Kormos István és nemzedéktársai a második világháború befejezésekor kezdték meg pályájukat egy tárgyi valóságában és politikai-kulturális értelemben is szétzilált, romos, értékét vesztett országban. Hogyan lehetett bírni a háborút követő évek egyre sivárabb hangulatát, az ötvenes évek fojtogató légkörét, a szabad világtól elzárt keleti blokk valóságát? Milyen volt az 50-es, 60-as és 70-es évek kulturális élete, intézményrendszere, milyen egyéni válaszlehetőségeket kínált ez a korszak? A PIM műhelykonferenciáján ezeket a kérdéseket a kortársak, az írói szerepek, a képzőművészeti motívumhálók, irodalmi intézményrendszerek és a gyermekirodalom szempontjából mutatják be az előadók.
Június 12-én három szekció során nyerhetnek betekintést az érdeklődők a költő és a korszak legaktuálisabb kutatásaiba. A konferencia délelőtti programja Kormos István és a fényes szelek nemzedékéről szóló előadással kezdődik, majd szó lesz többek között az elismeréspolitikáról a Kádár-korban, a Kriterion Könyvkiadó szerkesztőiről, Kormos István szerkesztői és lektori tevékenységéről, a Tandori-életműben megjelenő alakjáról, majd a barátságáról Réz Pállal. A délutáni blokkban gyermekirodalmi kötődéseiről, a költészetében megjelenő nakonxipáni motívumról, illetve egy meg nem jelent antológiáról és Csernus Tibor A három lektor című festményéről szóló előadásokat hallgathatnak meg a résztvevők.
Teljes program és regisztráció itt.
Fotó: Kormos István portréja, 1977, ismeretlen fotója az MNMKK PIM gyűjteményéből
