás alternatíváival, az azokhoz kapcsolódó építészeti megoldásokkal foglalkozik, gazdagon illusztrálva, konkrét példákat közölve. Élete hetvenedik évében vonult nyugállományba, de alkotó tevékenységét haláláig folytatta.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

Kőnig Gyula születésnapja – 1849

KŐNIG GYULA (Győr, 1849. december 26. – Budapest, 1913. április 8.): matematikus, műegyetemi tanár, a halmazelméletben szereplő „Kőnig-féle egyenlőtlenség”-i szabály megalkotója. Középiskolai tanulmányai után a bécsi egyetem orvosi karára iratkozott be, de ugyanakkor matematikai előadásokat is hallgatott. Bécsben egy évet, majd Berlinben félévet töltött, itt főleg matematikával és filozófiával foglalkozott. Ezután másfél évre Heidelbergbe ment, ahol matematikai, fizikai, filozófiai és orvosi előadásokat látogatott. Különösen Helmholtz és a matematikus Königsberger hatott rá. Heidelberg után egy félévre még visszatért Berlinbe, az ott működő Kronecker erősen befolyásolta későbbi tudományos munkásságát. 1871-ben a budapesti tudományegyetem magántanára lett és előadói megbízást kapott. 1873-ban tanárképző intézeti tanárrá nevezték ki, 1874–1905-ben a műegyetemen a 3. sz. matematikai tanszék tanára volt. Alapvető új eredményeket ért el a klasszikus és az absztrakt algebrában, a számelméletben, az analízisben, a halmazelméletben és a matematikai logikában. Az ő nevét viseli a halmazelméletben szereplő „Kőnig-féle egyenlőtlenség”, az axiomatizált tudományok abszolút ellentmondástalanságának eldöntésére szolgáló „értékelés-módszer” és a nem euklideszi geometriák szemléltetésének egyik első modellje. Jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki, nagyobb művein kívül mintegy 70 matematikai tárgyú értekezése jelent meg magyar és külföldi szaklapokban. Sikerrel munkálkodott a két Bolyai elismertetése érdekében. Emlékére alapította két fia 1917-ben a róla elnevezett emlékdíjat kiváló matematikai kutatók, ill. munkák jutalmazására.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Gyulai Zoltán születésnapja – 1887

GYULAI ZOLTÁN (Pipe, 1887. december 16. – Budapest, 1968. július 13.): fizikus, egyetemi tanár, a Gyulai-Hartly-effektus leírója. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen végezte, ahol 1913-ban szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet. Ezt követően Tangl Károly tanársegédje lett. Az I. világháborúban katona volt, 1915-ben orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1922-ben került haza. Ezután doktorált Szegeden, majd 1924-ig a szegedi egyetem tanára volt. 1924-től 1926-ig a göttingeni egyetemen folytatott tanulmányokat, R. W. Pohl munkatársa volt. 1926-ban Szegeden magántanárrá habilitálták az elektronok és ionok tana tárgykörében. 1935-től 1940-ig a debreceni egyetem tanára, 1940–1947 között a kolozsvári tudományegyetem tanára volt, majd a budapesti műszaki egyetem kísérleti fizika tanszékének vezetője lett, 1947-től 1962-ig. Itt létrehozta az MTA Kristálynövekedési Tanszéki Kutató Csoportját (1961), melyet nyugalomba vonulása után (1962) is vezetett. Több tudományos társaság tagja volt, és tagja volt az Acta Physica Hungarica szerkesztő bizottságának is. Kezdetben az alkálihalogenid kristályok optikai, elektromos és fényelektromos tulajdonságait tanulmányozta. Az 1920-as években magyarázatot talált az azóta Gyulai-Hartly-effektus néven ismert s a kristályhibák kimutatására vonatkozó jelenségre. Ezt követően a kristálynövekedéssel foglalkozott, s elsőként írta le az ionkristályok növekedésével kapcsolatban a mikroszkopikus vastagságú rétegek megjelenését. Elsők között foglalkozott tűkristályok előállításával és tanulmányozásával. Egyike azon magyar fizikusoknak, akik iskolát alapítottak. Filozófiai kérdésekkel is foglalkozott. Számos tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar Tudománytörténeti Intézet MATI; Magyar életrajzi lexikon; MEK)