Szent Erhard

Erhard talán Bonifác térítőtársa, Regensburg püspöke (700 táján). A jószágnak egyik délnémet védőszentje, de szokták pestis ellen is segítségül hívni.
Középkori misekönyveink számontartják, de tiszteletének csak néhány egykorú nyomával találkozunk: a pozsonyi Szent Lőrinc-templom Erhard-oltárával (1441). Nyilván szintén középkori a patrociniuma Újrétfalu (Wiesfleck) templomának a mai Burgenlandban.
A barokk időkben, főleg a XVIII. században meginduló német bevándorlás során Erhard céhpatrónusként bukkan föl. Így a tatai és szegedi cipészek céhe, amely sokáig őrizte német jellegét, őt választotta védőszentül. A szegedi mesterek 1836-ból való céhzászlaja már a szakma lassú magyarosodását tanúsítja, hiszen nyelvünkön olvasható az egyik oldalán: SZENT ERHARD PÜSPÖK KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK! Maga a püspök minden különösebb jelvény, utalás nélkül látható rajta. Ugyanakkor azonban megjelenik már mellette a helyi magyar hagyomány győzelmes képviselője, István király is, aki egyébként a szegedi színmagyar csizmadiák régi patrónusa volt.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

Korda Dezső születésnapja – 1864

KORDA DEZSŐ (Kisbér, 1864. január 8. – Zürich, 1919. április 1.): mérnök, az első elektromos autó konstruktőre.
Egyetemi tanulmányait 1885-ben Budapesten végezte. Franciaországban és Svájcban működött: egyik alapítója a Societé Electro-Chimie de Basel és igazgatója a Société de Fives-Lilles villamossági gyárnak. A zürichi egyetemen magántanári képesítést nyert. Fő működési területe a híradástechnika, a nagyfrekvenciájú technika és a fémkohászat volt. Úttörő eredményeket ért el az elektroötvözetek (pl. ferroszilícium) előállítása terén, ő szerkesztette az első elektromos automobilt s ő tekinthető a forgókondenzátor feltalálójának. Duna-szabályozási terveket készített s matematikai tanulmányokkal is foglalkozott.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Szilas A. Pál születésnapja – 1921

SZILAS A. PÁL (Hegybánya, 1921. január 8. – Miskolc, 1991. június 5.): bányamérnök, egyetemi tanár, a magyar gázmérnök-képzés megalapozója.
1943-ban Sopronban szerzett bányamérnöki oklevelet. 1943-tól 1953 decemberéig a MAORT-nál, illetve annak jogutódjai vállalatainál dolgozott, többnyire vezetői beosztásban. Üzemi munkássága alatt jelentős szerepe volt a hazai termelő berendezések korszerűsítésében. Főként a segédgázas termeléssel kapcsolatban vezették be több találmányát, újítását. Meghatározó szerepe volt a hazai nagyviszkozitású olaj termelésének, gyűjtésének és szállításának korszerű kialakításában. Mérnöki munkája mellett 1951-ben a NIM által szervezett olajmérnök-képző tanfolyam, 1952–53 évben a Műszaki és Gazdasági Akadémián a kőolajtermelés tantárgy meghívott tanára volt. Főállású oktatóként 1953 decemberétől dolgozott a NME soproni, majd miskolci Bányamérnöki Karának Olajtermelési tanszékén. 1957-ben kandidátusi címet szerzett, amelynek alapján 1960-ban egyetemi műszaki doktori címet kapott. Egyetemi tanárnak 1964-ben nevezték ki, és ugyanebben az évben lett a Bányamérnöki Kar dékánja. Ezt a tisztséget négy éven át töltötte be. 1966-ban az Olajtermelési tanszék vezetésével bízták meg. 1976-ban a kőolajbányászat szakterületén a műszaki tudomány doktora címet szerezte meg. 1984-ben vonult nyugalomba.

A Magyar Szabadalmi Hivatal adatbázisában szereplő szabadalmi bejelentései (lajstromszám, cím):
145160 Béléscsőnyomással segédgáz-indítószelep
145159 Béléscsőnyomással vezérelt automatikus időszakos segédgázszelep

Szolgálati (feltalálótársakkal):
160789 Szerkezet olajkutak időszakos, segédgázas termeléséhez
159650 Eljárás és kapcsolási elrendezés plasztikus, vagy pszeudoplasztikus, tixotrop folyási tulajdonságú, csőtávvezetékben szállított, bedermedt olajak újraindító nyomásának csökkentésére

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Fényi Gyula születésnapja – 1845

