Hazudott a 17. századi bestseller a firenzei keresztelőkápolnáról
Egy friss kutatás a korábbi elméleteket felülírva megállapította, mikor építették valójában a firenzei Szent János-kápolnát.
Annak ellenére, hogy több százezer látogatót vonz évente, a firenzei Szent János-keresztelőkápolna eredetét régóta homály fedi. A kérdés új kutatói jóvoltából azonban fény derült arra, mikor – és hogyan – keletkezett az épület. Úgy gondolják, egy nagyobb, a reneszánsz építészet első magvait elvető építkezési program része lehetett – közli a The Art Newspaper.
A firenzei dóm előtt található kápolna Cimabue és Coppo di Marcovaldo arany kupolamozaikjaival és a római Pantheon inspirálta belsőjével az előreneszánsz egyik fontos darabja. Brunelleschi mintapéldának tekintette, Dante pedig „az én szép Szent János-templomom”-ként említi Isteni színjátékában.
Az épületet övező rajongás ellenére évszázadok óta nem sikerül megegyezni keletkezésének körülményeiben. Egyes 13. és 14. századi tudósok szerint a rómaiak építették, és eredetileg Mars isten temploma volt; huszadik századi tanulmányok azonban már a középkorra teszik a „születését”. Napjainkban a többség úgy véli, 1059-ben szentelték fel a kápolnát, a keresztelőkutat pedig 1128-ban helyezték el itt.
Utóbbi két évszám Leopoldo Del Migliore 17. századi művészettörténész Firenze città nobilissima című művéből származik, amely korának bestsellere volt. Elon Danziger, a Washingtoni Nemzeti Galéria egykori reneszánsz festészettel foglalkozó szakértője elmagyarázta, miért terjedt el rendkívül gyorsan Del Migliore elmélete. „A kortárs vagy ahhoz közeli dokumentumok teljes hiánya miatt a tudósok kétségbeesetten vágytak valamilyen kronológiai kapaszkodóra, és egészen máig elfogadták a 17. századi szerző álláspontját.”
Mára kiderült, hogy Del Migliore nem eredeti dokumentumra, hanem saját korából származó forrásra alapozta a dátumot, és valószínűleg félreértelmezett egy pongyolán megfogalmazott mondatot a felszentelés évszámáról. Danziger – aki a Nemzeti Könyvtár és a firenzei Állami Levéltár korábban ismeretlen dokumentumai segítségével jött erre rá – úgy gondolja, a keresztelőkápolna ugyanakkor készülhetett, mint a Santi Apostoli és a San Miniato al Monte- templom, vagyis az 1070-es években. A teória alapját az épületek közti hasonlóságok adták. Danziger szerint mindhármat ugyanaz az építész tervezhette, aki valószínűleg a pápa kíséretének volt tagja, mivel a Vatikán egy ambiciózus építészeti programmal próbálta támogatni a hanyatló firenzei egyházat.
Az eredmény egy új, a középkori és a klasszikus elemeket vegyítő építészeti stílus volt, amely erősen támaszkodik Róma vallási épületeire. A három szóban forgó építmény a klasszicizmus olyan későbbi architekturális eredményei számára taposta ki az utat, mint Brunelleschi 15. századi mesterművei. A keresztelőkápolnának tehát nem kis szerepe volt abban, hogy Firenze az előreneszánsz központjává válhatott.
