Hobo a nyolcadik x-be lépve sem lassítja lépteit: szombaton a Budapest Papp László Sportarénában ünnepel, hétfőn és kedden Medvevára címmel első bábszínházi előadását mutatja be a Nemzeti Színházban (rendező: Molnár Kristóf), a jövő héten pedig ugyanott Tudod, hogy nincs bocsánat! címmel József Attila-verseket szaval. Ezen túl nemrég került a boltokba a tavaly februárban ugyancsak a Papp László Sportarénában közel 15 ezer néző előtt újrajátszott, akkor negyvenéves Vadászat album teljes változata dupla CD-n és DVD-n, ahol végre elhangozhattak az annak idején a lemezről letiltott dalok, így a Kextől a Zöld sárga, a Rolling Stonestól a Szimpátia az ördöggel, illetve Faludy György verse, a Ballada a senki fiáról. Mindez megfejelve Viszockij Farkashajszájával lett Hobo számára is kerek a történet.
Hobo Blues Band – Szimpátia az ördöggel (1979, részlet)
„Mivel soha nem volt nosztalgiám, máig nem értem, hogy ez a mű – amit néhai társam, Póka Egon konyhájában raktunk össze – hogyan élhette túl az eltelt négy évtizedet és hogy még ma is ennyi ember számára fontos. (…) Értem én, hogy a vadászat mint cselekvési forma ma is aktuális, és amíg él ember a földön, az is marad. Ám ez a tény elszomorít, mert azt bizonyítja, hogy a világ nem lett jobb. Ezt azonban kicsit felülírja az az élmény, hogy negyven év elteltével is ennyi ember érezte-gondolta velem együtt ugyanazt” – írta a lemez kísérőfüzetében.
Hobo pont azon a napon (1945. február 13.) született Újpesten (a település akkor még nem tartozott Budapesthez), amikor a szovjet csapatok kiűzték a németeket és a vele szövetséges magyar csapatokat a fővárosból. Köztudomású, hogy tinédzserként szembeszállt keményvonalas kommunista édesapjával – aki a második világháború alatt partizánparancsokként harcolt, az ötvenes évek végén belügyminiszter-helyettes volt, emellett országgyűlési képviselő –, tizenhat évesen pedig a rózsadombi családi fészket elhagyva egészen Veszprémig menekült. (Két öccse van: József [1949] autószerelő és György [1952] volt MSZP-s politikus, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója.) A szabadságélményt akkoriban a kosárlabdázásban élte meg, majd amikor 1964-ben a hadseregben meghallotta a Rolling Stonestól a Little Red Roostert, felsejlett előtte a követendő út.
Hobo az Extázis 7-től 10-ig című filmben (1969)
Emlékei szerint 1968-ban egy Kex-koncerten énekelt először színpadon (két Rolling Stones-dalt, a The Spider And The Flyt és az I’m Alrightot), akkoriban Baksa-Soós János a közönség soraiból hívott fel embereket, hogy színesítse a műsort. Nem sokkal később megírta első dalszövegét, a Lakájdalt (ami az Eötvös Klubban játszó Omega zenekart, valamint annak közönségét ócsároló Népszabadság-cikk ellen szólt), szerepelt a Tündérszép lány (Szomjas György) és az Agitátorok (Magyar Dezső) című filmekben, valamint feltűnt az Extázis 7-től 10-ig című moziban is. Emellett 1969-ben létrehozta tiszavirág-életű zenekarát, a Lepkék és Virágokat, próbálkozott szövegírással és szövegfordítással a Kexszel, a Syriusszal, az Olympiával, Szerémi László néven novellákat publikált. Majd a hetvenes évek derekán a Metro Klubban beugrott a P.Mobilba énekelni, néhány Stones-dal is terítékre került. Később rendszeresen írt számukra szövegeket (a legendás hard rock zenekar olyan klasszikái kötődnek hozzá, mint a Honfoglalás-szvit, a Miskolc vagy az Utolsó cigaretta), a sikeren felbuzdulva pedig Hobo nekilátott zenészeket keresni, így jött létre 1978 áprilisában egy Lajos utcai kocsmában a Hobo Blues Band első felállása.
