Fotóhónap: kiállítások, amelyeket otthonról is meg tudunk nézni

Még két hete úgy tűnt, hogy a Fotóhónap nem marad el, a kiállításokra pedig személyesen el tudunk látogatni, azonban a járvány épp újra tombol, így egy időre arról is le kell mondanunk, hogy a sokszínűre tervezett programsor 55 eseménye közül minél többet láthassunk. Azonban annyi értékes kiállítást szerveztek a Fotóhónap keretében, hogy arra gondoltunk, felvillantunk belőlük párat azok közül, amik valamilyen formában online is láthatók vagy amelyeknél még van esély arra, hogy élőben is megtekinthetjük őket a lazításokat követően.

Besnyő Éva: Személyes távolság (Kassák Múzeum, Budapest)

Csodaszép volt a Kassák Besnyő Éva-kiállítása, mivel az alkotót nemcsak mint a szociofotográfia jeles képviselőjeként mutatta be, hanem mélyebbre ásva Besnyőt építészeti fotósként, valamint az 1970-es évek nőmozgalmának megörökítőjeként is megismerhettük. Az alkotó a modernitás jellegzetes képviselőjeként, hivatása pedig a konvencióktól független, szabad női életút modelljeként tűnt fel ezen a kiállításon. A tervek szerint december 13-ig láthattuk volna ezt a kiállítást, de ez a tárlat a járvány miatt véglegesen bezárt.

Azonban a Kassák Múzeum a Besnyő-életműből kiindulva három izgalmas programot is szervezett, amelyek online követhetők. Fisli Éva Vándorláz előadásában arra kereste a választ, hogy miért és hogyan keltek útra a húszas-harmincas években kivándorló magyar fotográfusok. Hogyan kapcsolódtak egymáshoz, hogyan hatottak egymásra? A Személyes pozíciók egy kerekasztal-beszélgetés a kortárs dokumentumfotó útjairól: Besnyő társadalmi szerepvállalását vizsgálva kortárs fotográfusok bevonásával vizsgálják a dokumentumfotó mai lehetőségeit és szerepét a társadalmi folyamatokban. A Kassák harmadik online programja pedig E. Csorba Csillát előadása, aki Besnyő Éva életművéhez méltó nőfotográfusok útkereséseit (Máté Olga, Révai Ilka, Landau Erzsi, Rogi André, Kárász Judit, Kálmán Kata, Ata Kandó) mutatja be példaként a 20. századi fotótörténetből. A kiállításról itt írtunk.

Robert Doisneau: Párizstól Palm Springig (Mai Manó Ház, Budapest)

A tavalyi évhez hasonlóan, amikor Nobuyoshi Araki életművét mutatták be a Magyar Fotóművészek Szövetsége szervezésében, idén is egy nagy érdeklődésre számot tartó kiállítás érkezett a Mai Manó Házba. 2020-ban Robert Doisneau kiállítása az intézmény legjelentősebb tárlata. A Párizsban született Doisneau számára voltaképpen mindig is szülővárosa volt a legfőbb vadászterülete. Elképesztő érzékenységgel és szeretettel fotózta a várost, nem véletlen, hogy a „tiszta” pillanat költőjeként tekintettek rá. Azonban a fotós érdeme nem merül ki a város érzelemgazdag megörökítésében. A párizsi utcákon, csókot váltó szerelmespárokon és boldogan játszó gyereken kívül izgalmas, színes fotókat is készített a kaliforniai sivatagban található Palm Springsről. Ezekről a képekről egy egészen más világ tárul elénk.

A tárlat az eredeti tervek szerint január 10-ig lenne látogatható, így még van esély arra, hogy az is eljut, aki eddig nem látta. A lazításokig pedig érdemes böngészni a Mai Manó honlapját és blogját, ahol Doisneau több képét is megtekinthetjük és számos érdekességet olvashatunk képei születéséről és az életéről. Mi itt adtunk hírt róla.

World Press Photo 2020 (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)

Ebben az évben is csatlakozott a Fotóhónaphoz a két legnagyobb sajtófotó-kiállítás, a World Press Photo és a Magyar Sajtófotó kiállítás. Ugyan az offline kiállítás már korábban bezárt a Magyar Nemzeti Múzeumban, a kiállított anyagot a World Press Photo honlapján továbbra is végignézhetjük. Ezek a művek meglehetősen sötét világot festenek. Egészen fojtogató szembesülni azzal, hogy mennyi szörnyűség történt az elmúlt évben. Azonban éppen emiatt fontos részletesen megnézni ezeket a munkákat.

A fotók ugyanis ráébresztik a látogatót arra, hogy nagyon rossz irányba haladunk, és ha ezt folytatjuk, akkor hamarosan nemcsak a Földet, hanem saját magunkat is elpusztítjuk. Talán ha sokan látják ezeket a képeket, akkor egyénileg mindenki elgondolkozik azon, miként is tudna tenni egy jobb világért. Azért van néhány olyan fotó és sorozat is, amelyek a jó gyakorlatokat tárják a néző elé, megmutatva, hogy nincs még minden veszve.

A kiállításról mi is írtunk. 

