Többen ismernek téged a klasszikus zene vagy akár a színház világából, mások a godfater. zenekarból. Hogyan tekintesz erre az új megjelenésre ezek tükrében?
Több műfajban mozgok otthonosan, értem ezt úgy, hogy jól érzem magam bennük, nem testidegen. De ez most mégis egy olyan dal, ami belőlem jön, sok elem van benne azokból, amikkel pályám során találkoztam.
Mit jelent számodra az, hogy most először a saját neved alatt jelenik meg egy dal?
Nagyon izgatott vagyok, várom a visszajelzéseket, legyen az pozitív vagy építő jellegű. Sokat jelent lelkileg, hogy végre napvilágot lát ez a jó ideje fiókban heverő dal.
Ez a dal egy új korszak kezdete, vagy egy külön projekt a sok közül?
Ez valaminek a kezdete, úgy érzem, hogy most minden lehetőség adott, hogy belevágjak a saját nevem alatt futó projektbe.
Visszanézve az eddigi pályádra: volt benned mindig is igény arra, hogy saját zenét csinálj, vagy ez most alakult ki?
Szeretem keresni a határaimat, ezért is próbálom ki magamat ennyiféle helyzetben. Hiszek a gyakorlásban, abban, hogy a kemény munka mindig meghozza gyümölcsét. Emlékszem, milyen megnyugvást adott, amikor felvettem életem első lemezét. A klasszikus zenében sok hónapig intenzíven foglalkozunk művekkel, előadjuk, és elillan a pillanat. Jó érzés olyat alkotni, ami mindig létezni fog, „kézzelfogható” produktum. Persze ennek megvannak az árnyoldalai is, nehéz pontot tenni valaminek a végére.
Ha valaki most találkozik veled először a Give Me Something kapcsán – mit szeretnél, mi maradjon meg neki belőled?
Azt, hogy itt egy merész előadó, aki meri figyelmen kívül hagyni a zeneipar által támasztott elvárásokat a szokatlan dalszerkezettel és a dal rapszodikusságával, de mégis fülbemászó, akár slágeres a maga műfajában.
Fotó: Csiki Vivien / Kultúra.hu
