Olvasmányos, tartalmas
Az estet vezető Rónai Balázs Zoltán költő, az Országút irodalmi rovatvezetője Bakonyi István Gáspár Ferencről szóló könyvével kapcsolatban felvetette, hogy a monográfiák általában nehezen olvasható holmik.
„Ahogy azonban belelapoztam, megjelent a költői éned. Rendkívül olvasmányos, az olvasóhoz szóló stílusban írt kötet az Összhangok. Ugyanakkor szakmailag azt tudja, amit a nyögvenyelős monográfiák” – fogalmazott a rovatvezető.
„Az a feladatunk, hogy közvetítsünk, mondhatnánk ezt egyfajta jó értelemben vett ismeretterjesztésnek is” – adott választ Bakonyi István Rónai Balázs Zoltán kérdésére, miszerint miért ezt a stílust választotta, s nem a fűrészpor szárazságút, amivel tudós társai kedvére tehetett volna.
Az Időjel Kiadóról megállapították: irodalmilag magasra helyezi a mércét. Mint Gáspár Ferenc fogalmazott: olyan könyveket jelentet meg, amelyek a magyarságtudattal, a hazaszeretettel foglalkoznak.
A kiadót vezető Baranyi W. Krisztina a könyvek mellett kezeli elhunyt férje, Varga Csaba animációsfilm-rendező, íráskutató hagyatékát is. Az Időjel az ünnepi könyvhéten a Trianon unokái mellett Sinka István Fekete bojtár vallomásai, Tari István A téboly sorozatvetőinél, Gál Vilmos Antantmisszió – Budapest, 1919, Pardi Anna A halandóság horrorja – Dal a földről című kötetekkel jelentkezik.
Trianoni tragédia és a Covid
„Magyar vagyok, hát a magyar történelemről írok” – jelentette ki Gáspár Ferenc, aki elárulta, megpróbált a Strucc kilenckötetes ifjúsági sorozatában, az Amerikában játszódó szálban az ottani életben elmerülni, ám mert sosem járt az Egyesült Államokban, kitalált egy nagymarosi környezetet.
Ehhez kapcsolódva Bakonyi István felidézte, mit írt néhány esztendeje a szerző Trianon fiai című regényéről: különösen újszerű az első világháború végi, délvidéki szerb megszállás ábrázolása, és az is újdonság, ahogy 2020-ban olvashatunk a száz évvel azelőtti döbbenetes világról egy ma élő kamaszlány szemével, aki dédapja naplóját olvassa.
„Most íme, itt a folytatás, a tervezett Trianon-trilógia második része” – fogalmazott az irodalmár, kiemelve a gazdag cselekményszövést, a miliőteremtést, a történelmi érzékenységet, a magyarságot ért kihagyhatatlan csapások sorozatának ábrázolását.
Az alcímről – Baja krónikája – kifejtette, természetesen nem a kisváros történetének egészével, hanem annak egy bizonyos korszakával foglalkozik.
„A helyszín azonban behelyettesíthető, mert ha nem is pontosan ugyanúgy, de a dolgok bárhol máshol is megtörténhetnek – magyarázta. – Mindig fontos szempont egy irodalmi műnél az általánosíthatóság, de a konkrét helyszínek jelentőségét sem szabad lebecsülni.”
A folytatásban az irodalmár bepillantást kínált a regénybe, amely a főszereplő, Lackó naplójának száz évvel későbbi megtalálásával indul, amelyet a tizenhat éves dédunoka olvas a Covid idején.
„Az első sorok 1918-ba visznek, s a világ borzalmairól szólnak, a nyitóképben a megszállás elől menekülő embert látjuk. A megszállók vágyai mérhetetlenek: »Óriási nagy birodalom lesz a miénk, a görög határtól egészen a Balaton partjáig« – idézett a könyvből Bakonyi István. – A szerző sok művében használja a párhuzamos idősíkok technikáját, ezzel filmszerűséget kölcsönöz a történetnek sajátos vágásaival, az id-ő és helyszínváltásaival. Míg ott a megszállókkal, itt a lány a kéretlen udvarlókkal küzd. Mindeközben lábjegyzetekben ad magyarázatot az író a valóságos eseményekre, egyúttal feltárja felesége családjának históriáját. Más alkotásaihoz hasonlóan vegyülnek a valós dolgok az elképzelt eseményekkel. Mindez jó ritmusban, életszerű dialógusokkal. Egyszerre használja a történelmi kor stílusát és a mai diáknyelvet. Azt érezheti az olvasó, hogy a történet, a cselekmény köret az élet nagy igazságainak kimondására.”
Zárásként Bolberitz Zsófia előadóművész Gáspár Ferenc Trianon novelláját olvasta föl, majd elénekelte a Szózatot.
Valóság és képzelet
A könyvbemutatót követően félrevontam a szerzőt, egy kis időre elválasztva olvasóitól, hogy kifaggassam, miért fogott bele a trilógiába.
„2020. február 12-én kért fel a Zrínyi Kiadó, hogy írjak egy ifjúsági regényt Trianon-témában. Azért tudom ennyire pontosan a dátumot, mert aznap született meg Bende, az első unokám. A határidőt igen kurtára szabták, de kisregényt akartak, ezért rövid gondolkodás után rábólintottam. Mivel feleségem bajai kötődésű – nagypapája, dr. Kósa Imre volt a város főgyógyszerésze, dédapja jegyző, sőt a híres Bartsch Samu zoológus is felmenői között van, és fél Baja rokon –; ezért választottam az ifjúsági regény helyszínéül Baját és a szerb megszállás idejét, amely 1921. augusztus 21-ig tartott. Ebben a keserves, de fiatal fiúk számára annál izgalmasabb időszakban lehetett terveket szőni, összeesküvést szervezni. Jómagam sok időt töltöttem a városban, tehát ismerem az utcákat, a Sugovicát, vagyis a Duna holtágát, amely befolyik egészen a város szívéig, s melynek partján nyáron fél Baja fürdőzik. A főszereplő Kemény László családját is feleségem felmenői ihlették, csak a családi nevüket változtattam meg Kósáról Keményre. A Zrínyi Kiadó vezetőinek eleinte tetszett az ötlet, de aztán valamiért elálltak a könyv kiadásától. Ám éppen volt az NKA-nál egy könyvkiadói pályázat, így végül a regényt a saját kiadóm jelentette meg. A könyv befejezésekor döbbentem rá, hogy még rengeteg anyag, forrás van, amit nem használtam fel, és a regényidőben sem jutottam el csupán 1918 végéig. Ezért írtam meg a második részt, a most megjelent Trianon unokáit, amely 1919 februárjában végződik, és már nem csupán Baján, hanem Budapesten is játszódik. A folytatás pedig most készül. A második és harmadik részre NKA alkotói támogatást kaptam.”