Új vizeken… Írók és művészek Székely Aladár műtermében (Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest)

Székely Aladár portréi közül számos közismertet fel tudunk sorolni, elég, ha csak megemlítjük Babits könyöklő arcképét, Ady és Léda legendás fotóját vagy éppen Kaffka Margit átütő erejű portréját. Ez a kiállítás azonban felvonultat számos olyan Székely-művet is, amelyet még sohasem láttunk: egy falon például azokat a családi fotóit tekinthetjük meg, amelyek némiképpen betekintést adnak a família privát életébe, ugyanakkor az is látszik belőlük, hogy Székely micsoda tudatossággal próbálgatta a pózokat és a beállításokat.

E kiállítás nagyszerűsége pedig abban áll, hogy nemcsak Székely élettörténetét és szakmai pályáját tárja a látogató elé, hanem fotótörténeti és technikatörténeti áttekintést is ad. A kiállítás a tervek szerint 2021. január 31-ig látogatható, ha a járványügyi helyzet lehetővé teszi. Addig pedig érdemes meghallhatni Bartis Attila és a kurátor E. Csorba Csilla beszélgetését a fotográfus életművéről.

Mi itt írtunk a kiállításról.

Szász Lilla, Maria Do Mar Rȇgo: A szerelemről (2B Galéria, Budapest)

Szász Lilla és Maria Do Mar Rȇgo két éve találkozott Lisszabonban. Ekkor derült ki számukra, hogy munkáikban egyaránt a szerelem kérdéseit vizsgálják. A 2B Galériában szereplő sorozataik két különböző nézőpont szerint járják körül e kimeríthetetlennek és szerteágazónak tűnő témát.

Maria do Mar Rêgo közel négy éven keresztül rögzítette kapcsolatának alakulását, állomásait. Szász Lilla 2009 és 2018 között követte ismerősei baráti-szerelmi történeteit. A kiállítótérben e két sorozat párhuzamosan, de különféle formában jelenik meg. Míg Maria fényképei a hosszú távú kapcsolat linearitására reflektálnak klasszikus formában a falon, addig Lilla fotóival a kapcsolatok sokféleségére utalnak egy képzeletbeli réteget képezve a térben lebegve. A fényképek azért is izgalmasak, mert az átélt érzelmeket sűrítve ábrázolják. A kiállítás az újranyitást követően lesz látogatható, addig online lehet megtekinteni.

Mi itt írtunk róla.

Lenergy – Az év természetfotósa 2020 (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest)

A naturArt Magyar Természetfotósok Szövetsége immár 28. alkalommal írta ki a térség legnagyobb természetfotós pályázatát, amelynek nyertes munkáit a Magyar Természettudományi Múzeumban láthattuk. A kiállított anyag szerencsére online is megtekinthető. A zsűrinek soha nem látott, rekordszámú (4114) kép közül kellett kiválasztania azt a 111-et, amelyek végül a falra kerültek. A kiállítás reményt ad ebben a nehéz időben, mivel ezek a képek azt mutatják, hogy Magyarország és a világ még mindig csodálatos hely. 2020-ban Az év természetfotósa címet Potyó Imre nyerte, akinek 9 képe szerepel a legjobbak között.

Pintér Csaba Légivadász című képe lett az év természetfotója. Ez a szenzációs „akciófotó” egy zsákmányoló karvalyt ábrázol. Idén is Koncz-Bisztricz Tamás lett Az év ifjú természetfotósa egy izgalmas portfólióval. De meg kell említeni Sztrehárszki Lili nevét is, aki egy felettébb szellemes képpel nyerte meg az ifi kategóriát. 

A díjazottak fotóit most online böngészhetjük, mi pedig itt írtunk a kiállításról.

Lucien Hervé és Rodolf Hervé: Fények/Ritmusok (m21 Galéria, Pécs)

A magyar származású, Franciaországban élt Lucien Hervé és a fia, Rodolf Hervé fotográfiát láthatja egymás mellett a közönség a pécsi m21 Galériában. Ezek a fotók a valóság mély rétegeit kutatják, kitágítják az érzékelést, és ahogy belemerülünk a képekbe, úgy fedezünk fel bennük újabb és újabb valóságszeleteket. A fotókon az anyagok átlényegülnek, az elemek lendületet vesznek, a világ pedig a zene ritmusára rendeződik.

A két fotós munkáiban van valami egészen költői. Rodolf Hervé fotói a határfeszegetésről szólnak: minden képe felráz vagy megrázó. Az alkotó kezében az anyag elveszítette realitását, jellé, költészetté vált. Lucien Hervé a szakrális vagy profán épületekben egyaránt az emberi teremtő szellemet kereste. A munkáiban az építészeti elemek a fény hatására átlényegülnek: fotói hol csendjükkel, hol egy kiáltással rendítenek meg.

A kiállítás a tervek szerint 2021. január 17-ig látogatható, addig pedig érdemes itt nézelődni.

Birtalan Zsolt: 40 nap - Karanténnapló (Artphoto Galéria, Budapest)

Birtalan Zsolt kiállítása időzítésében is közvetlenül reflektál a koronavírus járvány által előidézett sajátos és különleges művészlét állapotra, amely az alkotás lehetőségeinek, a személyes helyzetnek és a tematikus reflexiónak sajátos keveréke. A járvány és a kényszerű elzárás és távolságtartás miatt felerősödő napló műfaj itt a mindig alkotni kész fotográfus képes „bejegyzéseiben” elevenedik meg. A 40 kép különleges korpusz a talán túlzás nélkül az egész emberiséget próbára tevő helyzet egyedi és művészi megközelítésére.

A kiállítás online megtekinthető.

Fotók: Kultúra.hu / Hartyányi Norbert