Időutazás az 1956-os forradalom és szabadságharc hét fontos budapesti helyszínén

Bem tér

Október 23-án délután itt gyűlt össze az első nap egyik legnagyobb tüntető menete. A Bem-szobornál a lengyel–magyar szolidaritás kifejezése összekapcsolta a magyarországi változásokat az 1956-os lengyelországi reformfolyamattal. Veres Péter, a Magyar Írók Szövetségének elnöke felolvasta az írószövetség kiáltványát, ami a nemzeti függetlenség, a lengyelekkel való barátság, a szocialista demokrácia és Nagy Imre kormányba való visszatérése mellett foglalt állást. Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot. A szavalat óriási érzelmi hatást váltott ki, a tömeg a színművésszel együtt mondta a sorokat, majd közösen elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. A tüntetők este a Kossuth térre vonultak, a Parlament elé.

Bródy Sándor utca, Magyar Rádió

A Magyar Rádiónál történt összecsapás a békés tüntetés fegyveres felkeléssé válásának egyik közvetlen fordulópontja volt. Közvetlen előzménye Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) első titkárának beszéde volt este nyolc órakor a Kossuth Rádióban, amit teherautókra szerelt hangszórókon, lakások nyitott ablakain keresztül minden utcán lévő tüntető hallott. Gerő a békés demonstrációkon részt vevő egyetemistákat, munkásokat és polgárokat ellenséges provokátoroknak, reakciósoknak és nacionalista uszítóknak bélyegezte.

A feldühödött tüntetők mindenhonnan a Magyar Rádió épületéhez vonultak, hogy követeléseiket beolvassák. Az épületet védő ÁVH-sok tüzet nyitottak. Az államvédelmisek fegyverhasználata után a tüntetők fegyvereket szereztek, és megalakultak az első fegyveres csoportok. Emiatt a Rádió ostroma nem pusztán egy épület elfoglalását, hanem a forradalom fegyveres szakaszának kezdetét jelképezte. A felkelők október 24-én hajnalra elfoglalták az épületet, de akkor a rádióadás már máshonnan szólt.

Felvonulási tér

A mai Ötvenhatosok terén álló Sztálin-szobrot október 23-án este a tüntetők ledöntötték. A talapzaton csak a csizma maradt, ezért a helyet „Csizma térnek” is nevezték. A szobor megsemmisítése országos jelentőségű, szimbolikus eseménnyé vált, megmutatva, hogy a tiltakozók már nem csupán reformokat, hanem a rendszer alapjainak megváltoztatását követelik.

A Mikus Sándor által készített, mintegy nyolc méter magas és megközelítőleg hat és fél tonnás bronzkolosszus maradványainak sorsa így alakult: a fém túlnyomó részét a forradalom leverése után beolvasztották, a nagyobb, jelképes töredékeket múzeumok őrzik, a kisebb darabokat a lakosság hordta szét emlékként, a talapzaton hagyott csizmát pedig a Kádár-korszak elején bontották el.

Kossuth tér

Október 23-án este Nagy Imre a Parlament ablakából szólt a tömeghez. A beszéd a korszak egyik legismertebb politikai bakijával indult: „Kedves elvtársak!” – szólt a tömeghez, amely azonnal felzúdult: füttyszó és tiltakozó kiáltások kísérték a megszólítást: „Nem vagyunk elvtársak!”, „Nincsenek már elvtársak!” Nagy Imre azonnal érzékelte a hibát, és korrigált: „Kedves barátaim!” – erre a téren állók lehiggadtak és tapsban törtek ki.

Október 25-én délelőtt fegyvertelen tüntetők gyűltek össze a Parlament előtt; hogy cáfolják a pártvezetés propagandáját a felkelés leveréséről, és kikényszerítsék a szovjet csapatok kivonását. A környező épületek tetőiről – a Földművelésügyi Minisztérium és a Kúria felől – lövések dördültek, majd a szovjet harckocsik is tüzet nyitottak. A „véres csütörtök” tovább mélyítette a gyűlöletet az államhatalommal és a szovjet jelenléttel szemben.

