Az 1848-as 12 pont egyik követelése a következő volt: „Évenkinti országgyűlés Pesten”. Ez 1865-ben valósulhatott meg, amikor megépült az ideiglenes magyar képviselőház. Az épület mindegyikünk számára kézzelfogható, hiszen a húszezres bankjegyünkön – jobb esetben – bármikor kézbe vehetjük.

A pompás neoreneszánsz palotán manapság – a történelmi múlt ellenére – olasz zászló lobog. A Műtárgyak Éjszakája Extra programsorozat során Ordasi Zsuzsanna vezetésével ismerkedhettünk meg Ybl Miklós csodás épületének titkaival.

Először 1843-ban döntöttek a képviselők országház építéséről Pesten, erre több pályamű el is készült, de a Habsburgok nem járultak hozzá magyar nemzeti identitású épület megvalósításához. A szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban természetesen fel sem merülhetett ez az igény, a kiegyezés küszöbén azonban már beleegyezett az uralkodó az önálló képviselőház építésébe. Az 1865 nyarán meghozott döntés egyben azt is jelentette, hogy a következő, december 15-i ülést már az új helyszínen kellene megtartani.

A meghívásos pályázatot Ybl Miklós nyerte, aki vállalta, hogy alig 4 hónap alatt elkészül az épülettel. A Nemzeti Múzeum tőszomszédságában, arisztokrata családok palotái között, az egykori „szekercés” laktanya – katonai lóistálló – helyén indult a munka rohamos tempóban 1865 augusztusában. Az építést a korábban szintén pályázó Diescher József vezette, nevét ma is emléktábla őrzi. A képviselőház valóban elkészült 4 hónap alatt, a decemberi diétára azonban – az épület nedvessége miatt – még nem kerülhetett sor, így az első ülést a 1866. április 16-án tartották itt.

Ybl Miklós a toszkánai építészet szerelmese és követője volt, így ezen a munkáján is a reneszánsz hagyományokat, a harmóniára törekvést, az arányosságot követte. Az épület homlokzata hármas tagolású, reneszánsz motívumokkal díszített. Külön érdekesség, hogy az épület tetejére a magyar királyság angyalos címere került fel, pedig ekkoriban a királyság még nem is létezett.

Ybl három bejáratot tervezett az épületre, a főbejárat pontosan szemben van a Nemzeti Múzeum oldalsó ajtajával, mégpedig nem véletlenül: a magyar országgyűlés felsőháza a Nemzeti Múzeum épületében tartotta üléseit, így a felső- és alsóházat csupán pár lépés választotta el egymástól.

A főbejáraton belépve az aulán át a lenyűgöző méretű ülésterembe jutunk.

A terem természetes megvilágítását üvegtető biztosította, amely kiváló mérnöki teljesítményről tett tanúbizonyságot, hiszen a 652 m² felület befedése igazi kihívást jelentett. Ybl a reneszánsz elveket szem előtt tartva tervezett, minden épületelem helye, mérete, elhelyezkedése pontosan kiszámított volt: a karzat tartóoszlopainak magassága megegyezik egymás közti, valamint a faltól való távolságukkal is.

A megálmodott harmóniát rögtön az első ülésnapon megbontotta az alsóház, egyrészt akusztikai problémákra, másrészt a kor parlamenti szokásaira hivatkozva. A reneszánsz szimmetria jegyében Ybl az angol parlament kétoldalas elhelyezkedését vette alapul, a képviselők azonban a bécsi parlament patkó formájú ülésrendjét szerették volna viszontlátni.

Rögtön átépítésbe fogtak, elkészültek az új padsorok, de az eredeti tájoláshoz képest 90 fokkal elforgatva, felborítva ezzel Ybl teljes tervezési koncepcióját. A házelnöki páholy, a felsőházi képviselők számára kialakított erkélyek és a királyi páholy elhelyezése  és ezzel léte is – megkérdőjeleződött.

A képviselőház 1902-ig, a jelenlegi Parlament épületének elkészültéig töltötte be azt a feladatot, amiért megépült. Ezután nem volt már igazi funkciója, vásárokat, piacokat, fesztiválokat tartottak benne, a két világháború alatt pedig katonai kórház működött az épületben.

A 2. világháborút megelőző magyar-olasz barátság megerősítésére a főváros 1942-ben Olaszországnak adományozta a képviselőházat, amelyben így 1943 óta működik az Olasz Kultúrintézet. Az épület tulajdonosa az olasz állam, ezért leng a Bródy Sándor utcai palotán jelentős magyar történelmi múltja ellenére az olasz lobogó.

Az olasz tulajdonjog ellenére az épület felújításához a magyar állam többször is segítséget nyújtott, de az olasz fél is több változtatást, átépítést végzett. Ezek egy része sajnos nem vált az épület javára: az üléstermet néhány éve díszítő festmény, Ybl kortársa, id. Markó Károly Tájkép Tivoli mellett című művének felnagyított reprodukciója egyáltalán nem illik a terem hangulatához, ahogyan a 80-as években beépített világítótestek is nagyon elütnek a reneszánsz harmóniától.

Mégis inkább örülhetünk, hogy ez a történelmi épület ma is működik, használják, karbantartják és mindenki számára nyitott, hiszen az Olasz Kultúrintézet rendezvényei nyilvánosak.

Budai Kriszta