Hobo tehát tizenöt évet töltött a rock peremvidékén, mielőtt 1978-ban beszállt volna a rock and roll cirkuszba. A „szombat esti bluesegyüttesnek” indult formáció utópiája hamar megbukott az élet realitásán. A HBB egy év leforgása alatt kinőtte a klubok világát, és országosan ismert sztárbanda lett, Hobo pedig az új tizenéves nemzedék egyik bálványa.
Johnny B. Goode (részlet a Kopaszkutya című filmből) (1981)
Az egyre duzzadó rajongótábor és az 1981-ben bemutatott Kopaszkutya című Szomjas-mozi révén a sztárstátuszba került Hobo nehezen feloldható ellentmondásba keveredett: miközben ő valójában csak a saját zenéjét játszotta és saját, fiatalkori eszményképeinek szövegeit énekelte, amire tízezrek lettek kíváncsiak, a kritika jogosan vitatta az alulról jöttekkel való azonosulásának hitelességét, és vádolta meg szerepjátszással, manipulatív kopaszkutyasággal. Ezt a paradox helyzetet aztán részben az élet oldotta meg: 1983-ra gyakorlatilag levonult a zenekart a hátára emelő „csöveshullám”, a Hobo Blues Band közönsége szép lassan kicserélődött, és amikor 1984-ben megjelent a magyar rock történetének egyik legfontosabb albuma, a Vadászat, a kopaszkutyaság végképp a múlté lett.
Hobo Blues Band – Középeurópai Hobo Blues II. (1981, itt a HBB zenészei mellett két LGT-tag, Presser Gábor és Solti János kíséretében)
Ezzel az albummal Hobo nemcsak azt bizonyította be, hogy képes nagyobb formákban gondolkodni, hanem azt is, hogy képes a blues keretei közül kilépni, hogy van érzéke a dramaturgiához és hogy a társművészetekre is kellően fogékony. Ezt csak erősítette, hogy a költői allegóriákkal és közérzeti áthallásokkal teli album anyagát 1984 karácsonyán a Budapest Sportcsarnokban nem hagyományos rockkoncerten, hanem szcenikus elemekben gazdag esten mutatták be (rendezte: Szikora János).
Hobo Blues Band – Vadászat (1984, teljes lemez)
A Vadászattal határozottan irányt váltott a zenekar, és ez egyáltalán nem ment zökkenőmentesen: 1985-re Hobo és a zeneszerző-basszusgitáros Póka Egon kivételével az egész társulat lecserélődött. Az újonnan érkezett társakkal a korábbi rockos jellegű bluestól egy költőibb és stilárisan heterogénebb irányba fordultak, nagyjából arra, amerre a főnök a kezdetek óta tartani akart. Az új felállás első munkája – kihasználva Fuchs László zenei sokoldalúságát, könnyed és finom játékát – mindjárt egy Jim Morrison-emlékműsor volt (nagylemez is lett belőle), aztán Hobo kuplékkal, esztrád jellegű dalokkal is megpróbálkozott, majd a gyökerek keresése jegyében Allen Ginsberggel elkészítette az Üvöltést.
A rendszerváltozás előtti évek enyhülő ideológiai nyomása a HBB-ből még kihozta azt a lemezanyagot (Tiltott gyümölcs), amelyet igazából az induláskor kellett volna rögzítenie – akkor még lett volna benne kellő izgalom, így viszont óhatatlanul önismétlésnek tűnt. Majd az MHV-tól elmenekülő, ismételten nagymértékben átalakuló Hobo Blues Band az évtized végén megkezdte talán legellentmondásosabb időszakát, melyet nagyjából az 1995-ös Vissza a 66-os úton zárt le. Ebben a hat-hét évben születtek emlékezetes (Tábortűz mellett, 1990) és felejthető albumok (Kocsmaopera, 1991, Férfibánat, 1992), de szellemileg/zeneileg kétségkívül helyben járt a zenekar.
