Kató Balázs önerőből varázsolt nyári színházat magyarpolányi udvarára
Magyarpolány – sokak szerint a Bakony legszebb faluja – egy 1270 főt számláló sváb település Veszprém megyében. Kató Balázs színész, pedagógus ott él, és a családi portájukon működteti tavaly óta a Polányi Pódiumot. Olyan előadók lépnek fel a kicsinosított udvaron, mint például Kamarás Iván, Für Anikó, Hrutka Róbert vagy a Budapesti Fesztiválzenekar művészei. A pódiumestek után sokszor nem könnyű eldönteni, hogy a nézők vagy az előadók boldogabbak.
Miért pont Magyarpolány?
Mert itt élek. Ajkán születtem 1977-ben, 18 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, az édesanyámmal költöztünk ide 2000-ben.
Huszonhat éve magyarpolányi lakos, miből gondolta azt tavaly, hogy ebben a faluban is működhet egy kulturális programsorozat, nyári fesztivál?
Fesztiválnak azért nem nevezném, hiszen a saját házunk, pontosabban édesanyám házának az udvarában lépnek fel az előadók. Az ötletgazda persze én voltam, ami abból fakad, hogy mindig is egyfajta „kultúrmocorgónak” tartottam magam. Szeretek tető alá hozni különböző dolgokat, rendezvényeket. Három éve, a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat idején Magyarpolány is a helyszínek közé került.
Hányan férnek el az esteken?
Százötven embert tudok leültetni.
El is jönnek ennyien verseket, zenét hallgatni, színházat nézni?
El, de ezek az estek másról is szólnak. Barátaim vezetik a somlói Bogdán Pincészetet, így a jegyárban benne van egy borkóstoló is. Akik kocsival jönnek, vagy nem boroznának, illetve a gyerekek finom házi limonádét, szörpöket kapnak. Aki ide bejön, azt egyformán fogadjuk, édesanyám pogácsát süt, de mások is hoznak egy kis harapnivalót a faluból.
Tehát ezek olyan házibulik, ahol például Cserna-Szabó András vagy a Fesztiválzenekar művészei lépnek fel...
Legközelebb pedig Für Anikó és Hrutka Róbert jön el hozzánk.
Nagyon színvonalas programokat szervezett. Játszottak az udvaron a Budapesti Fesztiválzenekar művészei, Kamarás Iván versekkel érkezik, jönnek Ferenczi Gyuriék, lesz Táp színházas este, énekelni fog a ház udvarán Beck Zoltán is. Hogyan választja ki, hogy kiket hív meg, és milyen a helyi fogadtatás?
Minden fellépővel személyes viszonyban vagyok. Ficzere Bélát, aki Cserna András regényének színpadi adaptációját hozta, a Gólkirályság című sorozat forgatásán ismertem meg. Für Anikóval még a zalaegerszegi színházban ismerkedtem meg, illetve az Örkényben is dolgoztunk együtt. Kamarás Ivánnal szintén az egerszegi színházban kerültünk közelebb egymáshoz.
A zenészek?
A Fesztiválzenekar klarinétosa régi jó barátom, Beck Zoli ajkai srác, aki szintén „kultúrmocorgó” volt, kulturális hétvégéket hozott létre, irodalmi esteket tartott, rendhagyó irodalomórákat szervezett. Azóta tartjuk a baráti kapcsolatot, az öccse is szívbéli jó barátom.
Beck Zoltán már tavaly is fellépett az udvaron.
Igen, amikor tavaly nekivágtam, volt egy tesztjellegű esemény, Beck Zoli és Grecsó Krisztián Szeretet Vessző Béke című előadása nyitotta meg a helyszínt. Tulajdonképpen ezzel teszteltem, hogy hányan tudnak leülni, vagy bírja-e a háromfázisú elektromos áram a technikai terhelést. Arra is kíváncsi voltam, hogy egyáltalán érdekli-e az embereket egy ilyen program.
Ezek szerint érdekelte őket?
Anélkül, hogy különösebben hirdettem volna, több mint hetvenen jöttek el, kifejezetten emelkedett hangulatban zárult az este. Ahogy legutóbb is, a Fesztiválzenekar fúvósai és a Sonorus Brass Quintet közös koncertjén.
