Milyen Kossuth-díjasnak lenni egy élet lázadás után?
Egész életemben az önismeret ösvényét jártam, és az önismeret nem statikus dolog. Ha elég magabiztosan azt érzem, hogy nekem az ilyesmitől nem lesz önértékelési zavarom, vagy nem változik meg bennem semmi, akkor nyugodt tudok maradni.
Ez egy teszt?
Minden egy teszt. Ki van írva Delphoiban, hogy ismerd meg önmagad. Ezek után szerintem nem érdemes azt kérdezni, hogy mi az élet értelme, oda már rég kiírták.
Arra használod a Kossuth-díjat, hogy megvizsgáld magad, mi történik, amikor megkapod?
Igen, valamint kifizetjük belőle a fiam lakására felvett kölcsönt. Belső változás ettől biztosan nem történik, hacsak az örömérzetet nem számítom annak. Szerintem minden valamennyire egészséges személyiségű ember örül, hogyha kap valamit, kivéve, ha ez a Papp Laci értelmében történik, akinek ki volt írva az edzőtermében, hogy „Adni jobb, mint kapni!”
Komolyra fordítva a szót, mi jár a fejedben most?
Mi az, ami egyáltalán megfordul a fejemben arról, hogy miért is kaptam? Az nagyon jó, hogy odaírták az indokláshoz, hogy költő, előadóművész, rendező, kultúraszervező. Az egész együtt talán bír olyan súllyal, mint amikor valaki egy műfajban korszakosan kiemelkedő.
Amikor az URH koncertjein több volt a rendőr, mint a kerületi kapitányságon, nem biztos, hogy számítottál ilyesmire.
Ha korábban megkérdeznek, esetleg én is azt mondtam volna, hogy ez nekem irreális, de egy ideje hozzá vagyok szokva. Az elmúlt évtizedek során ötször-hatszor fölmerült már, hogy fölterjesztenek a Kossuth-díjra. A sztenderd válaszom bármely rezsimben úgy kezdődött, hogy ugye nem gondolják komolyan... Nem gondolják komolyan, hogy szeretnék egy Kossuth-díjat, amíg az édesapámnak, Müller Péternek, aki valamennyi műfajban listavezető Magyarországon, nincsen. Meg én is mindent neki köszönhetek. Milyen dolog lenne, ha ebben megelőzném?
Róla mindig sokat beszélsz, és fontos helyet foglal el A Család című könyvedben is.
Olyan sokat, hogy most megszületett egy önálló estem is, nevezhetjük stand-upnak, aminek az a címe, hogy Apám, apáim.
Miért pont most foglalod előadásba őket?
Talán az is szülhette az ötletet, hogy az édesapám, Müller Péter, most jutott odáig, hogy azt mondta, többé nem akar színpadra menni és nem tart előadásokat. Nekem négy darab apám volt, egy még van is (Ő), hál' Istennek, és régóta gondolkozom, hogy ez mit hozott az életembe. Mindegyik mást. Az is érdekes, hogy mi került át belőlük. A papa, Müller édesapám készített két rövid videóüzenetet az apaságról, amik el is hangzanak az esten. Most ezt nagyon-nagyon szeretem, és amúgy is általában jól működik, amikor fölmegyek a színpadra és dumálok (pár dal is bekerült azért).
Visszatérve a Kossuth-díjra, 2019-ben ő is megkapta.
El is kísértem, nagyon örültem, de nem jutott eszembe, hogy most már nekem kéne jönnöm.
Mi volt a következő kifogás?
Amit el is mondtam egy Tolcsvay Laciról készült Duna TV-s portréfilmben: annak örülnék, ha ő is megkapná ezt a díjat. Laci egy kicsit idősebb nálam, és gyakorlatilag nagyon nagy részében annak, amit elkövettem a zenés színházi műfajban, ő volt a társtettesem. Pluszban azért ő zenésítette meg a Nemzeti dalt, és még nagyon sok mindent. Tehát ez volt a válaszom, de tavaly nagy örömömre ő is megkapta a magáét.
Végre te következhettél?
Nem ugrott be, hogy nincs több hivatkozási alapom az álszerénykedésre, de az sem, hogy most én jövök.
Csináljunk egy kasszát. Hány dalszöveget írtál eddig?
Ezernél biztos többet, ebben komoly súllyal esett latba a Napidal projekt, ami önmagában 366 dalszöveg, és az abból született 1100, most már 1200 dal, azóta is küldik a megzenésítéseket. Ehhez hozzájön még – nem számoltam meg —, nagyságrendileg ötven színdarab megírása vagy fordítása átlag 20 dallal. És akkor az, amiről általában ismernek, hogy hét zenekart láttam el dalokkal frontemberként.
Másoknak is írtál dalszövegeket?
Gyakorlatilag szinte mindenkinek, aki popzenét énekel Magyarországon.
Milyen részt vállaltál a zenés darabokban?
