Hogyan éled meg jelenlegi helyzetet?

Elsősorban töltekezésként. Eddig rohangászás volt, rengeteg fellépés, sajtózás, most ezek szépen lefagytak. Metszem a szőlőt, és éppen jó kis kerti budit csinálok a tűzifa kalodájából. Gyönyörűen süt a nap. Írok minden nap. Karantén-színházat csinálok a neten, napi kétszer, délben és 18 órakor jelentkezem be élő felolvasással. Az emberek lelkesek, szeretik. 

Persze rettenetes lehet mindez kert nélkül, és engem is nyomaszt a világ dolga. Mikor tetőzik a járvány? Ki mindenki vész oda? Túléljük-e? Hát a gyerekeink? Már az is szörnyű, hogy négy, nem itthon lakó gyermekemet és négy unokámat  nem láthatom. Sokat imádkozunk. Ritkán megyek ki, postán, bankban voltam, bevásároltunk sok élelmet előre. Hátborzongató, mennyire félnek az emberek, összerezzennek egy köhögéstől, maszkban osonnak. És mennyire nem félnek, bandáznak, cigiznek, nevetgélnek. Mintha pestis lenne. Mintha mi sem történt volna.  

Mi volt az utóbbi időben a legemlékezetesebb kulturális élményed?

Hadd beszéljek haza egy kicsit, és említsek egy nemrég indult projektet. Az Akváriumban Seres Tamás rendező barátommal, remek színészekkel és zenészekkel indítottunk egy sorozatot a szövegeimből MAJDNEMEK címmel, amely nagyon ígéretesen szárnyalt, míg a járvány derékba nem kaszálta. Elvben mi hosszútávra terveztünk… 

Klasszikus versek mai változatai beszéltek örömről, fájdalomról, szerelemről, Istenről, gyermekkorról, magyarságról… Évődve, sistergősen, vitriolosan, ábrándosan, karakánul. Továbbá irodalmi ketrecharc zajlott Petőfi és Arany vagy épp Ady és Kosztolányi között reppesen, pörgősen, kegyetlenül.

És belezoomoltunk egy-két nagy vers keletkezésének pillanatába. Petőfi a nászúton évődve faggatózik, megcsalja-e Júlia, ha meghal. Kölcsey Istent kérdezgeti, aki legnagyobb döbbenetére válaszol is. Ady konflisban ábrándozik a csonka holdról, a kocsis meg borravalóról. József Attila harmadnapja nem eszik, majd megírja, és a honorból eszik. Mindezeket Törőcsik Franciska, Hámori Gabriella, Hajdú Steve, Vecsei H. Miklós, Trill Zsolt és mások adták elő, Dés László, Kollár-Klemencz Laci zenélt. A közönség zsúfolt házzal várta az eseményeket. Valami elindult. Meglátjuk, lesz-e tovább. 

Ajánlj, kérlek, 3 olyan művet, amit otthon is lehet élvezni.

Olvasnivalókat mondok. Nagy kedvencem Orhan Pamuk Furcsaságok a fejemben című, tabló-szerű, nagyívű, mégis kisemberi regénye. Mi van, ha lányrabláskor félreértés történik, és másik lányt rabolnak? Van-e alkohol a tradicionális boza-sörben? Muzulmán országban ez egyáltalán nem mindegy. Hogy épül fel kockánként egy város, egy élet, több nemzedék? Hová lesznek az álmok? Ledarál-e mindent a hétköznapiság, hogy eladja piláfnak az utcán? Hömpölygő isztambuli utcák, sorsok, áradó próza, tele ellentmondásos gondokkal, gondolatokkal, nagyon életszagú…  

Örök kedvenc Szathmári Sándor Kazohiniája, ez a harmincas években íródott, mégis örökifjú, modern Gulliver-történet. A főhős megismerkedik egy tökéletesen automatizált világgal, ahol a szexualitástól a munkán, lakhatáson, étkezésen át mindent a végletekig ésszerűsítettek, így jön létre valami hideglelősen, eszelősen perfekt birodalom. (Ennek történelmi változatait élő egyenesben közvetítette a 20. század.) És persze a gyilkosan ideális világ falain kívül ott húzódik a gettó, melyben a „selejt”, vagyis az indulatvezérelt népesség tobzódik, nem kevésbé elrettentő jelleggel. Komor, mégis felemelő olvasmány, elképesztő fantáziával megalkotva. 

Most faltam fel Edith Eva Eger könyvét, címe A döntés. Egy holokauszt-túlélő pszichológus útmutatója arra nézvést, hogyan szabaduljunk ki saját elménk koncentrációs táborából. Auschwitz-memoárként, vérbeli prózaként is elképesztően erős, és a pszichológiai szempontokat úgy olvasztja a narrációba, hogy a sors-szövedéket erősíti, a belső tenger mélységeibe utaztat. Szívbemarkoló, de nem hatásvadász történet, izgalmas nyomozás a lélek sötét bugyraiban, újabb és újabb feltáruló titkokkal. 

Nyitókép: Molnár Mihály

Az interjúsorozat többi része itt olvasható.