Géczi János: Terzinàk a májusi díszkivilágításról két csattanóval

felkapcsolva hagyták a karácsonyt
most itt lóg májusban
mint az exed pulcsija a széken

amit nincs szíved kidobni
mert még mindig az ő szagával van átitatva
a fák újzöldben tolják

pityeg köztük megszámlálhatatlan zöldike
mintha a december volna 
és elfelejtették volna felszedni

a magvakat amit ünnepre kiszórtak
este 9 de világos
aztán a girland rávágja hogy hello darkness

csakhogy nincs is darkness
csak én meg a 26 fok meg ez a cringe ünnep
ami nem akar hazamenni

kiülök a cimborákkal a térre
mindenki sztorit nyom a fagyijáról
a más csajával kitöltött hétvégéről

azt nézem
hogy a fényfüzér miként izzad
érted

izzad
mert senki nem mondta neki hogy lejárt
és már ő sem hiszi el hogyan kell

fos látni hogy próbálkozik
szarabb hogy értem miért
én is szoktam lájkolni

3 hónapos sztorikat
hátha visszanéz hátha számít még
a keserű:

már csak a galambok meg én
nézünk fel rá
az édes:

hogy egy pillanatra mégis december van
és nem kell megmagyaráznom
miért vagyok

ha egyszer süt a nap
és mindenki boldog az instán
reggel nem kapcsolják le

minek
úgyis ég bennem is valami
ami már nem kéne

első csattanó (ifjú poétától):
és ha holnap leszedik
én teszem fel helyette az enyémet

mert valakinek világítani kell
amikor már senki
nem kérte

második csattanó (idősb költőtől):
a díszkivilágítás nem az utcának szól
hanem azoknak akik májusban is fáznak belül

A kép illusztráció. Fotó: Shutterstock