„Halott szívű vándor” – Bartók csodálatos meséje Duda Éva és Fischer Iván közös előadásában

„Liszt, Bartók, cimbalom, zongora és pantomim az Európai Hidakon” címmel új produkció születik a Budapest Fesztiválzenekar előadásában. Míg az est első részében Fischer Iván Liszt zeneműveit dirigálja, addig a szünetet követően A csodálatos mandarin már a táncosaiddal kiegészülve kel életre a színpadon.

Ebben az izgalmas és elsőre meseszerűnek tűnő történetben a Lány a három csavargóval, valamint a másik három alakkal, a gavallérral, a diákkal és a Mandarinnal szimbolikus, misztikus világba invitálnak, de valójában erotikus töltetű thrillerről van szó. Egyszerre varázslatos és drámai sztori, nem tudnám konkrétan megmondani, melyik vonásába szerettem bele leginkább. Kihívás és óriási élmény volt Bartók zenéjére dolgozni, főleg, hogy mostanság leginkább élő szerzőkkel dolgozom a darabjaimban. Jóllehet jelen esetben egy száz évvel ezelőtt született műről beszélünk, Bartók mégis a korát megelőző szövevényes, mély rétegű zeneművet komponált, amihez nagyszerűen illeszkedik a kortárstánc. Számomra a darab vezérfonala az, hogy miként tud belőlünk egy másik ember olyan elementáris  érzelmet és vágyat kiváltani, amit nem tudunk fékezni, amin nem tudunk úrrá lenni.

A színlapon az olvasható, hogy újraértelmezed a darabot.

Sok verzióját láttam A csodálatos mandarinnak, és többnyire azt éreztem, plusz csavart akartak beletenni a történetbe, és ritkán ragaszkodtak az eredeti verzióhoz. Mi viszont Fischer Iván kérésére pont ezt tesszük – az újraértelmezés nem a cselekményre, hanem inkább a mozgás formanyelvére vonatkozik. Érdekes, hogy ugyan a címszereplő Mandarin titokzatos karaktere idézi elő a történetben a drámát és a fordulópontot, de a nő sorsa legalább ennyire izgalmas: az ő történetét követhetjük végig, az ő karakterében megy végbe a legnagyobb változás, ezért számomra ő a főszereplő. Akár az is lehetne a darab címe, hogy a csodálatos kurtizán, bár nincs rá utalás, hogy valóban prostituált-e, vagy csupán csábító. Miután a Mandarin és a Lány találkoznak, ha nem is az első pillanatban, de száznyolcvan fokot fordul velük a világ. A történet egy lepusztult negyed garzonjában játszódik, ahová a Lány felcsábítja a kiszemelt áldozatot, akit azután a banda kirabol. Végig arra kerestem a választ, hogy mit kereshet itt egy jómódú, egzotikus külsejű figura? Miért lófrál a Mandarin egy ilyen veszélyes, lepukkant környéken, és miért engedelmeskedik szótlanul, amikor felhívják egy lakásba? Miért írja Bartók, hogy a férfi nem mozdul, csak hosszan néz maga elé, majd később végre a Lányra? Próbáltam megfejteni, és számomra olyan, mint egy halott szívű vándor, aki már az egész világot bejárta, de a szívét mégsem tudta senki feléleszteni. Egy különös, magányos ember, aki lemondott az életről, és egyáltalán nem számít rá, hogy ezen a lehetetlen helyen találkozik valakivel, aki miatt újra élni akar.

Azt szokták mondani, hogy A csodálatos mandarint kizárólag úgy érdemes megkoreografálni, ha van egy megfelelő táncosnőd és egy telitalálat Mandarinod. Nálad mindkettő van?

Nagyon klassz a csapatom, és igyekszem mindannyiuknak lehetőségeket adni. Bundschuh Vera nem is volt kérdés a Lány megformálására, nagyon örülök, hogy erre a feladatra most őt választottam, mert rendkívül komplexen és árnyaltan alakítja az érzéki és egyben érzékeny nőt. A Mandarin több fejtörést okozott, mert speciális külsejű és karizmájú szereplőt kerestem, de a tavaszi castingunkon befutott Szabó Áron, aki a tehetségével és különleges alkatával azonnal meggyőzött. Áron a valaha volt egyik legifjabb Mandarin, ezt a szerepet ugyanis általában a lánynál bő tíz-húsz évvel idősebb férfiak szokták táncolni. Számomra azonban nem az a lényeg, ki hány éves, hanem, hogy ki milyen erőket tud megmozgatni a színpadon. Nagyon erősnek és találónak érzem ezt a szereposztást, a gavallért például a számos díjjal kitüntetett Kováts Tibor táncolja, aki több évtizedes kihagyás után a Frida Kahlóról készült előadásunkban Diegóként tért vissza a színpadra. Ő – aki az Opera balettsztárja volt – azt mondta, hogy korhű megfogalmazásban, érthetően és a zenével össszhangban működik a mi verziónk, ami komoly visszajelzés számomra, hiszen ez volt a célom. A partitúrához hűen dolgozunk egy perspektivikusan szűkülő térben, és ez az összenyomottság jót tesz a darab feszültségének. A zenészek pedig a táncosokat körülölelve helyezkednek el, így az egész egy szakrális térben zajló rítusnak hat.

Régóta készültetek Fischer Ivánnal közös estre. Hogyan jött szóba ez a zenemű?

Néhány éve Iván felkeresett, és először az volt a terv, hogy Stravinsky Tavaszi áldozatát adjuk elő Párizsban, de a pandémia miatt ez elmaradt. Később újra hívott, hogy mit szólnék hozzá, ha egy kétfelvonásos est második részében A csodálatos mandarint készíteném el a társulatommal. Teljesen lázba jöttem! Iván fantasztikus személyiség, ahogy a zenéről, az összefüggésekről és a szerzőkről beszél, olyan mintha az ember egyszemélyes szabadegyetemen venne részt. A Budapesti Fesztiválzenekar számtalan koncertjén voltam, megtisztelőnek érzem, hogy együtt dolgozhatunk velük, és remélem lesz még folytatása a közös munkának. Egyelőre két előadásunk lesz a Müpában, majd Rómában, a Santa Cecilia Hangversenyteremben lépünk fel együtt.

Nyitóképen Szabó Áron és Bundschuh Vera A csodálatos mandarin című darabban. Fotók: Lékó Tamás