Kossuth, a világhírű vasúti mérnök
Nem Lajos, hanem a fia, Ferenc. Részt vett az akkori világ leghosszabb alagútjának tervezésében, dolgozott a földkerekség egyik legszebb panorámájával büszkélkedő liguriai vasútvonalon, felügyelt bányákat Olaszországban, épített acélhidakat a Níluson – majd szülőhazájában vállalt közéleti szerepet.
Kossuth Ferenc Budapesten született 1841-ben, de nagyon fiatalon követte emigrációban élő édesapját. Iskoláit Párizsban és Londonban végezte, majd mérnökgyakornokként a brit Forest of Dean Central Railway vasúttársaságnál tanult tovább már a gyakorlatban, a mesebeli szépségű, ma már nosztalgiavonalként használt Dean Forest Railway építésén.
Innen 1861-ben Olaszországba ment, ahol a kor egyik legkülönlegesebb mérnöki kihívását jelentő liguriai vasútvonal építése zajlott.
A Genova-Pisa-vonalnak azt a szakaszát, amely a ligur Riviéra településeit köti össze, gyakorlatilag a parti sziklákba vésték-vájták. A vidék lakói már eleve különleges építészeti megoldásokat alkalmazva birkóztak meg a sziklás terep adta feladatokkal - és a vasutat is ebbe a környezetbe kellett beilleszteni. A mérnöki találékonyságnak köszönhetően a települések alatt vezető vonal egészen beolvad a Cinque Terre néven ismert kistérség falvaiba - van, ahol még az állomás is a szikla mélyén rejtőzik. A vasútvonal e negyvennégy kilométeres szakaszából huszonnyolc kilométer alagút vagy híd (ötvenegy alagút és huszonhárom híd található itt).
A kor másik hatalmas vasútmérnöki bravúrja, a Fréjus-alagút, amely az Alpok háromezer méter magas csúcsai alatt vezet át, több mint tizenhárom kilométer hosszú, s Olaszországot és Franciaországot köti össze. Kossuth Ferenc ebből sem maradhatott ki – nem várta be a ligur vonal befejezését (végül csak 1874-ben adták át, mivel egy földcsuszamlásokkal terhelt év tovább nehezítette a munkálatok befejezését), és 1864-ben munkát vállalt a Fréjus-projektben.
A világ akkoriban leghosszabb vasúti alagútjának megépítését (kétszer olyan hosszú lett, mint a címet addig viselő társa) eredetileg negyvenéves munkának gondolták - de végül tizenhárom év alatt elkészültek vele. Azért lett ennyivel rövidebb az építési idő, mert közben feltalálták és itt próbálták ki először a pneumatikus fúrót - vagyis a légkalapácsot –, és 1867-ben már a dinamitot is szabadalmaztatta Alfred Nobel.
Kossuth Ferenc karrierjében ez a munka hatalmas ugrást jelentett: itt lett osztályfőnök, majd a Susai Vasúti Hivatalnál műszaki hivatalvezető. De nem állt meg itt. Az alagút 1871-es megnyitását követően vasúti kormánybiztosként Genovába költözött - de nem maradt túl sokáig: elvállalta a Cesenai Bányatársaság elnöki tisztségét. Nevéhez fűződik az olasz kénbányászat modernizálása. Cesenában feleségül vette az angol Emilia Hogginst. Együtt utaztak tovább Nápolyba, ahol Kossuth az Impresa Industriale Italia elnökeként acélhidak építésében kamatoztatta tudását - a nílusi hidak építésének hatalmas megbízását már közismert európai mérnökként nyerte el.
Felesége házasságkötésük után egy évvel váratlan betegségben elhunyt. A tragédiát követően Kossuth a munkában keresett vigaszt. Szakmai elismerést szakmai elismerésre halmozott, Olaszországban lovaggá is ütötték.
1894-ben elhunyt édesapja koporsóját maga kísérte haza Budapestre - és itthon is maradt. Letette az állampolgári esküt, és Cegléd országgyűlési képviselőjeként részt vett a magyar politikában (a városban ma is utcanév őrzi emlékét). 1906-ban kereskedelmi miniszter lett Wekerle Sándor kormányában. E tisztségében 1907-ben felújította a vám- és kereskedelmi szerződést Ausztriával.
A kormány bukása után, 1910-től már nem vállalt politikai feladatokat. Apja irathagyatékát rendezgette, az írások egy részét közzé is tette. Emellett festett, szobrászkodott - Kossuth Lajosról készített márvány mellszobrát a Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjteménye őrzi. Élete alkonyán, 1914 elején házasságot kötött Kvassay Máriával, de a világhírű mérnök már ugyanezen év novemberében elhunyt. Hamvai apja mauzóleumában nyugszanak a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben.
