Forintos-Berki Judit: Nem kell hogy városok egymással versenyezzenek

2021-ben költözött Balatonalmádiba, a Covid időszakában. Mi ennek a költözésnek a története? A Covid elől menekült, és ott maradt?

A költözésem nagyon egyszerű okra vezethető vissza: abban az évben született meg a kisfiam. Mivel én Pécs mellől származom, egy faluból, mindenképpen szerettem volna, ha a gyerekem is kisebb településen nőhet fel. Férjem akkor végzett doktori tanulmányaival az egyetemen, és már évek óta terveztük, hogy egyszer a Balaton-felvidékre költözünk. Férjem Paloznakon kapott munkát, és Balatonalmádiban találtunk szimpatikus albérletet. Előtte nem ismertük Almádit, szóval teljesen véletlenül kerültünk ide.

Ipari termék- és formatervező mérnök, aki a Balaton partján él. Tud hatni az önkormányzatra, hogy egységes településarculatot alakítsanak ki, hogy bontsanak el például olyan bódékat, amelyek rontják a városképet?

A város az elmúlt években nagyot nőtt, sokan költöztek és költöznek ide. A sok építkezést, felújítást elnézve úgy látom, hogy az almádiak most kezdik el felismerni, miért fontos egy egységes városkép kialakítása. Az elmúlt években több beruházás során láttam, hogy elindult egy párbeszéd, de ez jelenleg csak egy településfejlesztési útkeresés.

Jó példa erre az Almádi modern sétám, ahol az 1930-as évektől egészen 1976-ig fedezzük fel a város építészeti rétegeit, ebben az évben készült el a buszvégállomás, amelyben a váróterem hosszú évek óta üresen áll, volt, hogy lakat alatt, méltatlan állapotban. Nyíri Mária körívekből álló épületegyüttese egy rekonstrukció- és funkció-újragondolás után a város és a térség egyik ikonikus pontja lehetne. Tavaly kezdtem el az Almádi kősztori sétákat, azóta sok mindenkivel beszéltem itt a városban: döntéshozókkal, a helyi főépítésszel, kiváló helytörténeti és városismerőkkel. Keressük a lehetőséget a kapcsolódásra a helyi értékek megóvása érdekében.

Ha képzeletben „hozzányúlhatna” egy városrészhez, és ha nem lennének anyagi és adminisztratív korlátok, mik azok, amiket első körben véghezvinne Almádiban?

Almádi az utóbbi években elindult a fejlődés útján. Sok olyan épületünk van, amelyek különböző korokból származnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket nem szabad csak úgy elhanyagolni. Rengeteg kedvenc épületem van a városban, vannak, amelyek jó állapotban, vannak, amelyek elhagyatva várnak.

Kiváló példák születnek manapság, hogyan lehet megtartani egy ház vagy lakás eredeti karakterét és hozzá igazítani a mai kor követelményeit.

Az átlagember egy designert egy nyüzsgő, nagyvárosi alkotónak képzelne el, akit inspirál a környezete dinamizmusa. Ön viszont egy csendes vidéki városba költözött. Itt is ugyanannyi impulzus éri az alkotás szempontjából, mint egy nagyvárosban?

Nyilvánvalóan teljesen más a dinamika, de mivel azóta kisgyermekes vállalkozó vagyok, a lelassulás szó talán a legkifejezőbb. Sokkal jobban meg tudok figyelni dolgokat, több időt tudok szánni az ügyfeleimre és a projektekre. Sokszor online találkozunk, de nagyon személyes kapcsolatok jönnek létre. Saját magamon azt látom, hogy a jelenlegi kisgyerekes családi életemhez ez a tempó sokkal jobban passzol, mint ha a fővárosban élnék, és csak kapkodnék, hogy mindenhol ott legyek, ami érdekel. Szerencsére itt, helyben is találtam egy szakmai közösséget – a BENT szakmai közösséget –, akik rengeteg programot szerveznek, ahol könnyedén lehet kapcsolódni, új, inspiráló embereket megismerni, és sok esetben innen érkeznek a legjobb munkáim.

