Török–magyar ősi múlt
Kázsmér Kálmán rendezése az 1936-os történet mellé egy jelenkori szálat fűzött, amelyben Török Tilla énekes ered Bartók nyomába (későbbi) török férjével, aki egy ponton megjegyzi: „Mi is hunok vagyunk, mint ti.”
A dramatikus dokumentumfilm gondolatával három esztendővel ezelőtt kezdett foglalkozni egy szűkebb alkotói kör, Sipos János népzenekutató elképzelései nyomán. A népzenekutató a filmbemutatón nem vehetett részt, ugyanis Isztambulban tartott éppen előadást.
Hoppál Péter, a magyar–török kulturális évadért felelős kormánybiztos köszöntőjében emlékeztetett: Bartók Béla Törökországban zeneszerzőként és zongoraművészként már ünnepelt sztár volt, de ami miatt elfogadta ezt az invitálást, az az anatóliai népzenei gyűjtés lehetősége volt.
„És rátalált arra a kincsre, amit később az összehasonlító népzenetudomány felmutatott Bartók után, jelesül, hogy
az ősi magyar népzenei rétegekből kiemelkedik egy jól körülhatárolható, önálló réteg: az ereszkedő, pentaton, kvintváltó dalok, amelyek ótörök magyar zenei örökség részei a honfoglalás előtti időkből. Közös gyökerét adva törököknek és magyaroknak
– fogalmazott a kormánybiztos, aki megjegyezte: a magyar–török évad végéhez közeledve százhúsznál több programot valósítottak meg tizenhat török városban, s hátra van még a Bartók nyomában film kinti premierje, a magyar–török diplomáciai kapcsolatok felvételének századik évfordulója alkalmából.
„A kapcsolatok azonban nem csak egy évadra szólnak – emlékeztetett Hoppál Péter –, hiszen évtizedek óta nagyszerű turkológusok és hungarológusok dolgoznak, hogy a mélyben rejlő közös kulturális barátság minél intenzívebb kapcsolatokat teremtsen.”
A szerves szabadságban élve
Demeter Szilárd, a filmet támogató Magyar Kultúráért Alapítvány kuratóriumi elnöke megnyitójában leszögezte: „Nem vagyok sem zenetudós, sem filmesztéta, sem turkológus. Ezért leginkább a saját Bartók Bélámról beszélnék.”
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke elárulta: egy olyan székely kisvárosban nőtt fel a román kommunista diktatúra alatt, amely inkább falu, mintsem város. Szentegyházán nem volt, ma sincs zeneiskola. Székelyudvarhelyről érkezett egy lelkes zenetanár, Haáz Sándor, aki egymaga százötven tagú gyermekfilharmóniát hozott létre. „Száztagú kórus énekelt népdalokat, kérges paraszti kezek muzsikáltak. Az évtizedek során több ezer gyermek tapasztalta meg az együtt zenélés örömét. Köztük én is, először kóristaként, majd fuvolistaként” – idézte fel Demeter Szilárd, hozzátéve: Haáz Sándor igazi kovászként még ma is vezényli a szentegyházi gyermekkórust.
„Megszámolták, ma Szentegyházán több a furulya, mint ahány család él – fogalmazott a kuratóriumi elnök. – Közösségben tanultam meg, milyen a magyar népzene. És ebben az időszakban találkoztam Bartók Béla zenéjével, bakeliten.”
Édesanyja egy kölcsön Mikrokozmosz lemezzel tért haza egyik nap. E mű lett Demeter Szilárd számára a kapudrog.
Bartók azóta nekem „A” magyar zeneszerző, majd szünet, szünet, és csak azután következhetnek más, zseniális kiválóságaink
– vallotta be, s hozzáfűzte: ez az igazságtalanság annak a kisfiúnak az igazsága, aki a legnagyobb kommunista diktatúrában a földön hasalva hallgatta Bartók zenéjét, a rendet, ami szabaddá tesz.
Aztán zeneiskolásként megismerte az Este a székelyeknél-t. A művet később, rockzenészként is gyakorolta, ezzel játszotta be az összes basszusgitárját.
„Majd ha lelassulok, és eljön az én időm, akkor áthangszerelem a saját hasonlatosságomra” – ígérte Demeter Szilárd, aki a folytatásban a tiszteletre, szeretetre, alázatra és szabadságra nevelő Bartók Bélát idézte.
„A népzene (…) a természet tüneménye. (…) Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei: a virágok, állatok (...) Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene.”
A szabadságról szólva kifejtette, hogy a szerves szabadságnak van egy közös nyelve Bartók szerint, a zenei nyelv, méghozzá ősi zenei nyelv.
„Pentaton skála, ereszkedő dallamszerkezet, kvintváltás, parlando-rubato előadásmód. Ez a mi közös szabadságnyelvünk – mondta. – Bartók törökországi gyűjtése tudományos felfedezéssé erősítette e sejtését.”
Mint fogalmazott: Bartók addigra, két évtizedes gyűjtőmunkája során kifejlesztett egy olyan módszertant, mely példaértékűvé vált a későbbi kutatógenerációk számára. Útja az első út volt, ahol egy nyugati kutató módszeresen tanulmányozhatta a török paraszti zenét.
„Bartók Béláé az érdem az ősi zenei nyelv meg- és felmutatásában. Akinek van füle a hallásra, az hallja ezt az ősi zenei nyelvet, és aki hallja, az a szerves szabadságban él” – zárta gondolatait Demeter Szilárd.
