Szabadkán felnövő, Magyarországon élő, sokoldalú alkotóként, irodalomszervezőként és kultúracsinálóként mit jelent az ön számára a meghívás az Interliber Fesztiválra?
Életem első nemzetközi fesztiválos fellépése éppen Zágrábban – ahogy mi mondjuk, „Zágrebban” – volt a Brutal nemzetközi költészeti fesztiválon. A szervező, Silvestar Vrljić horvát költő rögtön azt kérdezte tőlem, amikor megérkeztem: „Voltál pionír?”. (Ez az úttörő megfelelője volt a régi Jugoszláviában.) Mondtam: „persze”. „Akkor te a miénk vagy” – felelte. Ezzel jelezte, hogy bevettek a csapatba, a közös történelmi, kulturális tapasztalatok alapján oda is tartozom.
Számtalan hasonló tapasztalatom van: számomra Zágrábot mégis Miljenko Jergović szarajevói születésű horvát író „tette föl a térképre”. A Zágrábban játszódó Ruta Tannenbaum című regényét úgy fordítottam magyarra, hogy előtte még nem voltam a városban, ezért alapos kutatómunkát kellett végeznem munka közben. A Brutal fesztiválra később úgy érkeztem meg, mint egy ismerős városba, melyet mégis újra föl kell fedeznem.
Ruta Tannenbaum alakját Jergović a világháború előtt ünnepelt zágrábi gyerekszínészről, Lea Deutschról mintázta, akit Auswitzba deportáltak, de már a vonaton életét vesztette. Minden alkalommal, ha Zágrábban járok, zarándokként végigjárom a regény helyszíneit. Így lesz ez most is. Talán ezzel választ is adtam arra, mekkora öröm számomra, hogy részt vehetek az Interliber Fesztiválon.
Ön szerint miért fontos ismernünk a környező országok (gyerek)irodalmát is?
Ha nem a hasonlóságok, akkor a különbségek, ha nem a különbségek, akkor a hasonlóságok miatt. Nem különbözünk annyira, hogy ne értenénk meg egymás irodalmát, ugyanakkor a meglévő különbségek érdekesek lehetnek, és végtére is, ha mi nem olvassuk egymást, akkor ki olvasson minket?
Jelent-e már meg korábban horvát nyelvterületen, illetve a környező régióban önálló kötete?
Verseim olvashatók voltak már szerb, horvát, szlovén, makedón folyóiratokban, antológiákban, de önálló fordításkötetem nem jelent még meg, ezért is különleges számomra a debütáló Dol, napisao estragon.
Mennyire kell együttműködnie a fordítójával? A „nemköltő költő” szövegei erős kihívást jelenthetnek az átültetés során. Bár elég sok interkulturális utalás olvasható benne, de a furcsa nevek és a rímtelenül is költői mondatok egy másik országban mást jelenthetnek.
„Hideg időben melegítőben, / Meleg időben hidegítőben, / Lenni lenne jó. / Írta Tárkony, a költő.”
Kovács Leát ismerem személyesen, régóta követem a munkásságát. Sziveri János verseit például nem könnyű fordítani, de neki szépen sikerült megoldani ezt a kihívást is. Nagyszerű, lelkiismeretes fordító. Nemcsak a nyelvet ismeri jól, de a kortárs magyar kultúrát is, ezért tökéletesen megbíztam benne. A kultúraközvetítés sikere nagyban múlik a hozzá hasonló fordítókon, ezért nagyon jó, hogy ő van nekünk, és külön öröm számomra, hogy a Tilia ügynökségnek köszönhetően végül ő vállalta A Völgy, írta Tárkony horvát fordítását.
„Tárkony, a nemköltő költő a hideg konyhában gubbasztott, és nagyon sajnálta magát. Olyannyira sajnálta, hogy még nyafogni sem volt kedve. Igaz, nem tudta, miért is kellene nyafognia, csak érezte, hogy valamiért nagyon, de nagyon-nagyon. Ásítva számba vette hát a tragikus lehetőségeket. Első tragikusság: reggel van. Második, egyben a legfőbb tragikusság: nem jutott eszébe a legfőbb tragikusság.”
A könyv tele van furcsaságokkal, nyelv- és szerepjátékokkal, kiforgatásokkal, ezért természetesen volt pár apróság, amire rákérdezett. Ilyenkor nem árt, ha a szerző is kéznél van, és persze könnyebbség, hogy értem a célnyelvet, értem a fordító megoldásait. Nem volt sok kérdéses szövegrészlet, és Lea mindig gyorsan megtalálta a megfelelő megoldást. Ilyen volt például, hogy Csücsök, Tárkony lánybarátja miért Csücsök, vagy hogy hogyan portyázik a Tündér, ha tulajdonképpen nem csinál semmit, vagy milyen az a „semmi ég”? Az utóbbira annyit mondtam, hogy fellengzős költői semmitmondás, úgyhogy azt simán le is lehet egyszerűsíteni…
„Ha sokáig nézett farkasszemet valamivel, akkor az a semmi, ami a Tündérben volt, átment abba a valamibe, és az a valami semmivé lett.”
Ugyanúgy Nagy Norbert ikonikus illusztrációival jelenik meg a könyve Horvátországban is?
Igen, szerencsére a horvát Ljevak kiadó az eredeti, a Csimota Kiadó által gondozott kiadást vásárolta meg, hiszen ebben a könyvben a szöveg és a kép szorosan összetartozik, így az igazi. Norbi például kézzel írt be minden szöveget az illusztrációkba, a horvát kiadó ezt a megoldást is követte.
Milyen produkcióval készül a programra?
Ha jól tudom, felnőtt közönség előtt mutatjuk be a könyvet, így nem kell sem bukfenceznem közben, sem labdákat dobálnom a közönségnek, pedig ez utóbbit nagyon szeretem. Ha pedig mégis lesznek gyerekek, akkor az csak külön öröm számomra.
A kiemelt részletek Kollár Árpád A Völgy, írta Tárkony című meséjéből valók.
Kollár Árpád stábunknak is mesélt Zágrábba utazása előtt: faggattuk az ifjúsági irodalom és az interkulturalitás összefüggéseiről, arról, hogy mennyiben ajánlja a meseolvasást felnőtteknek, de arról is megkérdeztük, milyen a megítélése Magyarországon a nemzetközi hírű íróknak.
Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu
