Megrázó önéletrajz a személytelenség mögött – Borbély Szilárdra emlékezünk

Szegényparaszti családból származott, az ország egyik legelmaradottabb területén, a magyar-román-ukrán hármashatár közelében fekvő kis Túrricsén nevelkedett. A Debreceni Egyetemen szerzett magyar szakos diplomát, majd az egyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszékén lett oktató. Ismert íróként és költőként is folytatta oktatói-tudományos tevékenységét, tanársegéd, aspiráns, adjunktus, majd 1998-tól a tanszék docense volt, s ebben az évben az irodalomtudományok kandidátusa lett.

Egyetemista korában kezdett publikálni, pályája korai szakaszában leginkább verseket, illetve színpadi darabokat írt. Ezek mellett több irodalomtörténeti tanulmánykötete is megjelent, 2001-től tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Elektronikus Textológiai Bizottságának. A Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének munkájában is szerepet vállalt, 2006 és 2009 között az Alföld folyóirat versrovatának szerkesztőjeként is tevékenykedett. 1988-tól haláláig csaknem húsz, többségében lírai kötete jelent meg. Borbély Szilárd 2014. február 19-én önkezével vetett véget életének.

Szülei 2000 szentestéjén rablótámadás áldozatai lettek otthonukban, brutálisan összevert édesanyja meghalt, édesapja soha nem épült fel sérüléseiből, a támadókat pedig végül a bíróság nem ítélte el. Ezt a tragédiát igyekezett feldolgozni 2004-ben megjelent Halotti pompa című verseskötetében, amelyet lírai főművének tekintenek, de több későbbi művében is megjelenik a gyilkosság traumája. Írásai sokkal komorabbá és reménytelenebbé váltak, és bár magára elsősorban mindig is lírikusként tekintett, más műfajokban is alkotni kezdett. Regényei fikciók, saját személyes tapasztalataiból és emlékeiből táplálkoznak, ahogy talán a legismertebb, 2013-ban megjelent Nincstelenek – Már elment a Mesijás? című is. Ez a kötet egy mindentől elzárt, szegény és elmaradott falu mindennapjait mutatja be. Bár a regényben a helység neve nem szerepel, csak GPS-koordinátái, az író később elmondta: Túrricséről mintázta a falut, ahol első éveit töltötte és ahonnan sikerült kitörnie.

A szegényparaszti létben Borbélynál semmi emelkedettség vagy idealisztikus nincs, csak nyomor és durvaság.

Ahogy egy, a kultúra.hu-nak adott interjúban fogalmazott: „Származásom kötelez erre. Mélyről jövök. Tömegek vannak, akiknek nem osztanak lapot. Abban a hangulatban éltünk, olyan családban nőttem fel, ahol azt érezte és tudta mindenki, hogy mi nem számítunk. Kiszolgáltatottak vagyunk. A magunkfajtának a Kádár-korban sem volt hova fordulni, ha a gyereket az iskolában megalázták. Nekem meg kellett hamar tanulnom, hogy a téeszelnök és a tanácselnök fia mellett csak akkor kaphatok hármast, ahogy ők is, ha ötösre teljesítek. De hármast kaptam, mert nem kaphattam jobbat náluk. Ezt akkor meg kellett tanulnom. Azért írok a szegénységről, mert a szegénységnél nincs unalmasabb.” Bár a Nincsteleneket mind a kritika, mind a közönség nagyon pozitívan fogadta, a regényt pedig több nyelvre is lefordították, ő maga nem volt vele megelégedve, és úgy vélte, könyvét félreértették. A regényből 2014-ben készült vizsgaelőadás a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán, 2022 novemberében pedig a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban mutatták be Horváth János Antal rendezésében.

A kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb tehetsége esszéistaként és színpadi szerzőként is alkotott. A debreceni Csokonai Színház több darabját, drámáját mutatta be, köztük elsőként a kamera.mant, majd a Halotti pompa című verseskötet alapján készült színdarabot. 2015-ben a Katona József Színházban került színre Az olaszliszkai című kortárs sorstalandráma (az eredeti dráma 2010-ben jelent meg), amely Borbély Szilárd drámáinak, verseinek, prózai műveinek, nyilatkozatainak, bírósági tárgyalások jegyzőkönyveinek felhasználásával készült. A görög tragédiák formáját idéző darab egyik történetszála a 2006-os olaszliszkai lincselést, a másik a kelet-európai vidéki zsidóság eltűnésének mozzanatait dolgozza fel, emellett a mai magyar társadalom állapotára is reflektál.

A 2000-es évektől kezdve egyre inkább az emberi létezés alapkérdései, filozófiai és teológiai kérdések foglalkoztatták, irodalmi munkássága mellett közéleti kérdésekre is reflektált.

Interjúit áthatotta a kiábrándultság, a hitével küzdő ember önmarcangolása. „Nem osztotta meg senkivel, magára zárta fájdalmait, burkot teremtett a kínból, hogy egyedül harcolja meg, ami rá méretett. Inkább remekművekké transzponálta őket, mintsem hogy személyes démonjaival nyomassza aggódó barátait.” Így búcsúztatta Keresztury Tibor a Literán. Kafka fia című, befejezetlenül maradt regényét 2021-ben, Bukolikatájban című verseskötetét egy évvel később adták ki, utóbbi líra kategóriában 2023-ban posztumusz Merítés-díjat kapott.

Számos kitüntetése közt 1995-ben megkapta az Alföld folyóirat díját, 1996-ban a Déry Tibor-díjat, 1998-ban a Szép Ernő-jutalmat, 1999-ben Debrecen város Csokonai-díját, 2002-ben József Attila-díjjal, 2004-ben Füst Milán-díjjal, 2006-ban Artisjus Irodalmi Díjjal, 2008-ban a Szépírók Társaságának díjával tüntették ki. 2012-ben a Magyarország Babérkoszorúja díjat vehette át, 2014-ben pedig a Nincstelenek című regényéért Mészöly Miklós-díjjal ismerték el.

Idén tavasszal emlékpontot avattak tiszteletére a debreceni Nagyerdőben, ahol egykor szívesen töltötte idejét. Születésének évfordulója alkalmából idén Egyre rövidebb szavak címmel válogatáskötet jelent meg. A tervek szerint életműsorozata újabb könyvvel bővül hagyatékából, az életművét 2021 óta gondozó Jelenkor Kiadó közlése szerint 2024-ben kerül a könyvesboltokba az Árnyképrajzoló és egyéb prózai írások.

A Forte Társulat legutóbb Borbély Szilárd Akár Akárki című darabjából készített előadás a 2022/2023-as évadban. Kritikánk itt olvasható. A 2015-ös ősbemutatóról itt számoltunk be.

A Kafka fia című, befejezetlenül maradt Borbély Szilárd-regény könyvbemutatójáról itt tudósítottunk.

Fotó forrása: Libri-Bookline