A neandervölgyi emberek már 125 ezer éve tökéletesíthették a zsiradékkinyerés technikáját csontokból – közölte a szász-anhalti Műemlékvédelmi és Régészeti Tartományi Hivatal Halle városában. A tájékoztatás szerint erre utalnak a Geisel-völgyben található Neumark-Nord ásatási helyen talált leletek. A szakemberek mindeddig úgy vélték, hogy az ilyen összetett eljárások jóval későbbi embercsoportokra voltak jellemzők.
A térségben akkoriban egy tó volt, amelynek partján a neandervölgyi emberek legkevesebb 172 nagy emlős, a többi között szarvasok, lovak, őstulkok csontjait zúzták több ezer darabra. Vízben melegítve aztán ezekből nagy kalóriatartalmú zsiradékot tudtak kinyerni. Szakemberek ennek kapcsán őskori „zsírgyárról” beszéltek. Több mint 120 ezer apró csonttöredéket, valamint 16 ezernél is több, kovakőből készült eszközt és más tárgyat fedeztek fel helyben.
„A neandervölgyi emberek rendkívül megfontoltan jártak el – a vadászattól a tetemek elszállításán át a zsiradék kinyeréséig egy külön erre a célra kialakított helyen” – magyarázta a vonatkozó tanulmány vezető régésze, Lutz Kindler, hozzátéve, hogy ezen ősemberek tisztában voltak a zsír magas tápértékével, és tudták, hogyan tegyék azt hatékonyan hozzáférhetővé.
Az őskőkorszak embere számára a vadászat volt a létfenntartás alapja, és különösen a kalóriadús zsírnak volt döntő szerepe a túlélésért folytatott küzdelemben. Már az emberek legkorábbi afrikai ősei is összetörték a csontokat, hogy csontvelőhöz jussanak. „A Neumark-Nordnál talált leletek megváltoztatják a neandervölgyi emberek alkalmazkodóképességéről és túlélési stratégiáiról alkotott képünket” – mondta Harald Meller, Szász-Anhalt tartományi régésze. „Úgy tűnik, már akkor is bonyolult és munkaigényes erőforrás-gazdálkodást folytattak, képesek voltak előre tervezni, hatékonyan feldolgozni a táplálékot és ügyesen használni a környezetüket.”
A tanulmány összeállításában a tartományi régészeti hivatal mellett a Leibniz Régészeti Központ és a hollandiai Leideni Egyetem kutatói is részt vettek. A Neumark-Nord lelőhely egy korábbi külszíni lignitbányában már korábban is szolgáltatott új leleteket, többek között az egyik első bizonyítékot arra, hogy a neandervölgyi emberek aktívan vadásztak erdei elefántokra, az őskőkorszak legnagyobb szárazföldi emlősére.
