Kosztolányi-novella is születhetett volna Hollós László gombászó kalandjaiból
Az Ezüst-tó kincse című Karl May-regény szórakozott rovargyűjtő tudósa, Droll néni valójában sokkal rátermettebb, mint azt elsőre kinéznénk belőle. Az 1859. június 18-án született Hollós László gombakutató is afféle bogaras tudós, aki szintén feltalálta magát, de a magyar prérin, a Kecskemét környéki tájakon.
Moesz Zsigmond, a kecskeméti főreáliskola volt növendéke így emlékezik rá: „Kissé bogaras, különc embernek tartottuk... Dolgos, magányos ember volt, tudós, akit a gombákon kívül más nem is érdekelt.” Akit nem érdekel a botanika, azon belül is a mikológia (gombatan), annak nem könnyű elmagyarázni, miért is olyan fontos Hollós László életműve.
Mert Droll néni legalább elsütötte a fegyverét a Vadnyugaton, de Hollós csak a gombákat rajzolgatta Szekszárd és Kecskemét környékén. Persze úgy már más a helyzet, ha azt mondjuk: Hollós, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, kémia–fizika szakos tanár a gombatan nemzetközileg is jegyzett tudósa, a magyarországi nagygombák rendszerezője.
Felmenői, úgy tűnik, izgalmasabb életet éltek, mint ő, édesapja az 1848/49-es szabadságharcban a magyarok oldalán főhadnagyként harcolt, ő magyarosította nevüket Schwartzkopfról Hollósra. Lászlót hazafias nevelésben részesítette, és a természet szeretetére tanította. Érdekesség, hogy a szülők az egykori Szent László utcában (ma Babits Mihály utca) vettek házat, szomszédjukban élt a Babits család, ahol is 1883-ban megszületett Babits Mihály.
Ami Hollós életében a legizgalmasabb, szinte már Az Ezüst-tó kincsét idéző kaland volt, az kétségkívül az 1898-as kaukázusi expedíciója, ahol is természetesen szintén gombák után kutatott. Ha westernfilm nem is készülhetne az életéből, de egy izgalmas tévéfilm vagy egy Kosztolányi-novella igen: Hollós híres, közel ötezer darabból álló gyűjteményét – melyek között voltak gombák, kőzetek, növények, rovarok és preparált állatok – az új igazgató, Kacsóh Pongrác azért akarta eltávolítani az iskolai szertárból, hogy ott zeneműtárat hozzon létre.
A megmaradt természetrajzi gyűjteményét egykori szekszárdi iskolájának ajándékozta, és alapítványt hozott létre a botanikából legjobb tanulók számára. És hogy miért nem jó, ha a világot csak aszerint osztályozzuk, hogy van-e ott gomba vagy sem? Nos, amikor 1940 februárjában a magányos és önsanyargató Hollós elhunyt Szekszárdon, temetésére sem a város képviselői, sem az Akadémia tagjai nem mentek el.
Pedig milyen jól indult minden! A millennium lázában 1895-ben felkérték, hogy írja meg Kecskemét természetrajzi fejezeteit. Számos új gombafajt fedezett fel, illetve dokumentált, főleg Kecskemét és Szekszárd környékéről: összesen 1400 gombafajt azonosított.
Hollósban az is különleges, hogy kiválóan rajzolt, és a munkáit maga illusztrálta, tegyük hozzá, hogy bármelyik antikvárium lelkesen rakná ki a falára ezeket a rajzokat. Szinte minden tudományos terület érdekelte, még egy kecskeméti artézi kút fúrásáról is írt egy tudományos igényű cikket.
Kutatómunkájának jelentőségét mutatja, hogy Hollós László nevét számos gomba- és növényfaj viseli (Hollosia vertesensis, Camarosporium hollosii, Disciseda hollosiana, Hypnum hollosianum). A föld alatti tömlősgombák közé tartozó szarvasgombákról és a bazídiumos pöfeteggombákról szóló írásai németül is megjelentek, és a szakma is elismerte munkásságát, olyannyira, hogy 1904-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Hollós Lászlót születésének 150. évfordulóján, 2009-ben Szekszárd önkormányzata posztumusz Szekszárd város díszpolgárává avatta.
A címlapfotó illusztráció. A felvétel készítésének pontos helye és időpontja ismeretlen. Fotó: Fortepan / Karsai Kata