Ahogy mondtam, körülbelül ötven színdarabhoz köthető a nevem. Ebben fordítás is van, és sok eredeti dalszöveg. Olyan is van pár, ahol a darabot is én írtam.
Megneveznéd őket?
Ott van például a Vörös és fekete, vagy a Rózsa és ibolya, csupa kétszavas cím. A Rózsa és ibolyát húsz éves koromban írtam, a Vörös és feketét nemrég. Pár hónapja készült az utolsó ilyen Tolcsvay Lacival, a Koldus és királyfi, amit most is nagy sikerrel játszanak a Magyar Színházban.
A következő, amit nemsokára bemutatnak, a Mágus című zenés darab lesz?
Korábban sokat dolgoztam az idősebb, vagy magam korabeli korosztályból Tolcsvay Lászlóval, Szakcsi Lakatos Bélával és Jávori Fegyával. A sors valamiért avval jutalmaz, hogy rendszeresen megtalálnak fiatal alkotótársak is. Ilyen például Sebestyén Áron, aki nagyon tehetséges zeneszerző és jó színpadi gondolkodó. A Mágusnak nemcsak a zenéjét, hanem magát a darabot is ő írta. Az előző két közös munkánk, a Tesla, illetve a Vadak ura volt. A Teslának a dramaturgja is én voltam, mindkettőnél Egressy Zoltán írta a librettót. Ő is csodálatos alkotótárs.
Tehát a Mágusnak most 28-án lesz a bemutatója szuper jó énekes színészekkel. Ilyesmiken dolgozom most, de ami nagyon középpontban van, az a zenekar, a Sziámi AndFriends. Jelen pillanatban is turnéban vagyunk, és készülünk egy nagy koncertre az Erkel Színházban a Pink Floyd Historyval. Ez nem egyszerűen egy tribute-banda, hanem élvonalbeli angol zenészekből álló zenekar. Direkt nem mondom, hogy előzenekar leszünk, mert a Pink Floyd management ragaszkodott ahhoz, hogy úgy hirdessék meg, hogy két koncert egy este.
Mióta dübörög az EndFriends?
Tizenkét éve, a hatodik lemezünkön dolgozunk.
A leltárban még nem esett szó a versekről és könyvekről.
Kétségtelen, hogy nagyon fiatal gyerekként egy számomra fontos körben úgy voltam számon tartva, hogy én egy tehetséges gyerek, vagy fiatal költő vagyok. Ez nem volt megvetendő kör, mert Weöres Sándor, Kormos István és Vas István tartozott oda, akik kézről-kézre adtak, mentoráltak. Végül is a véletlenen múlott, vagy a sorson, hogy nem jelent meg az első kötetem, aminek Kormos lett volna a szerkesztője a Móránál. Valahogy átkerült egy másik szerkesztőhöz, és vele nem találtunk hangot, így egyszerűen kölcsönkértem a kéziratot, és nem vittem vissza többé.
Hány éves voltál?
Tizennyolc. Az első versem olyan 13-14 éves korom körül jelent meg újságban. Huszonévesen francia szakos egyetemista voltam, amikor föltűnt egy híres francia költő, Marc Delouze Magyarországon. Lefordított egy csomó költeményt, és összeállította a magyar költészet antológiáját franciául, amiben az én verseim is benne vannak. Erről eddig nem beszéltem, mert nem volt rá tárgyi bizonyítékom, de most Rácz Judit barátomtól megkaptam a kötetet. Elég jó társaságban szerepelek... Janus Pannoniustól indul a válogatás, én Juhász Ferenc és Nagy László között szerepelek a betűrendes névsorban.
Azóta is megjelentek verseim mindenféle rangos folyóiratokban, van hat dalszövegkönyvem, gyerekversköteteim is, de költőként első kötetem valahogy idáig sosem lett.
Nem is lesz?
Az Ünnepi Könyvhétre fog megjelenni. Vékonyka kiadvány, az lesz a címe, hogy Első kötet most, válogatott és új versekkel. Voltak még címötleteim, a kedvencem az volt, hogy Költött pátoszka. Mivel hároméves korom óta írok verseket, és ezek közül néhányat el is raktam, lesz belőlük egy fejezet. Még gondolkozom rajta, hogy belekártyázzam-e a felnőttkoriak közé.
Megnézed, hogy el tudnak-e vegyülni?
A Sziámi új lemezén van egy dal, amit nagy örömömre bevállalt a csodás zeneszerző-gitáros kolléga, hogy elénekli. Kiválasztotta a szöveget, és amikor készen volt, tényleg nagyon szép lett, jól is énekli Péter, akkor mondtam el neki, hogy kilenc éves koromban írtam.
Kultúraszervezőként két nagy projektet kötnek hozzád, a Szigetet és a Miskolci Bartók Plusz Operafesztivált.
Ami azért szintén százezres nagyságrendű volt fénykorában.
