Géczi János: Terzinàk a májusi díszkivilágításról két csattanóval
felkapcsolva hagyták a karácsonyt
most itt lóg májusban
mint az exed pulcsija a széken
amit nincs szíved kidobni
mert még mindig az ő szagával van átitatva
a fák újzöldben tolják
pityeg köztük megszámlálhatatlan zöldike
mintha a december volna
és elfelejtették volna felszedni
a magvakat amit ünnepre kiszórtak
este 9 de világos
aztán a girland rávágja hogy hello darkness
csakhogy nincs is darkness
csak én meg a 26 fok meg ez a cringe ünnep
ami nem akar hazamenni
kiülök a cimborákkal a térre
mindenki sztorit nyom a fagyijáról
a más csajával kitöltött hétvégéről
azt nézem
hogy a fényfüzér miként izzad
érted
izzad
mert senki nem mondta neki hogy lejárt
és már ő sem hiszi el hogyan kell
fos látni hogy próbálkozik
szarabb hogy értem miért
én is szoktam lájkolni
3 hónapos sztorikat
hátha visszanéz hátha számít még
a keserű:
már csak a galambok meg én
nézünk fel rá
az édes:
hogy egy pillanatra mégis december van
és nem kell megmagyaráznom
miért vagyok
ha egyszer süt a nap
és mindenki boldog az instán
reggel nem kapcsolják le
minek
úgyis ég bennem is valami
ami már nem kéne
első csattanó (ifjú poétától):
és ha holnap leszedik
én teszem fel helyette az enyémet
mert valakinek világítani kell
amikor már senki
nem kérte
második csattanó (idősb költőtől):
a díszkivilágítás nem az utcának szól
hanem azoknak akik májusban is fáznak belül
A kép illusztráció. Fotó: Shutterstock
