Faludy György életének 11+1 állomását versekben mondjuk el

1. Költő és világpolgár születik – Budapest

Faludy György 1910. szeptember 22-én született Budapesten, az Erzsébetvárosban, zsidó polgári családban. Édesapja, Leimdörfer Jenő vegyész volt, édesanyja Biringer Erzsébet Katalin. A fasori Evangélikus Főgimnáziumban tanult, ahol 1928-ban érettségizett. A korai években Villon-átköltései hozták meg számára az első sikert és ismertséget, ezek 1937-ben könyv formájában is megjelentek.

Egykor magamról hittem, hogy abszolútnak jöttem,
s úgy hullatom el csöppjeim, akár a forrás…
 (Az idő abszolút volt…, Budapest, 1990)

2. Egyetemi évek: Bécs, Berlin, Párizs, Graz (1928–33)

Ahogy sok kortárs fiatal értelmiségi, Faludy is nyugatra ment tanulni. 1928 és 1930 között Bécsben járt egyetemre, ahol filozófiát és irodalomtörténetet hallgatott. A húszas évek végi Bécs a Monarchia kulturális hagyományait és a modernizálódó nagyváros nyugtalanságát egyszerre hordozta.

Így ír erről az időszakról a Levelek az utókorhoz kötetében a Bécs, 1930 című versében:

Diák voltam itt három évig.
Ma sem tudom, miért szerettem
e várost. Hófedte utcáin
versenyt futottam a szelekkel,
éheztem hosszan és titokban,
az élet értelmét kutattam,
lengő cégtáblákkal, padokkal
barátkoztam s szökőkutakkal,
majd a színésznő, kinek taknyos
voltam, s kire a sarkon három,
négy, öt órát vártam, míg megjött,
de ezt nem bántam s most se bánom,
Thomas Mannért és Karl Krausért
rajongtam, festményeket néztem
a múzeumokban vasárnap
reggel, s nem voltam boldog mégsem,
bár a reményt nem adtam fel, hogy
hamar meghalok tüdővészben.

(részlet)

Ezt követően a berlini, párizsi és grazi egyetemeken tanult. Európában egyre erősebben érződött a politikai feszültség, amely hamarosan sorsdöntő szerepet játszott életében.

3. A vihar előérzete – hazatérés Budapestre (1933–37)

Az otthon töltött időkben teljesít katonai szolgálatot is, de ebben az időszakban, 1937-ben lát napvilágot Faludy Villon-átköltéseinek kötete. A kiadás kalandos körülmények között születik: mivel egyetlen kiadó sem mer vállalkozni rá, így saját költségén adta ki a könyvet. A kötet váratlan sikert arat, és az évtizedek során negyvennél is több kiadást ért meg – köztük szamizdatban is. A versek szövege nagy vitát kavart: egyesek úgy vélték, Faludy valóban Villon szabad szellemiségéhez tér vissza, mások viszont „közönségesnek” tartották. Kritikusai gyakran azt is megkérdőjelezték, hogy mennyiben jogos a francia költő műveit saját hangján, saját közérzetével átszólaltatnia.

Ugyanerre az időszakra tehető A pompeji strázsán, valamint – a Magyarországon betiltott – Heine Németországa kötet is. Utóbbiban olvasható A német határon című költemény, amely érzékelteti a fasizmus előretörését és a közelgő háború fenyegetését: soraiban a történelmi bizonytalanság és a határátlépések tapasztalata rajzolódik ki.

Azon töprengtem: vajon, nagysokára
kiút a német sárból lesz-e még,
míg a fináncok, kék egyenruhában
felforgatták bőröndöm belsejét.

Ott hajlongtak fagyos s únott képükkel
a feltúrt ingek és gatyák felett:
belga csipkét kerestek, drága ékszert,
burgundi bort s elkobzott könyveket.

Jó emberek, kik kofferembe túrtok,
higgyétek el, munkátok hasztalan:
a csempészárú, melyet nem találtok,
a csempészárú a fejemben van.

A német határon (részlet)

4. Emigráció, Párizs (1938)

Miközben a Villon-átköltések népszerűsége nőtt, Faludy számára mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a náci Németország erősödése és a faji törvények légköre Magyarországon is ellehetetleníti a jövőt. 1938-ban úgy dönt, elhagyja az országot.

