A Villon-átköltésektől a pokol tornácáig – húsz éve halt meg Faludy György

Faludy hosszú élete bővelkedett fordulatokban, egzotikus utazásokban, olykor szó szerint pokoli kalandokban, szerelemben. Leimdörfer György Bernát József néven Budapesten született jómódú értelmiségi családban 1910. szeptember 22-én. Elemista kora óta írónak készült, más pálya soha nem érdekelte, holott apja, aki vegyész volt, fiát is annak szánta. Középiskolai tanulmányait a budapesti Evangélikus Főgimnáziumban végezte, majd tanult a bécsi, a berlini, a párizsi és a grazi egyetemen, kiválóan beszélt németül és franciául.

1934-től a liberális Magyar Hírlapban jelentek meg Heine- és Villon-fordításai, illetve átköltései. 1937-ben a Villon-balladákat szerette volna kötetben is kiadni, de egyetlen kiadó sem vállalta szabadszájúsága miatt. Ekkor kölcsönökből saját kiadásban jelentette meg munkáját, amelyet szinte pillanatok alatt szétkapkodtak, de a szakmabéliek a „jó ízlés és az irodalmi tisztesség nevében” ostorozták a fordítót. Egy évvel később jelent meg első saját verseskötete A pompeji strázsa címmel. A függetlenségét, saját integritását mindvégig szigorúan őrző költő ekkortájt a Szép Szó köréhez csatlakozott, ami főként József Attilához fűződő barátsága miatt alakult így.

Felismerve, merre tart a lassan fasizálódó ország, az anschluss után, 1938-ban Franciaországba emigrált.

Amikor a második világháborúban Franciaországot megszállták a németek, Marokkóba menekült, majd áthajózott az Egyesült Államokba. 1942 és 1945 között az amerikai hadsereg katonája volt, káplárként szerelt le. A második világháború befejezése után, miután magyar költőként csak anyanyelve közegében tudta elképzelni életét, hazatért, és a Népszava kulturális rovatának munkatársa lett.

1950 júniusában koholt vádak alapján letartóztatták, kémkedéssel és összeesküvéssel vádolták. Három évet töltött a recski munkatáborban, ahol társaival „szabadegyetemet” szervezve próbáltak ellenállni a veréseknek, megalázásoknak.

a költeményeket később kötetben is kiadta, Börtönversek 1950–1953 címmel először Münchenben jelent meg 1983-ban. Szabadulása után műfordításaiból élt, de az 1956-os forradalom után másodszor is emigrált. Londonban telepedett le, az Irodalmi Újság főszerkesztője lett, és Pokolbeli víg napjaim címmel megírta életét, amely Nyugaton nagy sikert aratott, de magyarul csak szamizdatban jelent meg, először 1987-ben.

Élt Firenzében és Máltán is, majd 1967-ben Torontóba költözött. Több kanadai és amerikai egyetemen oktatott, közben az Ötágú Síp és a chicagói Szivárvány című irodalmi folyóiratot szerkesztette. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Az 1989-es rendszerváltás után visszatelepült Magyarországra.

2006. szeptember 1-jén bekövetkezett haláláig több kötete is megjelent: Börtönversek 1950–1953, 200 szonett, Erotikus versek, Jegyzetek az esőerdőből (napló), Jegyzetek a kor margójára (publicisztika), Rabelais: Pantagruel, középkori francia vidámságok könyve, Dicsértessék. A katolikus líra remekei, Testek vonzásában. A világirodalom legszebb erotikus versei (műfordítás). A Pokolbeli víg napjaim folytatásaként 2000-ben publikálta a Pokolbeli napjaim után című kötetét, amely a forradalomról, a menekülésről, a hontalanság első éveiről mesél. A harmadik kötet, a halála évében megjelent A Pokol tornácán Angliába, Máltára, Kanadába, az Egyesült Államokba, Marokkóba, Horvátországba, Erdélybe és végül Magyarországra röpíti az olvasót. Szerzője a tőle megszokott személyességgel bepillantást nyújt egy negyed évszázad eseményeibe, kalandjaiba, derűs és borús pillanataiba egyaránt.

Faludy költészetének alapvető sajátossága a prózáját is jellemző szerepjátszás, a lebilincselő előadásmód;

Kiváló formaművész volt, a szonett, a ballada mestere, hangja hol ironikus-könnyed, hol kesernyés, ahogy a téma megkívánja.

Munkásságát több rangos kitüntetéssel is elismerték, a többi közt 1991-ben megkapta a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét, 1993-ban a Soros Alapítvány Életműdíját, átvehette a Nagy Imre-emlékplakettet és a Budapest Főváros Díszpolgára címet. 1994-ben írói, költői munkássága elismeréseként Kossuth-díjat, 1998-ban Pulitzer-emlékdíjat, 2000-ben Aranytollat, 2002-ben Gundel Művészeti Díjat kapott. A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozat kitüntetést posztumusz kapta 2006-ban. 1998-ban alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának.

Faludy György magánélete is rendkívül kalandos és sokszínű volt, többször nősült, nem titkolta titkárához, Eric Johnson kanadai táncoshoz fűződő kapcsolatát sem. Második, Szegő Zsuzsa újságíróval kötött házasságából született fia, Andrew Faludy (1955-2010), aki 2002-ben megjelent Apámat nem láttátok? című könyvében fanyar humorral meséli el nem mindennapi gyermekkorát. Faludy György, nem kis megbotránkozást keltve,

aki 2007-ben Faludy fehéren-feketén címmel válogatáskötetet publikált a költő beszélgetéseiből, interjúiból.

2006-ban Torontóban felavatták a nevét viselő teret, a George Faludy Place közepén álló szobortalapzaton a költő profilját ábrázoló dombormű idézi Faludy György emlékét. 2008-ban Budapesten, a Szent István körúti egykori lakóházán, 2013-ban a VII. kerületi Damjanich utcában lévő szülőházán avattak emléktáblát a tiszteletére.

Címlapfotó: Faludy György. Fotó: Szalay Zoltán/Fortepan