Csókol, Attila címmel hirdetett 2024 májusában drámapályázatot a József Attila Színház azzal a kiemelt céllal, hogy a középiskolás és fiatal felnőtt korosztályt megszólítva közelebb hozza hozzájuk József Attila szellemiségét, életútját és életművének jelentős elemeit. A kiírás szerint olyan műveket vártak 2024. szeptember 19. reggel 9 és 2025. január 21. este 9 óra között, amelyek kapcsolatban állnak József Attila életének egyes mozzanataival, vagy magukon viselik szellemi örökségének jegyeit.
A január 22-i, közjegyző előtti számláláson kiderült, 58 jeligés pályamű érkezett. Mint azt Szokolai Brigitta, a színház dramaturgja elárulta, volt, amit pendrive-on adtak le, de érkezett kézzel írt darab is. A beérkezett darabokat öttagú zsűri bírálja el, amelynek tagjai Hargitai Iván rendező, a József Attila Színház művészeti vezetője, Szakonyi Károly, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, dramaturg, Szentmártoni János József Attila- és Gérecz Attila-díjas költő, író, a művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár, Takaró Mihály József Attila-díjas író, irodalomtörténész, tanár és Tasnádi István József Attila- és Balázs Béla-díjas drámaíró, forgatókönyvíró, rendező.
Az eseményen jelen levő Szakonyi felhívta a figyelmet arra, hogy József Attilát ismerjük, sokat tudunk róla, de az értékelésben nem az számít, hogy életének melyik mozzanatát ragadja meg a drámaíró, hanem az, hogy ezzel kapcsolatban mond-e újdonságot a szerző, vagy csak „egy képeskönyvet ad”. Mindez, tette hozzá, a zsűrizés folyamatában derül ki. Kiemelte, hogy fontos, hogy a témával a drámaírók bemutatási lehetőség nélkül is foglalkoznak.
Az eredményt április 11-én, József Attila születésének 120. évfordulóján hirdetik ki, a nyertes pályaművek alkotói összesen ötmillió forintos díjazásban részesülnek, a győztes művet pedig szeptember 21-én, a magyar dráma napján mutatják be a József Attila Színházban.
„Költészet és színház karöltve járnak” – jegyezte meg Nemcsák Károly, a színház igazgatója, aki elárulta, a névadó költő mellett egy másik idén évfordulós író, az április 11-én 125 éve született Márai Sándor életműve is fókuszba kerül a következő hónapokban, hiszen évek óta játsszák a Kaland és A gyertyák csonkig égnek című előadásokat. Az együttműködés keretében az előadásokat több alkalommal is Juhász Anna Irodalmi Szalon vezeti be, az előadások után az alkotókkal, előadókkal lesznek beszélgetések, és elindul egy egész éves József Attila-sorozat is.
A sajtóeseményen jelen levő Juhász Anna irodalmár felidézte, évfordulók kapcsán a korábbiakban Szabó Magda, Pilinszky János, Tamási Áron, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós életműve szolgáltatott „ünnepelni- és átgondolnivalót” az egész éves beszélgetéssorozatokhoz és egyéb eseményekhez, köztük irodalmi sétákhoz és POKET-zsebkönyvek megjelenéséhez. Felhívta a figyelmet arra, hogy bár rendelkezünk alaptudással a nagy írók, költők életét és életművét illetően, de ha ezeket sorozatban, több alkalommal, egy éven keresztül, alkalmanként tematikus fókuszban bontják ki, nem csupán új sarokpontokat találhatnak, de az elmélyült vizsgálódás, a személyes kapcsolat megtalálása amellett, hogy új felfedezéseket is hozhat, a „folyamatos jelenlétben tart bennünket”. Ennek mentén a szalon első József Attila színházi alkalmával Zalán Tibor költő, író, drámaíró, dramaturggal, valamint Fehér Anna színművésszel, a társulat tagjával a József Attilához fűződő kapcsolatról és kapcsolódási pontokról beszélgetett.
Fehér Anna elárulta, mint általában a tinédzsereknek, neki is József Attila volt a Bibliája, mind az első, sikertelen, mind a második, sikeres színművészeti főiskolai felvételijén a Kész a leltárt mondta el a bizottságnak. Évekkel később derült ki – tette hozzá –, hogy rajta kívül még vagy kétszázan választották ezt a verset, és ahogy tanárától, Montágh Imrétől megtudta, a felvételiztetőknek nem volt könnyű újra és újra meghallgatni ugyanazt. A színművész hozzátette, élettapasztalatai, kora miatt ma már egészen biztosan másképp mondja ezt a verset.
Zalán Tibor bevallotta, nem szerette a „törékeny”, „ostoba”, „ügyetlen” József Attilát, számára Ady volt az ideál, mert ő volt olyan, „amilyet egy fiatalember elképzel magának”, „bukott ember”, „mert érzelmes lenni”. Az évek során azonban megváltozott a viszony: amellett, hogy „az Ady-féle kedv megmaradt”, József Attilából egyfajta múltbeli „apafigura” lett, aki kései verseiben „megfogalmazta, amit nekem meg kell fogalmaznom” – árulta el Zalán Tibor.
A személyesség mentén haladó beszélgetésen kiderült, Fehér Anna gyerekként szemben lakott a Gát utcával, és szó esett arról is, hogyan van jelen a költészet az életében, különösen a gyermekével kapcsolatban.
A színművész arról érdeklődött beszélgetőtársainál, vajon József Attila megélhette volna a sikert, ha személyisége engedi, Juhász Anna pedig – kitágítva a témát – felvetette az öndefiníció kérdését, és miközben érintették azt is, hogy lehet-e tétje egy versnek, vagy hogy mit jelent a magány és az alkotás, kiderült, kávéházi viszonylatban mit jelent a javítókávé, a kis irodalmi vagy a kutyanyelv.
Fotók: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház
