David Helfgott, Loreena McKennitt, Rhoda Scott – és aki Budapestre hozza őket

Már gyerekként körbeölelt a muzsika, hiszen éveken át hegedültél, szimfonikus zenekarban játszottál.

A zene életem első pillanatától kezdve meghatározó volt számomra. Arra vágytam, hogy ezen a területen dolgozhassam, és ez ’89-ben meg is valósult. Az egyik barátom, aki az akkor még zenei egyeduralkodó Hungarotonnál dolgozott, jelezte, hogy a komolyzenei osztályon megüresedett egy hely. Hetven ember közül kaptam meg az állást – valószínűleg a Jóisten adta nekem fentről.

Másfél év után az akkori „nagyágyú” Hegedűs László, a Multimédia tulajdonosa, aki akkoriban a nagy koncerteket szervezte, megalapította lemezkiadóját, az MMC Recordsot, és párunkat odacsábított a Hungarotonból. Nekem a jazz- és komolyzenei osztály vezetése lett a feladatom. Közben a világ legnagyobb kiadói, az EMI, a Universal, a BMG és a Sony betörtek a piacra, és lehetőségem lett volna ezek valamelyikéhez szerződni, de a kreativitásom másfele vitt. ’92-ben Deák Mártával megalapítottuk a CD Bart, amely unikális helynek számított Budapesten. Ezzel indult az önálló karrierem. Később Szentendrén és Szegeden is nyitottunk üzletet, és rövid időn belül kisebb hálózattá nőttük ki magunkat.

Képzeld, anno én is jártam a szegedi üzletbe.

Mindenki megfordult nálunk, akit vonzott az igényes muzsika, vagy aki a zeneiparban számított. Közben egyre több koncerten képviseltem a nagy kiadókat: Michael Jackson, a Rolling Stones, Tina Turner, Luciano Pavarotti és sok más világsztár fellépésén voltam jelen, és egyre jobban beleláttam a backstage világába. Miután a Hungarian Jazz Anthology című kiadvány producere lettem, belevágtam a koncertszervezésbe. Az antológia óriásit futott: Párizsban, Tokióban, New Yorkban és a világ összes nagyvárosában lehetett kapni. Az akkori magyar jazz legnagyobbjai: Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán, László Attila, Babos Gyula és mások szerepeltek az albumon.

Borsányi Zsolt barátommal 2005-ben megalapítottuk a Danubius Musicot. Ez olyan koncertszervező iroda lett, ami már az első perctől kezdve világsztárokkal dolgozott: Al Di Meola, a Buena Vista Social Club, Matt Bianco… Zsolttal a mai napig együtt visszük a céget. Négy évvel ezelőtt Green Stage Production lett a nevünk, mert elindultunk a fenntarthatóság irányába: minden koncertnek igyekszünk minimalizálni az ökológiai lábnyomát.

Hallgatva, hogy milyen szenvedéllyel mesélsz, biztos vagyok benne, hogy nem csak a pénz és a siker inspirál.

Jólesik, hogy megérezted: számomra nem csak a bevételről szól a dolog. Fantasztikus, amit ettől a területtől kapok – ez visz előre és ad inspirációt, hogy új tervek, gondolatok, kollaborációk szülessenek a fejemben. Hálás vagyok Istennek, hogy olyan lehetőségeket és életvitelt szánt nekem, ami keveseknek adatik meg. Mindig igyekszem a legjobbat nyújtani az igényes zeneszerető közönségnek, és olyan fellépőket is vállalunk Zsolttal, akik piaci alapon nem biztos, hogy rentábilisak, viszont fontos, hogy megismerhesse őket a közönség. Más fellépők úgyis ellensúlyozzák ezt. Fontos számunkra, hogy a magyar művészeket éppúgy képviseljük és népszerűsítsük, mint a külföldieket. Ennio Morriconéval például száznyolcvan magyar művészt bevonva turnéztuk körbe Európát. Csodálatos élmény, ha az ember az olyan legendáké mellett, mint amilyen az egykori maestro volt, a magyar művészek erejét is meg tudja mutatni a nagyvilágban. Morricone a bécsi fellépés után könnyezve azt mondta, hogy a magyar zenészek voltak a legjobbak, akikkel valaha játszott.

Vannak kedvenc zenészeid?

Van pár kiemelten kedves művész, aki mindig visszatér a gondolataimba, így például Loreena McKennitt, akit március végén már ötödjére hozunk Magyarországra.

Utoljára 2019-ben, még a járvány előtt járt Európában. Amikor először jött hazánkba, már hónapokkal korábban minden jegy elkelt a margitszigeti fellépésére. A programszervezők rémálma, amikor egy szabadtéri helyszínen esni kezd, és a koncert napján reggel nyolctól egész nap szakadt. Loreena látta, hogy idegesen kémleljük az eget, de megnyugtatott, hogy majd felveszik az emberek az esőköpenyüket, és úgy nézik végig a koncertet, aztán boldogan hazamennek. Mondtuk, hogy jó esetben ez így történik, de Magyarországon az eső zavaró tényező. Elképzelhető, hogy Kanadában, ahol ő él, jobban kezelik az emberek az időjárási anomáliákat, de a magyar közönség érzékenyen viszonyul ahhoz, ha egy szabadtéri koncerten esik. Loreena azonban azt válaszolta, hogy higgyük el, el fog állni az eső. És félórával a koncert előtt így is lett. Napközben beszereztünk háromezer esőköpenyt, és a körülmények ellenére igyekeztünk a lehető legjobban felkészülni.