Faludy nem akarja, hogy a közelgő háborúban a hitleri Németország oldalán kelljen harcolnia, ezért Franciaország felé indul. Párizs ekkor az emigráns magyar értelmiség egyik központja: itt találkozik többek között Arthur Koestlerrel is. A megkönnyebbülés mellett hamar szembesült a bizonytalansággal és az anyagi nehézségekkel. A Párizs, 1939 című versében utólag így emlékezik erre az időszakra:

Mást nem volt venni pénzünk, mint kukoricalisztet.
Ötödfél kilót főztünk hetente nagy edényben
a szállodai rezsón. Bugyborgott. Mikor kész lett,
kidöntöttük a kerek asztalra a középen.

...

De mi boldogak voltunk, testünk felett libegtünk,
mert szabadon nyomorgunk és Párizsban lehettünk.

(részlet)

5. A túlélés és menekülés évei – Marokkó (1940–41) 

A német megszállás miatt Franciaországból is menekülnie kellett. A IX. Marokkó sorai így tanúskodnak erről az időszakról: 

A halál minden sarkon ott áll.
Ha fiatal vagy, nem kímél:
melléd telepszik asztalodnál
és szeretkezni elkísér.
De mégis – mit otthon kedveltem:
unalmas, álszent kirakat,
s mi undorított: e kegyetlen
barbár ország az igazabb.

E verset nem magam szereztem.
Csak ülök némán s élvezem,
hogyan vetkőztet meztelenre
múzsám, a halálfélelem. 

IX. Marokkó (részlet) 

6. Újrakezdés és háború – Amerikai Egyesült Államok (1942–45)

Marokkóból áthajózott az Egyesült Államokba, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként dolgozott. 1942 és 1945 között az amerikai hadseregben szolgált, káplárként szerelt le: „önként álltam be, mert éreztem: / a Szabad Magyar Mozgalom / titkáraként civilruhában / már egy órát se nyughatom” – idézi Beállok katonának című versében. 

Ezekben az években nemcsak a honvágy kínozta, és nem csak a háború mindennapjait élte át, hanem az otthon maradt hozzátartozók tragédiáját is: húgát a nyilasok gyilkolták meg Magyarországon.

Nem szoktam meg, nem engedett az átok,
de nem kínlódom és nem könnyezem.
Mint súlytalan, fehér viharkabátot,
keservemet felöltöm könnyeden.
Talán, mert folyton változik a tájék,
attól enyhül bújdosó bánatom?
Vagy mert angol szók nyújtóin ugrálnék
s ami nekik fáj, nem azt fájlalom?
Ha esti utcán a kirakatokban
nézem magamat, hirtelen megüt:
Duna–Tisza vagyok két tárt karommal,
szemöldököm a Cserhát meg a Bükk.

Honvágy (részlet)

7. Újrakezdés, hazatérés – Budapest (1946–49/50)

A háború után, 1946-ban Faludy visszatért Magyarországra. A Népszavánál helyezkedett el, és ekkoriban jelent meg az Őszi harmat után című verseskötete. A Villon-balladák továbbra is hatalmas népszerűségnek örvendtek: 1947-re már a tizennegyedik kiadásnál tartottak. A költő azonban nem csupán irodalmi sikereivel hívta fel magára a figyelmet: 1947 áprilisában az ő vezetésével döntötték le Prohászka Ottokár Károlyi-kertben álló szobrát, amelynek antiszemita vonzata miatt Faludy vállaltan ellenezte a közterületi jelenlétét.

Ezek az évek rövidnek bizonyultak: a kommunista hatalom kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, és hamarosan minden művének megjelenését betiltották.

Mi lesz, ha holnap elesik a város
s vége a háborúnak? Van, aki
remél és van, ki nem. De ennél
többet egyikük sem mer mondani.

Budapest ostromára (részlet)

8. Recski kényszermunkatábor (1949/50–53)

1949-ben (egyes források szerint 1950 közepén) koholt vádak alapján letartóztatják, és először Kistarcsára internálják, majd a hírhedt recski kényszermunkatáborba szállítják. Itt több mint három évet tölt, embertelen körülmények között.

Faludy későbbi önéletrajzi regényében (Pokolbéli víg napjaim) így idézi fel szabadulását, az ÁVH-őrnagy szavaival:

„A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie… Figyelmeztetem, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárulunk.”

A táborban írt versei csak évtizedekkel később kerülhettek nyilvánosságra, 1983-ban. Ezek a költemények a túlélés, az emlékezés és a belső szabadság dokumentumai. A Búcsú Recsktől című költeményében a költő ekképp idézi fel akkori élményeit:

Nem volt tollunk, se könyvünk,
hír és levél nem ért el,
beértük a csajkával
s egy szalmazsák felével,
besúgók és hajcsárok
közt éltünk; rúgtak, vertek,
éheztünk s dideregtünk
a meszesgödör mellett,
heti hétnapos munka
és reménytelen holnap –
összenéztünk s azt mondtuk:
te is élőhalott vagy.
És mégis – mi tartotta
legtöbbünkben a lelket?
Akkor még csak sejtettem,
most tudom, mit feleljek.