Az áldozatok pontos száma vitatott. A kutatások 54 anyakönyvezett, illetve 61 azonosított helyszíni halottról számolnak be; egyes összesítések a később sérüléseikbe belehaltakkal együtt 75 halálos áldozatot említenek. Más források mintegy száz áldozatról beszélnek. A magyar sebesültek számát 284-re teszik. A legfiatalabb igazolt áldozat egy 13 éves fiú volt.

Corvin köz

Október 23-án éjjel és 24-én fegyveres felkelőcsoport alakult a Corvin mozi körül. A szűk utcák és az Üllői út közelsége miatt a csoport fontos ellenállási gócponttá vált a szovjet csapatokkal szemben. A közeli Kilián laktanya katonáival is változó viszonyban álltak, előfordult együttműködés és tűzharc is, végül október 28-án tűzszünetet hirdettek. November 4-én a szovjet támadás újraindította a harcokat. A felkelők hosszabb ideig eredményesen akadályozták a szovjet páncélosok előrenyomulását, ezért a Corvin köz az önszerveződő fegyveres ellenállás jelképévé vált. A források gyakran a teljes környék – a Kilián laktanya, az Üllői út és a Práter utca – harcait együtt kezelik.

Móricz Zsigmond körtér

Október 24. és 26. között, majd november 4-én is harcok folytak a környéken. A felkelők a Gombát és a környező utcákat használták állásaik kialakítására, barikádokat emeltek. A Móricz Zsigmond körtér a Széna tér mellett a budai oldal egyik legfontosabb fegyveres ellenállási központjának számított. Jelentőségét az adta, hogy a felkelők a környező útvonalakat és csomópontokat ellenőrizve akadályozták a szovjet csapatok mozgását, és több napon át kitartottak.

November 4. után a tér ismét a szovjet támadással szembeni budai ellenállás egyik helyszíne lett. A szovjet hadsereg hajnalban indította meg a Forgószél hadműveletet Budapest és a nemzeti kormány leverésére. A délnyugati irányból – a Balatoni út és a Budaörsi út felől – érkező szovjet páncélos ékeknek a Móricz Zsigmond körtéren keresztül vezetett a leggyorsabb útjuk a Gellért tér, illetve a Petőfi és a Szabadság híd felé, amelyeken átkelve elérhették Pestet és a fegyveres gócokat. A fegyveres felkelők felborított villamosokból emelt barikádokkal és Molotov-koktélokkal órákon át sikeresen tartóztatták fel a Duna-hidak felé nyomuló szovjet páncélososzlopokat.

Köztársaság tér

Október 30-án az MDP budapesti pártbizottságának székházánál fegyveres összecsapás alakult ki, miközben az országban elvileg érvényben volt a Nagy Imre kormánya által meghirdetett tűzszünet. A budapesti pártbizottság székházát mintegy 46 fős államvédelmi őrség védte, kiegészülve honvédtisztekkel és fegyveres pártfunkcionáriusokkal. A környéken elterjedt a hír, hogy a pártházban ÁVH-sok fegyverkeznek és gyanúsan viselkednek.

A pártházban maradtak és a környékre érkező nemzetőrök, felkelők között harc bontakozott ki, ami az odasereglett civil tömeg bekapcsolódásával nyílt ostrommá alakult. Délután honvédségi páncélosok érkeztek, hogy megvédjék a pártházat és szétoszlassák a tömeget. A zűrzavarban azonban az élen haladó harckocsi a pártház homlokzatára adott le ágyúlövést, mire a többi harckocsi is követte, rommá lőve a védők állásait. A pártház elfoglalása a forradalmi igazságszolgáltatás és a megtorlás egyik legsúlyosabb, legvitatottabb eseménye lett. 

Címlapfotó: Budapest V. kerület, Kossuth Lajos utca a 6-os számú ház első emeleti erkélyéről az Astoria kereszteződés felé nézve. Fotó: Fortepan / Horváth Miklós dr.