Hobo Blues Band – Rock and roll doktor (Roxinpad, 1990)
Érezte ezt Hobo is, és a megélhetést jelentő koncertezés mellett egyre inkább a színház és a költészet felé mozdult el. Nyilván azért is, mert míg a nyolcvanas évek második felében a Hobo Blues Band keretein belül sok számára kedveset, de elvben oda nem illőt – verset, bohóctréfákat, kuplét, színházat, népzenét – sikerült megvalósítania, addig a kilencvenes évek elején rá kellett döbbennie, hogy ez a szellemiség nem minden tag számára világos vagy lényeges. Elkezdett hát előbb egyedül, később más muzsikusokkal összefogva a HBB mellett különféle zenés-irodalmi műsorokat létrehozni – melyek közül talán a legemlékezetesebb a Márta Istvánnal közös József Attila-korongja, a Magyarország messzire van, illetve a részben ennek anyagából összeállított színházi estje, a Légy ostoba!. Főként e társak segítségével a kilencvenes évek vége felé ismét teljesen megújította együttesét, és a Hobo Blues Bandben annak 2011-es leállásáig ismét minden ott volt, ami számára kedvesnek számított: blues, színház, költészet.
Hobo Blues Band – A másik oldalra törjünk át (Doors: Break on Through to the Other Side)
A Hobo Blues Bandben fennállása harminchárom éve alatt több mint harminc zenész fordult meg, rajta kívül minden hangszeres többszörösen cserélődött. Legfontosabb társai: Póka Egon (basszusgitár) 1978–1993 és 2009–2011 között, Tátrai Tibor (gitár) 1983–1985, 1989–1998 és 2009-2011 között, Döme Dezső (dob) 1979–1980 és 1985–1989 között, Deák Bill Gyula (ének) 1979–1985 között, Tóth János Rudolf (gitár, ének) 1985–1998 között, Hárs Viktor (basszusgitár) 1998–2008 között, Fehér Géza (gitár) 2002–2008 között, valamint Fuchs László (zongora) 1985–1989 között volt a zenekar tagja.
Tátrai–Deák–Póka–Hobo – Hey Joe (2009)
Véletlen egybeesés, de nagyjából szintén a rendszerváltozás óta építgeti a maga képzeletbeli hármas oltárát. Középen József Attilával, a két szélén Jim Morrisonnal és Vlagyimir Viszockijjal. Emellett kezdetben ott voltak a fekete bluesénekesek (Muddy Waters, Elmore James, Willie Dixon), a fehér bluesrockerek (Rolling Stones, Cream, Fleetwood Mac) és Jimi Hendrix, majd jött hozzájuk Allen Ginsberg, később Tom Waits, François Villon, Faludy György, Pilinszky János, Ady Endre, legutóbb pedig Bob Dylan.
Hobo – Tudod, hogy nincs bocsánat (2021)
Generációjában kétségtelenül Hobo a legaktívabb, nemcsak rendkívül testes és sokszínű életműve miatt, hanem mert az egyetlen, aki közülük folyamatosan fenn van a színpadon. A HBB-vel több mint húsz korongot jelentetett meg, nem túl egyenletes színvonalúakat, de van köztük néhány egészen kimagasló teljesítmény. Mesterei műveit pedig nemcsak a Hobo Blues Band keretein belül tolmácsolta: az elmúlt bő három évtizedben Hobo rendszeresen adott zenés-irodalmi esteket, többek között József Attila, Jim Morrison, Vlagyimir Viszockij, Allen Ginsberg, Tom Waits, François Villon és Faludy György verseiből.
