Páskándi Géza születésnapja – 1933 – A Digitális Irodalmi Akadémia tagja

Páskándi Géza (Szatmárhegy, 1933. május 18. – Budapest, 1995. május 19.)

Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, esszéíró, drámaíró, publicista. A Digitális Irodalmi Akadémia 2011-ben posztumusz tagjává választotta.

*

„Sorsunk már születésünk előtt színre lép.
Anyánk csak egyik kezével ringatja a bölcsőt…”

1933. május 18-án született Szatmárhegyen (Viile Satu Mare – Románia). Iskolás éveit Szatmárnémetiben kezdte. Ugyanott, a Kölcsey Gimnáziumban folytatta középiskolás tanulmányait, melyeket Kolozsvárott, levelező tagozaton fejezett be.

Szinte gyerekfejjel került az irodalmi életbe. 1949-ben a szatmárnémeti Dolgozó Nép-ben jelentek meg első versei, s ezekre figyelt fel Majtényi Erik, a bukaresti Ifjúmunkás főszerkesztője. Meghívta a lap munkatársának, ahol 1953-ig tevékenykedett. Ezen idő alatt kezdett rendszeresen publikálni a bukaresti Előre című folyóiratban is.

1953-ban beiratkozott a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakára, ugyanitt rövid ideig jogot is hallgatott. Felsőfokú tanulmányait nem fejezhette be, mert az 1956-os magyar forradalom melletti kiállásáért 1957-ben letartóztatták. A vád: állam és közrend elleni izgatás. Hat év börtönbüntetés után – három év zárka Szamosújvárott, további három év kényszermunka a Duna-deltában – 1963 februárjában amnesztiával szabadult Salciáról. A következő két évben rakodómunkásként, majd egy bukaresti könyvlerakatban raktári beíróként dolgozott.

1965-ben visszanyerte közlési jogát. Ez időtől lett szabadfoglalkozású író és az Irodalmi Alap tagja. 1969-től törölték priuszát (ezt a tényt a romániai változások után, az 1990. január 6-i törvénnyel ismét megerősítették), és ezzel jogot szerzett arra, hogy a Román Írószövetség tagjává váljék. 1970-től 1974-ig a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségének főlektoraként tevékenykedett.

1971 tavaszán a Ceauşescu-rezsim kínai mintára elindított kultúrforradalma következtében éles támadások érték mind a román, mind a magyar nyelvű pártlapokban, amelyek eredményeként több műve indexre került. A Kérjük a lábat letörölni című abszurdoidjának bemutatója a nagyváradi Stúdiószínházban végsőkig ingerelte a romániai kultúrpolitikusokat. Kemény retorzió következett: „Műveivel az imperializmus szekértolója lett” címkével bélyegezték meg, egyedüliként a romániai magyar írók közül. Állandó megfigyeléseknek kitéve, már-már fizikai léte is veszélybe került. Miután a levegő elfogyott körülötte, megszületett benne a döntés, családjával Magyarországra települ.

1974 februárjában – másodszori kísérletre – Csoóri Sándor és szűk baráti köre segítségével sikerült az áttelepülés, s még ebben az évben – szintén baráti segédlettel – csatlakozott hozzá felesége, Sebők Anna és Ágnes leánya is.

Budapesten már 1974-ben a Kortárs rovatvezetője lett, majd 1990-ig, nyugdíjazásáig, főmunkatársként segítette a szerkesztőség munkáját. 1991-től a Nemzeti Színház irodalmi tanácsosaként működött. Alapító és vezetőségi tagja volt az 1992-ben megalakult Magyar Művészeti Akadémiának.

1995. május 19-én hunyt el Budapesten.

Csaba Klári: Páskándi Géza életrajza (részlet)

Lászlóffy Aladár születésnapja – 1937 – A Digitális Irodalmi Akadémia tagja

Lászlóffy Aladár (Torda, 1937. május 18. – Budapest, 2009. április 20.)

Kossuth-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*

Lászlóffy Aladár (Géza) született Tordán, 1937. május 18-án. (A név eredeti. Álnevet, írói nevet nem használ. Szignóval kisebb írásai jelentek meg alkalomszerűen, heti- és napilapokban.) A kolozsvári volt Református Kollégiumban érettségizett. Felsőfokú végzettségét a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemen szerezte, magyar szakosként (1954–1959). 1958-ban nem engedték államvizsgára, amelyet végül 1971-ben tett le.