Búcsú Recsktől (részlet)

9. London – az emigráció második állomása (1956 után)

Az ‘56-os forradalom leverését követően ismét elhagyja Magyarországot. Londonban telepedik le, ahol 1957-től az Irodalmi Újság szerkesztőjeként dolgozik. 1961–62-ben írja meg önéletrajzi visszaemlékezéseit (My Happy Days in Hell), amelyet angolul publikáltak, és csak 1987-ben jelent meg magyarul, szamizdat kiadásban (Pokolbéli víg napjaim).

A londoni években újra közösséget talál: az emigráns irodalom és politika központi alakjai között mozog. Írásaiban ebben az időszakban is a szabadság, az igazságkeresés és a száműzetés élményei álltak a középpontban.

A sok halott
éppúgy fáj, mintha otthon lennék.
De itt ordíthatok.

Van-e honvágyam, kérded (részlet)

10. Mediterrán évek – Firenze és Málta (1963–67)

A hatvanas évek elején Faludy Itáliába költözött. 1963 és 1967 között Firenzében, majd Máltán élt. A mediterrán táj, a történelmi városok és a tenger közelsége új ihletet adott számára, bár az elszakítottság érzése továbbra is meghatározta mindennapjait. Visszaemlékezve így ír első firenzei látogatásáról:

Ujjongó csillagok fenn. Mézédes tűszúrások
herémben. És boldogság. Majdhogy mezítláb járok,
nem nagypénzű turista, de alázatos vándor,

idegen hazájában, de otthonos akárhol,
kit szép tájakra, jeles emberekhez s mezítlen
márványszobrokhoz küldött egy ismeretlen isten.

Firenze, 1928 (részlet)

11. Toronto – hosszú emigráció (1967–1988)

1967-ben Torontóba költözött, ahol két évtizeden át élt. Kanadában és az Egyesült Államokban több egyetemen tartott előadásokat, miközben különböző lapoknál is dolgozott (Ötágú Síp, Magyarok Világlapja). 1980-ban New Yorkban jelent meg első gyűjteményes kötete angol nyelvterületen.

Magyarországon ekkoriban neve még tiltólistán volt: könyveit kivették a könyvtárak katalógusából, publikálni nem engedték. Versei azonban szamizdatban terjedtek, és így is sokakhoz eljutottak.

Itt nincs könyvtár, kultúra – ez nem város
s nem is falu. A plasztikkal fedett
bejáróban porlepte művirágok
reprezentálják a természetet.

S itt nincs barátság, nincsen társaság;
szomszédja nevét egyikük se tudja,
de felébred, ha éjszaka az ágy
recseg alatta s WC-jét lehúzza.

Külvárosi felhőkarcolók, 2. (részlet)

+1. Utolsó nagy hazatérés – Budapest (1988–2006)

1988-ban, a rendszerváltás kezdetén hazatért Budapestre. Itt telepedett le, és újra közvetlen kapcsolatba került a magyar közönséggel. A korábban tiltott művek végre megjelenhettek, új köteteket és fordításokat is publikált. Ekkortájt születik Magyarország című verse is:

Talán 2020-ban, mondtam. Addig nem élek
és csontjaim sem érzik. Hunyt szemmel ezért láttam,
képzeltem és idéztem minden nap, minden éjjel
az új Magyarországot negyven év bujdosásban.
Esztergom: dombra feltett királyok koronája;
tavaszi eső könnyén átdomborul a Kékes;
s ezüstvértes leányok vágtája Budavára
fölött a bárányfelhők hosszúkás paripáin.

1994-ben megkapta a Kossuth-díjat, 1998-ban alapító tagja lett a Digitális Irodalmi Akadémiának. Idős korában is sokakat meglepett szókimondásával és közéleti aktivitásával. 

Faludy György 2006. szeptember 1-jén hunyt el budapesti otthonában, néhány héttel 96. születésnapja előtt. Halála után alig egy hónappal, október 3-án Torontóban – közvetlenül egykori lakhelye mellett – egy parkot neveztek el róla George Faludy Place néven. Így lett élete utolsó állomása Budapest, de emlékét mindkét kontinensen közterek, kötetek és olvasók őrzik tovább.