Kathy Bates, aki tökélyre vitte a reménytelenség megjelenítését

A Tennessee állambeli Memphisben született három lánytestvér közül a legfiatalabbként, egyik Írországból kivándorolt őse Andrew Jackson elnök orvosa volt. Bár Kathleen néven anyakönyvezték, Kathynek vagy Katnek szólították, mert éppúgy, mint a macska (angolul cat), minden helyzetben mindig a talpára esett. A dallasi Southern Methodist Egyetemen angol irodalmat tanult, majd hirtelen elhatározással drámaszakos lett. A diplomaosztó után New Yorkba költözött, de a nagyvárost gyűlölte, rövid időre ott is hagyta. Eleinte pénztárosként, pincérnőként tartotta fenn magát, a filmvásznon 1971-ben Milos Forman Elszakadás című komédiájának egyik nyúlfarknyi szerepében debütált. Színpadi áttörését 1976-ban a Vanities című darabnak köszönheti, amely három texasi lány felnőtté válását követi nyomon.

Folyamatosan dolgozott, de karrierje döcögve haladt előre, mert ahogy ő maga mondta: „soha nem voltam természetes szépség, mindig súlyproblémával küszködtem”. 1981-ben jelölték először a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra, az évtized végére egyre több kedvező kritikát kapott színpadi alakításaiért. A kamera előtt tévés szappanoperákban szerepelt, majd 1978-ban a Dustin Hoffman főszereplésével készült Próbaidőben láthatta a közönség. A színésszel később 1990-ben a Dick Tracy című gengszterfilmben is együtt játszott. Partnere biztatást jelentett számára, mint később mondta: „Arra gondoltam, hogy ha Dustin Hoffmant, aki nem igazán szívtipró típus, főszerepekkel keresik meg, akkor a nők között akár még én is megtörhetem a jeget.”

Karakterszínészként lett ismert, aki az átlagtól elütő, különös jellemek alakítására szakosodott, szinte tökélyre vitte a reménytelenség megjelenítését, talán mert korai éveiben ő is hajlamos volt a depresszióra. Eggyé vált a szereppel, saját érzéseivel és tapasztalataival töltötte meg. Nem ijed meg saját érzéseitől, még akkor sem, ha azok kellemetlenek, hanem elemzi és felhasználja őket.

Az áttörést az 1990-es év hozta meg számára, amikor a Dick Tracy mellett A nő nem felejt és A gyönyör rabjai című filmdrámákban szerepelt, és eljátszotta a Tortúra főszerepét is. A Stephen King regényéből készült thrillerben egy pszichopata ápolónőt alakított, aki megmenti és félreeső otthonában ápolja a hegyek között balesetet szenvedett kedvenc íróját. Amikor azonban kiderül, hogy az új regény nem az ő elképzelései szerint alakul, a férfi számára egy csapásra minden rémálommá változik. Bates jutalma a magányos, elkeseredett és megszállott karakter megformálásáért Oscar- és Golden Globe-díj lett a legjobb női főszereplő kategóriában.

A következő évben a Sült zöld paradicsom című romantikus vígjátékban remekelt Jessica Tandy oldalán. Négy évvel később egy újabb Stephen King-adaptációban, a Dolores Clairborne-ban vállalta a címszerepet, majd 1997-ben James Cameron Titanic című monumentális filmeposzában a szüfrazsett Molly Brown bőrébe bújt. 1998-ban A nemzet színe-java című sztárparádés vígjátékban John Travolta, Emma Thompson és Billy Bob Thornton partnere volt, és a legjobb női mellékszereplő kategóriában Oscar-díjra jelölték. Harmadik jelölését 2002-ben gyűjtötte be a Schmidt története című vígjátékért, amelynek másik főszerepét, a nyugdíjazott biztosítási ügynököt Jack Nicholson játszotta.

Ezután számtalan vígjátékban játszott, főként anyaszerepekben. 2006-ban az Anyám nyakán című romantikus komédiában Sarah Jessica Parker és Matthew McConaughey oldalán brillírozott, majd a P.S. I Love Youban az özvegyen maradt Hilary Swank anyját alakította. A szív bajnokai című életrajzi drámában 2009-ben a fehér házaspár által örökbe fogadott fekete bőrű futballista diák házitanítójának szerepét osztották rá. Gertrude Steint formálta meg a 2011-es Éjfélkor Párizsban című Woody Allen rendezte filmben, a 2018-ban bemutatott, Ruth Bader Ginsburg életéről készült drámában, Az egyenjogú nemben pedig Dorothy Kenyon New York-i ügyvédet, politikai aktivistát alakította. Clint Eastwood a Richard Jewell balladájában a főszereplő anyjának szerepét osztotta rá, amelyért (immár negyedszer) Oscar-díjra és a Golden Globe-díjra is jelölték a legjobb női mellékszereplő kategóriában.

Az új évezredben számos sikeres tévésorozatban szerepelt, és két Emmy-díjat is nyert: az egyiket vendégszerepléséért a Két pasi meg egy kicsi című sorozat egyik 2012-es epizódjában, a másikat 2014-ben az Amerikai Horror Story című sorozatért.

A színésznőnél 2003-ban petefészekrákot, 2012-ben mellrákot diagnosztizáltak az orvosok, de ő mindkét esetben felülkerekedett a betegségen. Számos jótékonysági kampányhoz adta nevét, és csillaga van a hollywoodi Hírességek sétányán.

A képen a Tortúra című filmben. Forrás: Collection ChristopheL via AFP