Fábián Janka sok szálon futó, szerteágazó, fordulatos családregényében a második világháború alatti és utáni Európa ellentmondásos, drámai történelmét idézi meg. A boldogság kék madarát kergető, esendő, mégis tiszteletre és szeretetre méltó hősei arra tanítanak, hogy mindig újra lehet és újra kell kezdeni az életet, és sosem szabad feladni ? olvashatjuk a mű fülszövegében.

 

DSC_0310-Edit.fekvo

Mint írják: Sepp Weinbach, azaz becsületes nevén Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiú a harmincas években tanulni megy Németországba, és a boldogulás reménye, illetve egy szerelem ott is marasztalja. A fiatalember, aki hisz a náci propaganda hangzatos ígéreteinek, belép a Wehrmachtba. Francia tolmácsként ott van a Párizsba bevonuló német tisztek között is. A francia fővárosban beleszeret szállásadója lányába, a dacos és büszke Cécile-be, ám szerelmük nem teljesedhet be, mert Seppet átvezényelik a keleti frontra, ahol aztán megjárja a sztálingrádi csata poklát. A háború maradandó sérüléseket hagy a testén és a lelkén egyaránt, de legalább életben marad. Már úgy tűnik, hogy végre megleli a nyugalmat és békét bajorországi kis szőlőbirtokán, amikor egy napon felkeresi egy hivatalnok azzal a hírrel, hogy Cécile-nek a háború alatt gyermeke született, akinek állítólag ő az apja. A kislányt azonban mint törvénytelen, német gyereket árvaházba adták. Sepp meghozza élete talán legnehezebb döntését: örökbe fogadja a kis árvát. Ő Rose, a különleges, türkizkék szemű, vadóc, de szeretetre éhes kislány.

 

Az írónő minden regényében a történelmi múltba repít minket. Hogyan lehet úgy megragadni az elmúlt világot, hogy az olvasónak hihető legyen? Erről mesélt nekünk korábbi interjúnkban! ?Rengeteg kutatással jár, és hihetetlenül sok mindennek kell utánanézni. Olyan apróságoknak is, mint például milyen ruhát hordtak akkor, milyen szappannal mosakodtak. A nagy történelmi események mellett mindig megtalálható a ?kisbetűs? történelem, amely az emberek hétköznapi életébe enged bepillantást. Ezek az apró momentumok teszik átélhetővé és hihetővé az olvasók számára az általam teremtett világot. Viszont ezeket nem találjuk meg a történelemkönyvekben. Olvasok a témában forrásokat, feldolgozásokat, korabeli irodalmat és regényeket, levelezéseket, de vizuális tartalmakat: fotót, filmet, festményeket is megnézek. Nagyon sokat kutatok, de élvezet ez a munka. Borzasztóan szeretem csinálni, és az olvasói visszajelzésekből is látszik, hogy sokukat éppen a bemutatott hétköznapi világ fog meg. Annak is mindig nagyon örülök, amikor valaki azt mondja, hogy elolvasta a regényt, és annyira felkeltette az érdeklődését egy-egy történelmi esemény iránt, hogy annak még külön utánanézett.?

 

A teljes interjút az írónővel ITT olvashatod!

Wéber Anikó

Portréfotó: Vámos Róbert