Létezik a balatoni települések között versengés, hogy hol a legszínvonalasabb a két háború közötti építészet, hol a legnívósabbak a kortárs szolgáltatások, programok, a gasztronómia? Azaz: hol a legjobb élni?

A sétáim elején mindig egy kis helytörténeti bevezetővel kezdünk, ahol kiderül, hogy minden nagyobb balatoni városnak megvan a saját célközönsége, és ez már a 20. század elején is így volt. Balatonalmádi fürdőváros, a századforduló idején létesült Kneipp Intézet révén gyógyfürdői rangot kapott, és a húszas évek végére az északi part legnagyobb strandjával rendelkezett. Balatonfüred emellett inkább a kulturális központ szerepét töltötte be, ma is sok a galéria, színvonalasak a képzőművészeti tárlatok, ahova mi is szívesen ellátogatunk.

Balatonalmádiba inkább fürdőzni és pihenni érkeznek az emberek, de ha pezsgőbb estékre vágyunk, a közeli településeken biztosan találunk programot. Ezért nem érdemes összehasonlítani őket, hiszen mindegyiknek megvan a maga karaktere, célközönsége, és ezáltal arra érdemes építeni, amilyen lehetőséget kínálnak. Szerintem nem kell, hogy városok konkuráljanak egymással, inkább  ajánlják egymást.

Amikor elkezdődik egy séta, le tudja tapogatni, hogy milyen a résztvevők érdeklődése: hogy inkább a művészettörténet irányába mozdulnának el, vagy pedig inkább a történelmi bulvár irányába?

Általában mindkettőre nyitottak a résztvevők. A legtöbben nagyon sokat tudnak a korszakról, mondhatni feketeöves sétálók, de sokszor sikerül őket is meglepni egy-egy művészi részlettel, vagy nevetésre bírni egy-két vicces sztorival. A megállók közti kötetlen beszélgetések alapján látom, hogy mi érdekli még jobban a sétálókat, és ezeket be is építem a következő pontoknál, hogy kapcsolódjon egy épülethez, vagy például bemutatom egy jellegzetes díszítésen keresztül.

Mikor a kerékpáros „sétát” tervezte, le kellett mérni a távot, ki kellett találni itt is mindent dramaturgiai szempontból?

Igen, mindenképpen. Nagyon fontos volt, hogy előre meglegyen az útvonal, hogy egyik állomástól melyik utcán megyünk fel a másik irányába, hogy pont útba essen például egy kerítésoszlop, ami előtt elment egykor a vonat. Az Alsóörs–Veszprém-sínpálya első bejárásán az alsóörsi vasúti fordítótól a veszprémi vasútállomásig megnéztük az állomásépületeket és műtárgyakat – például a kiállított mozdonyszerelvényeket –, de a nagy távolságok miatt ez egy egész napos biciklis kirándulássá vált.

Ezután döntöttem úgy, hogy csak az Almádi területén lévő állomásépületekre és történetekre koncentrálok a túra során, különben nagyon hosszú program lenne. De persze, akit érdekel, a hosszú távot is érdemes bejárni, mert csodaszép helyen vezet végig a bicikliút. Az egész túrának van egy íve, amin végigtekerünk, hogy összeálljon a történeti kép, és ne csak ide-oda ugráljunk időben az állomások között.

Akik elmennek a sétáira, azok épp Almádiban nyaralnak, vagy jönnek a szomszédos településekről vagy akár a déli partról is?

Sokan érkeznek Budapestről, hiszen ott rengeteg hasonló élményalapú tematikus sétalehetőség közül lehet választani. A nyaralók és a helyiek is keresik a hasonló programokat.