Láttam, éreztem, tapasztaltam, hogy a nézőtéren helyet foglaló helyiek, illetve azok, akik távolabbról jöttek, nagyon-nagyon más állapotba kerültek, egészen máshogy távoztak a kapun, mint ahogy megérkeztek, és valahol ez volt a célom.
A helyszín, az intimitás a fellépőre is hat?
Mindegyiküktől azt hallom, hogy nagyon jól érzik magukat. Minden ilyen este igazolja, hogy megérte a munkát, amit belefektettem.
A szervezésbe?
Azon túl is rengeteg munka, pénz, energia, idő, veríték van ebben a dologban. A színpad mellvédét kőből raktam fel, a színpadfedést bambuszból készítettem, mindent a két kezemmel csináltam. Rengeteg minden került bele, hogy megszülethessen, és most már jó lenne ki is venni valamit. Nyilván nem anyagi értelemben, mert az soha életemben nem motivált.
Azért az sem baj, ha az ember valami jót csinál, és anyagilag sem fizet rá.
Így van, erre is próbálok odafigyelni, de nem ez volt, és most sem ez a cél. Hittem abban, hogy ennek működni kell a helyszín, az előadók és a helybéli közönség miatt. Figyeltem az embereket, miközben játszottak a Fesztiválzenekar művészei. Néhányukról konkrétan tudom, hogy egyáltalán nem fogyasztanak komolyzenét, de itt azt láttam, hogy élvezik. Az ilyen aha-élmények kiváltása volt az egyik titkos szándékom, reméltem, hogy azokat is meg tudom győzni, akik esetleg szkeptikusak voltak, amikor először hallották a terveimet.
Kik jönnek el az estekre?
A korosztályt illetően 30–35 évestől egészen a nyugdíjaskorúakig, de legutóbb például sok gyerek is itt volt.
Honnan érkeznek a nézők?
Általában a környékről. A Facebook-hirdetéseket is úgy állítottuk be, hogy nagyjából 50 kilométeres körzetre koncentrálódjanak. A Balaton 35 kilométere fekszik, közel van Veszprém is, Ajkától pedig 15 perc kocsival.
Mitől más itt egy előadás, mint egy ajkai vagy veszprémi játszóhelyen?
Nagyon elcsépelt kifejezés, hogy ez a béke szigete. Én itt élek, nekem ez természetes, de aki idejött, az a nyugalomról beszélt. Azt én is érzem, ahogy mindenki, hogy nagyon rohan a világunk, ráadásul összevissza, tehát óriási a zűrzavar. A gyerekeket például kifejezetten sajnálom. Drámapedagógusként is dolgozom, és folyamatosan tapasztalom, hogy nehezen tudnak koncentrálni, figyelni valamire, akár csak egy percig. Itt valahogy megáll az idő, szép a helyszín. Nem azért, mert én csináltam, de minden elfogultság nélkül ki merem mondani, hogy tényleg jól sikerült.
Mik a tervei a Polányi Pódiummal?
Az, hogy felkerüljünk a régió kulturális térképére. Továbbra is így szeretném működtetni, élményt adni, igényes szórakozást biztosítani az itteni embereknek. Még nem tudom pontosan belőni, hogy mennyit bír el igazából, de titkos álmom, hogy idővel presztízs legyen ide járni előadóként és közönségként is.
Milyen támogatást kapott, kap mindehhez?
Az anyagiakat illetően önerő volt és személyi kölcsön. Szükség volt térkövezésre, tereprendezése, alapanyagokra. Ennyi félretett pénzem nem volt, úgyhogy kockáztatnom kellett. Természetesen vannak helybéli barátaim, akik támogatnak – erkölcsileg elsősorban –, de ha baj lenne, biztosan segítenének. Remélem, erre nem lesz szükség. Ha kijön nullára az első évad mérlege, tehát mindent és mindenkit ki tudok fizetni, nem kell kölcsönkérni, mert kitermeli magából a működési költségeket, akkor boldog leszek.
