Soha ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról! Vagy mégis?
Az bizonyos, hogy az ítéletmentesség nem mondja ki a könyvborító és a könyv tartalma közti korreláció szükségtelenségét. Sőt: a jó borítók valamelyest mindig is összetartoztak a könyv mondanivalójával. Ennek apropóján válogattunk össze öt ikonikus könyvborítót.
„Mit ábrázol? Mi ez a krikszkraksz? Melyik festmény ihlette?” Hasonló kérdések záporoznak, amikor egy könyv borítója kerül a fókuszba. Sajnos nem olyan gyakran, mint kellene – egy-egy könyv oldalszáma is többször felbukkan egy online keresés során, mint a kötet tervezője és annak különlegességei. A könyvborítók tervezői talán még a fordítóknál is kevesebb figyelmet kapnak, miközben a könyv egyik alapegységéről beszélünk. A borítók az írott szöveg és a képi világ közötti kapcsolatot is szépen ábrázolják, ugyanakkor esztétikai szempontból, de a könyv értelmezését tekintve is nyújthatnak újdonságot.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Gabriel García Márquez Száz év magány című, ma is népszerű regényének rengeteg borítóváltozatát ismerhetjük. Az egyikre mégis azt mondhatjuk: számunkra ez a legkülönlegesebb. Galambos Tamás 1981-ben készült, a piros háttér előtt fekvő, erdőkkel, mezőkkel, házakkal borított női alakot ábrázoló Nyár című alkotása 1999-ben felkeltette a Penguin Books kiadó figyelmét. Sokan vélekednek úgy, hogy nem is lehetett volna jobb borítót találni a mágikus realizmus kulcsműve angol nyelvű kiadásának. A Galambos Tamás művéből készült borító megalapozta a festmény népszerűségét, poszterként is terjeszteni kezdték.
Szöllősi Mátyás: Szabad
Talán annak az írónak a legfontosabb a könyvborító, aki egyben fotóriporter és fotóművész is. A képalkotás fontossága Szöllősi Mátyás fotós intuícióival is szorosan összefügg, de hasonlóan közel érzi magához a rajz, illetve a festészet kínálta kifejezési formákat is. Így az sem meglepő, hogy a két évvel ezelőtt megjelent Szabad című verseskötet borítója is épp olyan hosszú gondolkodási és szerkesztési fázisokon ment keresztül, mint a kötet versei. Az összegyűjtött lehetőségek közül a szerző egyik saját fényképére esett a választás, a gyimesi völgyről készült fotó pedig több értelmezési alternatívát is kínál az olvasóknak.
J. D. Salinger: Zabhegyező
D. J. Salinger Zabhegyező című könyve is többféle borítóval látott már napvilágot. Ahogyan azt többen is megírták, az író nem volt elégedett sem a Signet kiadásával, sem pedig James Avati festményével, sőt az előzőre azt mondta, az is jobb lett volna, ha a mű minden borítódesign nélkül jelenik meg. Ennek következtében Salinger úgy döntött, saját kezébe veszi az irányítást, így született meg a saját maga által tervezett szivárványos borítóötlete. Ezt a változatot volt látható a New York Library Salinger-kiállításon, illetve azóta ez a borító vált Salinger regényének legjellegzetesebb kiadásává.
Borbély Szilárd könyvei
A Borbély Szilárd-életműsorozat újabb kiadásának borítóit Tillai Tamás tervezte Rozsda Endre festményeinek felhasználásával. Orosz Anett, a Libri Kiadó kommunikációs vezetőjének elmondása szerint egy sorozat újabb kiadását nehezen szokják meg az olvasók – a szerző Nincstelenek című regényének borítója sem vált mindaddig teljesen értelmezhetővé, ameddig nem jelent meg a sorozat többi része. Az életmű negyedik darabja, a Halotti pompa című verseskötettel viszont már kezdett tisztulni a kép: „egyértelművé vált az olvasók számára, miképpen különbözteti meg verset és prózát az új borítóterv, miközben a szerzői életmű miatt mégis egységet mutatnak a borítók”.
Neil Gaiman: Amerikai Istenek
Neil Gaiman 1992-ben költözött Amerikába. Már akkor elkezdett motoszkálni benne valami – mindenekelőtt Amerika, aminek a lakója lett, s amiből akkor még semmit nem értett. Ő viszont nemcsak meg akarta érteni az országot, hanem meg is akarta örökíteni írásban. Egy izlandi átszállás alkalmával a Leif Erikson utazásairól készített diorámát nézegette, amikor váratlanul összeállt a fejében a kép. Írt egy levelet az ügynökének és a szerkesztőjének, amiben vázolta a könyv lényegét. „A lap tetejére még odabiggyesztettem, hogy Amerikai istenek, de biztosra vettem, hogy ennél jobb címötlet is eszembe fog jutni” – meséli a szerző. Néhány héttel később a szerkesztője átküldte a könyv egyik lehetséges borítótervét. A kép egy utat ábrázolt, cikázó villámmal a látóhatáron, a tetején pedig az Amerikai istenek felirat díszelgett. „Pontosan úgy nézett ki, mintha a fejemben formálódó regény borítója lenne. Egyszóval volt egy borítóm, amihez még nem készült el a könyv, és a gondolat egyszerre tűnt felvillanyozónak és félelmetesnek… Ez volt a könyv borítója. Ez volt a könyv. Most már csak meg kellett írni” – olvashatjuk a könyv keletkezéséről mesélő szerző sorait.
