A rendezvény címe – Petőfi jól értése – arra a különleges értelmezői érzékenységre és filológiai alaposságra utal, amely a sorozat egészét, különösen pedig ezt az utolsó kötetet jellemzi. (A kötet megjelenéséről korábban itt írtunk.) A beszélgetés résztvevői Lipthay Endre, az OSZK tudományos kutatója, Hermann Róbert Széchenyi-díjas történész, a kötet lektora, valamint Szilágyi Márton irodalomtörténész, a kötet szerkesztője voltak. Nemcsak a munkafolyamat szakmai hátterébe, hanem annak személyes vonatkozásaiba is bepillantást engedtek.
Egy életmű tudományos rekonstrukciója
A kritikai kiadás hatalmas vállalkozása 1973-ban indult Kerényi Ferenc Petőfi-kutató vezetésével. A sorozat utolsó darabjának befejezése tanítványára, Szilágyi Mártonra hárult, bár elmondása szerint „nem befejezni lehet egy ilyen művet, legfeljebb abbahagyni”.
„Számomra ez külön morális próbatétel is volt, hiszen Kerényi a tanárom és mesterem volt; legalább azon a színvonalon kellett folytatnom a munkát, amelyet ő képviselt.”
Kritikai kiadás?
A kötet különlegessége nemcsak abban rejlik, hogy Petőfi utolsó, forradalmi éveinek verseit tárgyalja, hanem abban is, hogy – a kritikai kiadás műfaji sajátosságaihoz híven – a hiteles szöveg mellett a különböző változatokat is tartalmazza. A költeményeket részletes jegyzetapparátus kíséri, amely a versek keletkezésének körülményeit, ihlető forrásait, értelmezési lehetőségeit és utóéletét tárja fel.
Hermann Róbert különösen izgalmasan élte meg és írta le annak a folyamatát, hogyan lehet történeti és irodalmi nyomozómunkával pontosítani egy-egy vers keletkezésének dátumát vagy éppen visszafejteni, milyen hírek, olvasmányok hathattak a költőre.
„Szerencsés helyzetben vagyunk Petőfi verskéziratait illetően: nem szétszórt papírlapokat kell vadásznunk, mert a költő versgyűjtő füzeteket vezetett. Felismerte, hogy a kéziratoknak értékük van, ezért gondosan másolta be szövegeit – ezek képezik a kritikai kiadás gerincét.”
Élő örökség – olvassunk Petőfit!
A rendezvény a szakmaiság mellett inspiratív szellemi kalandra invitált, hiszen a történészi és irodalomtörténészi látószögek – amellett, hogy izgalmas módon keveredtek – közelebb hozták a közönséghez Petőfi hétköznapjait, gondolkodásmódját, művészi világát.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy az életmű nem lezárt örökség, hanem élő szöveg, amely folyamatos újraolvasásra és újraértelmezésre csábít. A kritikai kiadás olvasásával nemcsak pontosabban érthetjük Petőfit – közelebb is kerülhetünk hozzá, méghozzá egyszerű módon, amiben a beszélgetők is maradéktalanul egyet értettek: olvassunk hát – többek közt – Petőfi Sándort is!
