Balogh István Vilmos_Fotó_PKÜ-Hegyi Júlia Lili.jpg

Hazatér Szentendrére a magyar művész, aki New Yorkban lett világhírű

Van egy pont, ahol a földrajzi határok elmosódnak, és a művészet válik az egyetlen közös nyelvvé. Balogh István Vilmos Beyond Borders/Határokon túl című kiállítása ezt a határátlépést teszi láthatóvá a Szentendrei Régi Művésztelep centenáriumi tárlatsorozatának második kiállítójaként.

2026. május 8-án 18 órakor nyílik meg a Szentendrei Régi Művésztelepen a Beyond Borders/Határokon című, Balogh István Vilmos életművét átfogó kiállítás, amely egyben a művésztelep 100 éves jubileumi évadának kiemelt eseménye. Balogh István Vilmos (Steven Balogh) pályája a határok átlépésének története. A performansz- és konceptuális művészet felől indult, majd a szentendrei Vajda Lajos Stúdió közegében formálódott. Az 1980-as évek figuratív korszakát követően 1986-ban New Yorkba emigrált, ahol egyéni hangú absztrakt festészetet alakított ki. Munkái ma európai, amerikai és ázsiai gyűjteményekben találhatók – életművének átfogó hazai megtekintésére azonban most először nyílik lehetőség.

Határok, amelyek nem elválasztanak, hanem összekötnek

Balogh művészetében New York vibráló közege és Szentendre történeti atmoszférája egyszerre van jelen. A különböző kulturális és vizuális hatások nem kioltják, hanem erősítik egymást: műveiben szabadon áramlanak egymásba a médiumok és kifejezésmódok. Az alkotás számára folyamatos mozgás, fizikai és szellemi utazás, amely során a vizuális nyelv újra és újra átalakul. A kiállítás arra hívja a nézőt, hogy újragondolja saját viszonyát is a térhez, az identitáshoz és a változáshoz, miközben a személyes és kollektív, a helyi és globális, valamint a tradíció és innováció közötti határvonalakat vizsgálja. A tárlat, melynek kurátora dr. Jusztusz Noémi, párbeszédet nyit múlt és jelen között  is. A Beyond Borders/Határokon túl egyszerre személyes életműösszegzés és egy nagyobb történet része: annak a művésztelepnek a történetéé, amely száz éve formálja a magyar képzőművészetet, és ma is képes újradefiniálni önmagát. 

Egy művésztelep, amely száz éve gondolkodik határokon túl

A Szentendrei Régi Művésztelep 1926-os alapítása óta a magyar képzőművészet egyik meghatározó szellemi műhelye. A nagybányai hagyományokból kiindulva olyan alkotóközösséggé vált, amely egyszerre őrzi múltját, és folyamatosan új irányokat keres. A 100 éves jubileum alkalmából megvalósuló kiállítássorozat a ma itt alkotó művészek munkásságán keresztül mutatja meg ezt a folytonosságot – és annak kortárs érvényességét.

Címlapfotó: Balogh István Vilmos (Steven Balogh) magyar–amerikai festőművész. Fotó: PKÜ/Hegyi Júlia Lili

Helyszín: Szentendrei Régi Művésztelep (2000 Szentendre, Bogdányi út 51.), megnyitó: 2026. május 8., 18:00, látogatható: 2026. május 8. – június 28. A kiállításhoz kapcsolódva 2026. június 20-án, a Múzeumok Éjszakája keretében nyitott műtermek és tárlatvezetés várja az érdeklődőket.

Ez is érdekelheti

Kállai Márton: A közösségi kertek város és természet egymás mellett létezését szimbolizálják

Ha minden összeomlik, vajon mit lehet még tenni? A Reális utópia című kiállítás ebből a helyzetből indul, de itt nem áll meg: a cselekvő remény művészete azt vizsgálja, hogyan mozdíthatók el a disztópikus képek a cselekvés irányába.

Hírmozaik – április 26.

Strobl Alajos születésének 170. és halálának 100. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás a Várkert Bazárban, széles körű szakmai összefogást szorgalmaz a Filmreform, nyáron indul José Cura világhírű argentin tenor és Szamosi Szabolcs Liszt-díjas orgonaművész közös koncertsorozata – hírösszefoglalónk.

Rókatánc, musicalkoncert, sétahétvége és a pesti tőzsde világa – Programajánló

Zenés utazás a West Endtől a Broadwayig, sétahétvége Budapesten, Rókatánc a Hagyományok Házában, kiállítás a pesti tőzsde világáról, Boggie-lemezbemutató, születésnapi Európa Kiadó-koncert – további részletek és egyéb izgalmas tippek heti programajánlónkban.

Honnan nézünk? – Női testek és nézői pozíciók az Apollo Galériában

Az Apollo Galéria Ön itt áll című kiállítása négy női művész alkotásain keresztül azt vizsgálja, miként alakítja a befogadást a mű és a néző közötti távolság, és hogyan hatnak erre azok a társadalmi minták is, amelyek meghatározzák, miként nézünk a testre.