Csodálatos koncert lett! Másnap Loreena hálásan búcsúzott, megköszönte, hogy elhoztuk Magyarországra, és azt mondta: úgy érzi, spirituális kötődés alakult ki köztünk, és nem véletlen, hogy velünk dolgozott. Ez azóta is így van, ha Magyarországra jön. Mindenhol hasonló kötődései vannak, és évek óta ugyanazokkal az emberekkel veszi körül magát. Alig várom a március 24-ét, és nemcsak azért, mert akkor van a névnapom. Annál nagyobb ajándékot nem kaphatnék, mint hogy ő itt lesz. A másik nagy kedvencem David Helfgott zongoraművész.

Éppen tegnap néztem meg nem tudom, hanyadszorra az életéről készült, Ragyogj! című Oscar-díjas filmet.

Tizenvalahány évvel ezelőtt az a film inspirált bennünket arra, hogy Magyarországra hozzuk. David azóta már bázisként tekint Budapestre: mindig ugyanabban a hotelben és szobában száll meg, és akkor is itt alszik, ha Bécsben lép fel. Sok közös programot szerveztünk már vele, és Zsolt barátom édesanyjánál többször vacsoráztunk együtt családi körben. Hihetetlen érzés, hogy vele is ilyen szeretet van közöttünk. Gillian, a felesége sokat mesélt David múltjáról, amelyet a filmben is bemutattak, és azt mondta: ha nem roppan össze mentálisan, még nagyobb sztár lett volna. Fiatalon minden versenyt megnyert, és az akkori komolyzenei nagyágyúk minden idők legnagyobb zongoristagéniuszaként tekintettek rá.

A film sikere után turnézásba kezdett, amit Gillian tett lehetővé, aki fantasztikus támasz volt a számára. Az asszony halála után pár évet kihagyott, de most ismét koncertezik. A Royal Albert, a Carnegie Hall és a világ egyéb híres koncerttermei versengenek érte. Rachmaninov III. zongoraversenyét azóta is játssza, és elképesztő megtiszteltetés, hogy a szervezésünkben kétszer is előadta Budapesten. Most szólóelőadásra érkezett, és a kedvenc darabjait játszotta. Erősen vonzódik Liszt Ferenc és Bartók Béla muzsikájához, mivel a gyerekkori tanára a két magyar legenda tanítványa volt.

Megrendítő, hogy egy művész egy zenemű miatt elmegyógyintézetbe kerül.

Gillian elmondása szerint a filmben látható jelenet, amelyben David egy koncerten összeomlik, valójában hosszú folyamat végeredménye volt, de Rachmaninov III. zongoraversenye tényleg meghatározó szerepet játszott benne. David meg akart felelni keménykezű édesapja elvárásainak, ami végül odáig fokozódott, hogy mentálisan nem bírta tovább. Az egykori összeomlást követően először Budapesten játszotta el újra a zongoraversenyt. Négyezren voltak kíváncsiak rá, ami komolyzenei koncert esetében példátlan szám.

Mi alapján döntitek el, hogy kiket hívtok meg, kiknek szerveztek turnét?

Ez összetett dolog, emóció is van benne. Számít a bakancslista, amelyen azok a művészek szerepelnek, akikkel az ember vagy a zenéjük, vagy az általuk képviselt műfaj, vagy a személyiségük miatt mindenképpen szeretne együtt dolgozni. Remélem, nem hangzik nagyképűen: mi már abba a kategóriába tartozunk, hogy a világ zenei sztárjait képviselő nagy európai és amerikai ügynökségek minket kérnek meg a művészeik budapesti fellépésének megszervezésére. Rhoda Scott például Loreenához és Davidhez hasonlóan családtag nálunk.

Kollaborációkat is szívesen hozunk létre. Ilyen volt például Varnus Xavér Orgonák csatája című koncertje, amit több mint harmincezer ember látott Magyarországon, vagy legutóbb az előbb említett Rhoda Scott, Roby Lakatos, Lisztes Jenő, és a világ első számú harmonikaművésze, Mexicano közös fellépése a Zsinagógában. Megdöbbentő zenei időutazás született, amelyet olyan álló taps követett, hogy a művészek nem tudták abbahagyni a koncertet. Ezt a kollaborációt szeptemberben a terv szerint megismételjük, de előtte gasztrofesztiválunk is lesz, ahová elhozzuk a Mezzofortét, az Incognitót, Karácsony Jamest, az Első Emeletet, az Ocho Machót és a Margaret Islandet. Funkyfesztivált is szervezünk, ahol talán először lép majd fel közösen a Kool and the Gang és az Earth Wind and Fire.