Háború a hálószobában, béke a konyhában

Míg az eredeti filmben Michael Douglas és Kathleen Turner játszotta a felső középosztálybeli házaspárt, az Olivia Colman és Benedict Cumberbatch főszereplésével készült film hőseinek társadalmi státuszában nincs semmi arisztokratikus: menő, de bukásra ítélt építész és egyre népszerűbb séf házasságának lassú erózióját követhetjük nyomon. A Rózsák háborúja szatirikus vígjáték nagy életigazságokkal, amelyekre Pál Feri atya egy egész párkapcsolati szemesztert építene, ugyanakkor a megrekedt karrierekkel megterhelt életközepi válsághelyzeteket is megmutatja. De akárhogy esik is szét az életed, fel kell tudni állni, különösen akkor, ha van két gyereked.

Az őszinteségi rohamokkal küzdő Theo (Benedict Cumberbatch) nem bírja a főnökei süketelését, és az éttermi vacsora közben otthagyja önmagukat ünneplő kollégáit. A konyhában köt ki, ahol megismerkedik Ivyvel (Olivia Colman), és pár perc után már szexelnek is az étterem spájzában, ami még pornófilmben is túl is gyors tempónak tűnne, nemhogy párkapcsolati vígjátékban, amelyben vetésforgóban érkeznek az altesti poénok és az életbölcsességek. És azt kell mondjuk, jók a keverési arányok: a film pont annyira tahó, mint amennyire romantikus, és csak az utolsó negyedében kapunk burleszkszerű civódást.

A rendező arra trenírozza a nézőt, hogy foglaljon állást, ki a felelős a házasság megromlásáért. A családját, a gyerekeit egyre inkább hanyagoló sikeres séf, vagy a férj, akinek glória helyett elakadásjelző látható a feje fölött. Amikor Theo és Ivy megismerkedik, a férfi sikeres építész, míg Ivy nem túl ismert étterem séfje. De egy hatalmas viharban Theo frissen átadott múzeuma összeomlik, és gyorsan kiderül: a nagybetűs élet statikáját legalább olyan nehéz megtervezni, mint az épületekét. Az öngyilkossági és feltámadási terveket fontolgató Theo padlóra kerül, míg felesége karrierje az ő segítségével megvalósult étteremmel szárnyalni kezd. A férfi otthon marad a gyerekekkel, akiket a saját képére nevel, például rendszeresen sportol velük. Míg ők a templomi ostyát is magas rosttaralmú chiamagból készítenék, Ivy, a konyhaművész anya nem az alakreformban találja meg az önkifejezés lehetőségét, hanem a tortaművészetben, és minden olyasmiben, amire egy gasztroenterológus azt mondaná, hogy bűnös élvezet. A gyerekek az apjukkal élik meg a családi örömöket, Ivy pedig újabb éttermeket nyit, és elhanyagolja a családját. Ekkor már bajok vannak a házasság dinamikájával is, és a férj meg a feleség az élet minden frontján versengeni kezd egymással.

A film elkerüli az évődő, huncut kabaréjelenetek világát, amiket Hernádi Judit búgó hangja nélkül nem tudnánk elképzelni, és nemcsak azért, mert tele van kortárs referenciákkal (a Theo által tervezett intelligens otthon, AI-jal készített lejárató videó stb.), hanem mert friss, pimasz a humora, és csak annyira bunkó, hogy ne oltsa ki a felülfogalmazott instabölcsességeket (pl. a fájdalom csak a testből kiáramló gyengeség).

A filmnek van mondavalója arról, hogy mi lesz, ha nem tudjuk kimutatni az érzelmeinket, ha mindenből poént csinálunk, és akkor, ha képtelenek vagyunk beismerni a tévedéseinket, valamint úgy igazán bocsánatot kérni attól, akit megbántottunk. Amikor Theo megment egy partra sodródott bálnát, és a hőstettének híre megy a környéken, ezt már nem akarja elmondani a feleségének, akit érzelmileg felületesnek tart. Olyannak, aki úgysem tudná megérteni, milyen az, amikor a végtelennel randizol.

A Rózsák háborúja szórakoztató évődő, altesti poénokban sem szegény, de elgondolkodtató komédia. Egész menüsort eszünk végig, Jay Roach hol csípős, hol édeskés fúziós konyhája mégsem üli meg a gyomrunkat.

Rózsák háborúja. Amerikai vígjáték
Rendező: Jay Roach
Szereplők: Benedict Cumberbatch, Allison Janney, Andy Samberg, Olivia Colman
Forgalmazó: Forum Hungary