Az északi parton kb. Tihanyig tart az a régió, ahova még könnyedén átruccan az ember egy jó programért. Balatonalmádiban is vannak olyanok, akik sokat tudnak a városról, és eljönnek, hogy még több érdekességet halljanak. Viszont az első budapesti sétámra – ami Györgyi Dénes ottani épületeit mutatja be – pont Balatonalmádiból jött egy család, akiket kifejezetten az Almádiban híres műépítész munkássága érdekelt.

A látogatói beszámolók alapján vannak afféle heurékaélmények, új személyes felfedezések?

Többen rácsodálkoznak, hogy mennyi art deco épület van Balatonalmádiban. Elsőre nem ismerik fel, de ahogy felfedezik a díszítéseket és jellegzetes megoldásokat, máris képbe kerülnek, és nagyon szokták szeretni az efféle felismeréseket. Van pár ház, ahol rendszerint leállunk tanácskozni, hogy akkor ott most átépítés történt vagy tényleg így tervezték a házat.

Van a sétáknak afféle zsűrizése az önkormányzat részéről, azaz engedélyköteles szolgáltatás, vagy mindent a piac dönt el?

Amikor elkezdtem ezeket a sétákat, úgy indultam neki, hogy akit érdekel, annak úgy mutatom be a kedvenc épületeimet, mintha egy kedves barátomat vezetném körbe a városban.

A piac is egyre bővül, és jól megfér egymás mellett a Honismereti Kör villasétája és templomsétái a nyári szezonban, illetve a szeptember végén megrendezendő Pomerium is – ez a Budapest 100 mintájára készült programsorozat, ahol a régi villák megnyílnak egy hétvégére a városban.

Volt, hogy becsöngetett egy-egy szebb villába, és leült a lakókkal, hogy meséljenek a házukról, villájukról?

A legtöbb ház – amelyekről mesélek, és megnézzük a séták során – tulajdonosát megkerestem, és volt is, aki nagyon kedvesen beinvitált és elmesélte, mit tud az épületről. Egyik kedvenc élményem a Kompolthy-villában volt, ahol a család leszármazottja él, és a Pomeriumra készülve mentünk a szervezőkkel fotózni. A tulajdonos csak mesélt és mesélt, majd egymás után húzta elő a családi ereklyéket. Fantasztikus volt, hogy mennyire szívesen adta át a tudását, és örömmel látott minket, érdeklődőket.

Voltak-e olyan információk, amiket egy-egy helyi lakos említett a sétái során, és azokat beépítette egy-egy sztoriba?

Igen, szinte minden sétán van ilyen, bár nem mindig helyiektől érkezik. A Györgyi Dénes nyomában sétán volt egyszer egy távoli leszármazott, aki a családi legendáriumból mesélt Dénes bácsi és Kós Károly baráti kapcsolatáról. De volt olyan is, akivel majdnem minden épület előtt megálltunk, és elmesélte, hogy gyerekkorában ki élt itt és mivel foglalkozott. Az egy hosszúra sikeredett séta volt. (nevet)

Lesznek-e újdonságok a 2026-os sétáiban?

Igen, az Almádi modern séta idén indult először, és már bővített útvonalon járjuk be. Most pedig szervezem az első beszélgetős estet, amelyből még terveim szerint kettő lesz a nyáron. Ezek a Györgyi Dénes nyomában sétához kapcsolódnak. Először lesétáljuk az útvonalat, majd az utolsó megállók előtt, a Györgyi-villában – ma az MTA üdülője – állunk meg, ahol egy meghívott vendéggel beszélgetünk. Az első ilyen eseményen Földes Lászlóval, a kiváló kortárs építésszel fogunk beszélgetni. Ő Györgyi Dénes dédunokaöccse, ezért főleg a családról, de természetesen építészetről is szó lesz. A másik két beszélgetőpartner még szervezés alatt van, de fő fókusz az építészet, belsőépítészet lesz, illetve a korabeli gasztronómia irányába is elkalandozunk majd augusztusban.

Fotók: Sorok Péter / Kultúra.hu