FÉNYI GYULA (Sopron, 1845. január 8. – Kalocsa, 1927. december 21.) jezsuita csillagász, meteorológus. Érettségi után lépett be a rendbe és felsőfokú matematikai-fizikai tanulmányait Nagyszombatban végezte. Néhány évig Kalocsán tanított; ekkor vette fel az eredeti Finck helyett a Fényi családnevet. A tanítást megszakítva 1874-ben Innsbruckba ment, ahol teológiát, matematiksát és fizikát tanult. 1877-ben szentelték pappá; ezután visszatért Kalocsára. Erre az időszakra esik a kalocsai obszervatórium alapítása Haynald Lajos bíboros érsek bőkezűségének köszönhetően. 1885-től már Fényi vezette a csillagvizsgálót egészen 1913-ig, észleléseit pedig egészen 1917-ig, látásának végleges megromlásáig folytatta.
Csillagászati munkássága elsősorban a napfizika területére esik. Harmincegy éven át azonos körülmények között, megszakítás nélkül folytatott észlelési sorozata nagyon fontos adattárként szolgált még külföldi tudósok számára is. Fényi hosszú ideig foglalkozott a napfoltok és a protuberanciák (napkitörések) közötti összefüggéssel. Meteorológiai munkássága is jelentős; például a viharjelzők fejlesztésére vonatkozó elgondolásai, a széljárások leírása, a légnyomás változások hatásának elemzése. Értékes munkát végzett az Alföld éghajlatának vizsgálatára vonatkozóan is. A zivatar-elektromosság keltette rádióhullámok regisztrálásával is foglalkozott; ennek alapján a korai rádiótervezés egyik előfutárának tekinthető. Halála után holdkrátert neveztek el róla.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Magyar Tudománytörténeti Intézet)

Magyary-Kossa Gyula születésnapja – 1865

A nemzetközileg elismert gyógyszer- és méregtan-szakértő, a magyar orvostörténet-írás megteremtője, MAGYARY-KOSSA GYULA (Debrecen, 1865. január 8. – Keszthely, 1944. június 21.) első jelentős műve a Gyógyszerrendeléstan című egyetemi tankönyv volt. A mérgezésekről, azok diagnosztikájáról, a hazai gyógynövényekről írott szakkönyvei itthon és külföldön is népszerűek voltak. Legtöbbet idézett műve a lehűtött Kísérletek gyógyszereknek testrészekbe fecskendezésével, de fontos tanulmányai jelentek meg a doppingszerek kimutatásáról, az arzén- morfin- és szénsavmérgezésről, a köszvényről is. Évtizedekig volt használatban az állatok rühessége ellen kidolgozott kéndioxidos gázkezelési eljárása, nagyon sokféle gyógyszer kifejlesztésében vett részt, amelyek közül néhány még ma is forgalomban van. A nemzetközi szakirodalom „Kossa-reakció” néven tartja nyílván világszerte alkalmazott mikrotechnikai eljárását a szövetekben lerakódott mész kimutatására.
Nagyon jelentős és úttörő tevékenysége volt a tudomány-, illetve orvostörténet- írás, amely működése nyomán honosodott meg Magyarországon. Minden ilyen jellegű munkájában szem előtt tartott, átfogó célja volt annak bizonyítása, hogy létezik egy eredeti, jellegzetes magyar kultúra és ez integráns része az egyetemes európai kultúrának. Ezen a területen fő műve a Magyar Orvosi Emlékek (1929-1940) öt kötete, amelyből csak négy jelenhetett meg. A könyv egymástól független fejezetekben tárgyalja a magyar orvoslás történetét és e fejezetek tartalmaznak művelődéstörténetet, társadalomtörténetet, orvosi életrajzot, műszótárt és számos más tárgyat. Akadémiai székfoglalóját Adatok a magyar géniusz biológiájához címmel tartotta.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990 [dr Karasszon Dénes], Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Bodor Antal születésnapja – 1875

A jeles honismereti szakíró, Bodor Antal (Kolozsvár, 1875. január 8. – Budapest, 1955. január 3.) jogász végzettségű volt; 1927-től a budapesti Műegyetemen a községfejlesztés tárgy magántanára lett. Első nagy monográfiája, a Temesvár és Délmagyarország múltja, jelen közállapotai és leírása címmel 1908-ban jelent meg. Ugyanekkor alapította és hat évig szerkesztette az Alföldi Gazda című szegedi lapot. Fő érdeklődési területe a falukutatás és –fejlesztés volt. Néhány az ebben a tárgykörben megjelent számos művéből: A falu megismerése, A jövő faluja, Magyarország termőföldjének értéke és terhei, A falufejlesztés alapvetése. 1935-ben a Falukutató Intézet igazgatója lett és ettől kezdve foglalkozott egy nagy honismereti bibliográfia tervével. A 14 ezer címet tartalmazó, terjedelmében és jelentőségében is nagy mű 1944-ben jelent meg Magyarország helyismereti könyvészete 1527–1940 címmel. A könyv a helységnevek betűrendjében közli az egyes települések múltjára vonatkozó főbb kiadványok címeit. A munka Gazda István által kiegészített utánnyomása 1984-ben jelent meg újra.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Életrajzi Lexikon)