1959-től 1961-ig munkanélküli volt, illetve szabadúszó értelmiségi. 1961 novemberétől az Állami Irodalmi Kiadónál (annak kolozsvári fiókszerkesztőségében) dolgozott mint lektor. 1962. november 1-től a Napsugár című gyermeklapnál szerkesztő 1969. december 31-ig. 1970. január 1-től 1970. szeptember 30-ig a Dacia Könyvkiadó főszerkesztője. 1970. október 1-től 1982. november 1-ig az Előre című bukaresti magyarnyelvű lap rovatvezető szerkesztője (kolozsvári munkatársa). 1982. november 3-tól a kolozsvári Utunk (1989 év végétől: Helikon) című magyar irodalmi hetilap „világkultúra” rovatának szerkesztője, közben a Korunk munkatársa is. Emellett 1994-től meghívott előadó tanár volt a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem Magyar Irodalom Tanszékén. Tárgya: egyetemes kultúrtörténet.

1954-től publikált. (Első írása voltaképpen még gyermekkorában, a Dolgozó Nő gyermekmellékletében látott napvilágot, 1946-ban.) Kötetei 1962-től jelentek meg.

Hosszú betegség után hunyt el 2009. április 19-én, Budapesten.

Széles Klára: Lászlóffy Aladár életrajza (részlet)

Szent Venánc, fiatal római vértanú

Venánc fiatal római vértanú, Decius császár idejéből. Élete teljesen a legendák homályába vész. Ifjú római lovagként zászlóval és vérttel szokták ábrázolni.
Hazai kultuszának a középkorban semmi nyoma, csak a barokk időkben tűnik föl néhány szoborkompozíción. Tiszteletét Itálián, Camerino városán kívül, nyilván a Venantius-venator szóegyeztetésnek köszönheti. A váci Gombáspatak híres barokk hídjának szentjei között ott találjuk Venáncnak, mint a vadászok patrónusának szobrát is. Talán Géza és László hajdani legendás váci vadászata járt gróf Forgách Pál püspök eszében, amikor állíttatta (1759). Felírása: S. VENANTI, PER RUPES SAXA VEPRES VENATUS IUVA NOS SINE LAPSU VENARI Ott látjuk Bogyoszló (Sopron) egyik útszéli keresztjének (1808) mellékalakjaként. Szobra áll Lövőn is (1750). Talán ezeket is az udvari vallásosság ihlette.
Venánc megjelenik a heroizáló jezsuita iskoladráma hősei között is: Zágráb (1721), Besztercebánya (1727), Rozsnyó (1752), Nagyszombat (1763).

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

Aja, jogi ügyek, elhúzódó polgári pörök hajdani védőszentje

Aja jogi ügyek, elhúzódó polgári pörök hajdani védőszentje.

Barokk oltárával a pozsonyi Szent Márton- és a budavári Nagyboldogasszony-templomban találkozunk, ahol a törvénnyel bajoskodók nyilván misét mondattak a kedvező ítéletért. Képe volt (1817) Nagytétény templomában is, amely régen a Rudnyánszkyak kegyurasága alatt állott. Barokk oltára Nagyrédén, szobra pedig a szerviták pesti templomában most is megvan. A kultusz valószínűleg a jezsuiták bécsi Am Hof-templomából került át hazánkba, de nem jutott nagyobb jelentőségre.
A könnyebben hozzáférhető hagiografikus szakirodalomban, védőszentek jegyzékében hiába kerestük Aja, Aya nevét. Így csak annyit mondhatunk róla, ami egy Pozsonyban metszett barokk szentképen magyarul olvasható: Isten után Szent Aja Te légy Kalauzza Pörömnek, azt, hogy Törvénybül végbe vihesse Bírám. Ez mondja el életét is: Kánnoniai grófné Szent Aja a Lotharingiai Hertzegek Nemébül vette eredetit. Azoknak, akiknek vagy Örök Leveli el tévellyedtenek vagy Törvény Székeken ok nélkül hurtzoltatnak: Istennél nevezetes Szószóllója. Tiszteltetik Szent György havának 16dik Napján.
A kultusz átmeneti hazai virágzását talán a neoaequistica commissio könyörtelen, családi hagyományokra és jogosultságra mit sem adó ügyintézése is érthetővé teszi: az „eltévelyedett” birtoklevelek sok família életét keseríthették meg.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

Múzeumi világnap

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsának 1977 májusában Moszkvában megtartott XI. konferenciáján határozták el a MÚZEUMI VILÁGNAP ünneplését. 1978. május 18-án tartották meg először.

Az internet világnapja

AZ INTERNET VILÁGNAPJÁnak nincsenek olyan hagyományai, mint a távközlés világnapjának, az ENSZ még nem is ismerte el hivatalosan, de a folyamatosan növekedő világháló, mindenki számára egyre fontosabbá válik. Az internet világnapja szervesen összetartozik a távközlés világnapjával, s a megőrzés gondolata kapcsolja össze ezt a kiemelt napot a nagy hagyományokkal rendelkező Múzeumi világnappal is. Szent II. János Pál pápa Sevillai Szent Izidort az internet és az informatika védőszentjeként nevezte meg 1997-ben.

