A madárkirály és a halkirálynő története lélegzetelállító. Bizton állíthatom ezt, hiszen próbára tettem esti meseként. A már félálomban lévő ötéves fiamat olyannyira magával ragadta a verses mese hömpölygő ritmusa, a képek varázslatos álomvilága, hogy nem hagyott még szünetet sem tartani a felolvasásban. Együtt úszott és repült álomlét határán Irijámmal és Jonibével. Más dimenzióba került, s nem feltételezem, hogy a szöveg filozofikus tartalma, s annak értelmezése érte ezt el nála, ahhoz felnőttként is fel kell nőni. Vagy csupán hagyni, hogy magával ragadjon a költemény. Ha tehát kérdés volna - a kötet fülszövegében írt korosztályi besorolás - 6 éves kortól 99 éves korig -, azaz gyermekkönyv, avagy felnőttkönyv-e, akkor erre ez a válasz.
Az időtlen létezés terében mozog a mű, s az időtlen térben lebegését festik meg a képek, s e nem könnyű gondolatok titokzatossága, megmagyarázhatatlan véletlenek formájában vették körül e könyv születését is. Bemutatóján megtekinthettük Rófusz Kinga filmjét, A sellő és a halász meséjét. S megtudhattuk azt is, hogy nem ismerte korábban Schein Gábor Az ezüstpikkely című történetét, sőt személyesen magát a szerzőt sem. Csak-e könyv, az Irijám és Jonibé létrehozása során ismerték meg egymás művét, és döbbentek rá arra, hogy a két történet szinte ugyanaz, mintha az egyikből keletkezett volna a másik. Avagy ugyannak a megtestesülése két alkotásban is. Hogy a két - azaz egy - mesét egymástól függetlenül megalkották a szerzők, a kötet kiadója, Sándor Csilla sem tudta. S ráadásként a "véletlen"(?) is segítette, hogy végül Schein Gábor írásának megfestésére Rófusz Kingát kérje fel - mivel a korábban megkért illusztrátor más elfoglaltsága miatt nem tudta elvállalni. Mintha valahol az időtlen térben egymást kereste volna az író tolla s a festő ecsete...