A Budai Sas-hegy szintvonalas térképvázlatának elkészítése – 1843

A pesti egyetem Mérnökképző Intézetének, az Institutum Geometricumnak a hallgatói jeles tanáruk, Petzelt József vezetésével ezen a napon készítették el a budai Sas-hegy szintvonalas térképvázlatát. A felmérés alapján a hegyrajzot két változatban, szintvonalas és csíkozásos, valamint tisztán szintvonalas formában rajzolta meg az egyik hallgató, Braxatoris Dániel május 29-én a pesti rajzteremben. A magyar térképészet történetében ezek a rajzok a szintvonalas domborzatábrázolás első fennmaradt tanújelei.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993)

Id. Bókay (Bock) János születésnapja – 1822

ID. BÓKAY JÁNOS, (Igló, 1822. május 18. – Bp., 1884. október 20.): gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a korszerű gyermekgyógyászat egyetemi oktatásának magyarországi bevezetője. 1847-ben avatták orvosdoktorrá, utána a pesti szegénygyermek-kórház segédorvosa, 1852-től igazgató főorvosa volt. 1861-ben magántanár lett a gyermekgyógyászatból. 1883-1884-ig oktatott a gyermekorvostan tanáraként a budapesti egyetemen. 1868-tól az Országos Közegészségügyi Tanács tagja volt. Idegen nyelvre is lefordították a gyermekkori sebészeti bélbetegségekre, húgy- és ivarszervi betegségekre vonatkozó tanulmányait. Éveken át irányította az országos központi védhimlőintézetet.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Schmidl Adolf születésnapja – 1802

A modern barlangkutatás atyjaként számon tartott SCHMIDL ADOLF (Königwart, 1802. május 18. – Buda, 1863. november 20.) Bécsben nőtt fel, ott tanult bölcsészetet és jogot, majd a bécsi műegyetemen tanított földrajzot. 1857-ben hívták meg a budai műegyetemre a kereskedelmi földrajz és statisztika tanárának. Megtanult magyarul és a kiegyezés után, amikor a német egyetemi tanárok többsége elhagyni kényszerült állását, ő maradhatott. Humán végzettsége ellenére jelentős eredményeket ért el a természettudomány terén. Több mint 30 műve jelent meg a földrajz különböző ágairól. Legjelentősebbek barlangászati kutatásai és írásai. Az egész Monarchia területén végezte vizsgálatait; fő kutatási területei a szlovéniai karsztvidéken, a Bihar-hegységben és a Baradla- valamint az Abaligeti barlangvidéken voltak. Számos barlangot elsőként járt be, térképezett fel és írt le, bonyolult vízrajzi összefüggéseket tárt fel. A budai hőforrásokról írt tanulmánya befejezetlen maradt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

Vállas Antal születésnapja – 1809

A XIX. század Amerikában is népszerű, sokoldalú tudósa, az egyik első magyar fényképkészítő, VÁLLAS ANTAL (Pest, 1809. május 18. – New Orleans, 1869. július 20.) a pesti és a bécsi tudományegyetemen tanult. Kezdetben főleg a matematika iránt érdeklődött, tankönyvet (Egyetemes számtan, 1838) és számos tanulmányt írt e tárgykörben. Akadémiai székfoglalóját Felsőbb egyenletek egy ismeretlennel címmel írta. 1841-től ismeretterjesztő munkát végzett a matematika, fizika és csillagászat területén az Iparegyletben. Ő írta az első magyar nyelvű matematikai-földrajzi kézikönyvet Az égi és földtekék használata címmel 1838-ban. Az ő nevéhez fűződik az első magyarországi gazdasági, kereskedelmi és ipari szakfolyóirat, a Heti lap megindítása. Minden műszaki újdonság érdekelte, így az akkoriban szenzációnak számító dagerrotípia készítés is – a fényképezés őse. 1840 augusztusában akadémikus kollégáinak két korábbi felvételét mutatta be, majd előttük felvette a Duna-part és a Vár látképét. A nézőközönség előtt végezte el az eljárás minden egyes fázisát az exponálástól a képrögzítésig. A nevezetes eseményt az akadémia jegyzőkönyve is megörökítette. Nagy jelentőségű az Egy felállítandó magyar központi műegyetemről írt tanulmánya (1841); a műszaki felsőoktatás világviszonylatban leghaladóbb elveit fektette le benne. 1848-ban egyetemi matematika tanárrá nevezték ki, majd a szabadságharc leverése után megfosztották állásától. 1851-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. 1854-ben New Orleansban rövidesen népszerűvé váló hajózási iskolát nyitott és polgári tengerészeti évkönyv-sorozatot adott ki, valamint tankönyvet írt a kereskedelmi hajózásról. Nagy tekintélyre és jelentős vagyonra tett szert, tudományos akadémia létrehozásába kezdett. Ekkor az amerikai polgárháború tönkretette egzisztenciáját; vagyonát elvesztette és szerény körülmények között fejezte be életét.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)