Két véglet a zenét tekintve.
Azt hiszem, hogy az ember magát sose látja tisztán, de annyit biztosan látok magamból, hogy nyitott vagyok. Sokszor használtam ezt a kifejezést, találónak is gondolom, hogy nincsen bennem se valódi, se műfajgyűlölet. Az Operaházban nőttem föl, amit aztán egy ideig igazgattam is, a Madách Színházban voltam egy kicsit nagyobb gyerek (oda idővel meghívtak rendezni, és sok darabunkat játszották is). Közben az Erkel Színházban is dolgozott az anyukám, ott is sokat voltam. (Az Erkelben volt már önálló koncertem azóta, és hamarosan a Sziámi AndFriends-szel is fellépünk, éneklek Tolcsvay Laci születésnapi koncertjén, és bemutatják a Lévys’ Story – A Farmerkirály című, Jávori Fegyával írt darabunkat.) Csupa hazatalálás.
Aztán belekeveredtem a legsűrűbb avantgárd közegbe Budapesten. Elsodort Halász Péterék színháza, vagy a Spions együttes, ami az ősképe mindannak, amibe a mostani alternatív zene, illetve elsők között az URH zenekar belehelyezkedett. Ott volt körülöttünk a Vágtázó Halottkémek, a Bizottság, vagy a Balaton zenekar is, akivel közösen volt az első fellépésünk. Tehát ez az elfogadás, sokszólamúság számomra egyáltalán nem kérdés, vagy nem meglepő. És nem is csak a zenéről, vagy zenei műfajokról van szó.
A Kossuth-díjad indoklásában szerepel, hogy rendező is vagy.
Volt egy korszakom, amikor elismert filmrendező voltam, és sokat rendeztem színházban is. Csináltam két nagyjátékfilmet, illetve az egyik kétszer másfél órás volt, de a pártbizottság illetékesei megcsonkították. Kivágtak a három órából másfelet, így a maradéknak se füle, se farka. De az immár elveszett, mert megsemmisült teljes filmre jó érzéssel gondolok vissza. Annak a címét is betiltották. Az volt a címe, hogy Van-e élet a Földön, de a megcsonkított verzió Megváltási kísérletek címen került elő.
A másikat viszont én is láttam dühöngő fiatal koromban, az is politikai botrányt kavart?
Az az 1983-as Ex-kódex című egész estés kísérleti nagyjátékfilm volt, amit játékból kezdtem el csinálni, és vizsgafilmnek indult. Bár nem engedték normális moziban vetíteni, komoly sikert futott be. A bemutató a Híradó moziban zajlott, akkor vették le műsorról, amikor konstatálták, hogy a Hársfa utca és a Nagykörút, meg a Wesselényi utca határolta háztömb körül ért a sor a pénztárnál. Nem betiltották a filmet, hanem bezárták a mozit, és kiírták, hogy szénszünet. Azért is ilyen szívet melengető visszagondolni rá, mert sok barátom játszott benne, többek között Rubik Ernő, akivel tévésorozatot is csináltam.
Miért nem folytattad?
A '80-as években körülbelül hat évet Hollandiában töltöttem, amiben az volt a fő motivációm – túl azon, hogy beleszerettem egy holland lányba, jót mulattunk, meg munkát kaptam –, hogy folyton betiltották, vagy megcsonkították a filmeket, amiken addig dolgoztam. Nem indultam rosszul, Tarr Bélával voltunk osztálytársak, de úgy döntöttem, kiszállok ebből a versenyből.
Színház?
Rendeztem színházban, van is két olyan klasszikus, amit ma is szeretek.Az egyik a Hamlet volt Miskolcon, a másik az Antigoné. Ott rendeztem meg a Mária Evangéliumát is, ami Miskolci Nemzeti Színház azóta is legtöbbet játszott, előadása lett. Megrendeztem a Szomorú vasárnapot, a papám másik darabját is, amit meghívtak Amerikába, és elvihettem a szüleimet is, tehát ez tényleg örömteli dolog volt.
A színházi munkák közül a Mária evangéliuma érte el legnagyobb magyar és nemzetközi sikert?
Igen, és beavatás is volt. Írtam én korábban mindenféléket, de a Mária evangéliuma szakrális pillanat volt az életemben. Akkor falun laktunk, Zalába egy kis vályogházba költöztünk, várandós volt a feleségem, és a papa megkeresett, hogy megírnám-e a készülő új darabjukba a dalszövegeket. Mondtam, hogy persze, nem nagyon tudott volna, vagy tudna olyat kérni a papa, amit ne csinálnék boldogan, aztán kiderült, hogy az egész darab versben van. Mint kiderült, főképp azért, mert Tolcsvay Laci valami elképesztő csúcsformában volt. Zseniális színpadi zene, nagy pályát is futott be. Tíz évig turnézott német nyelvterületen, utazott vele a Madách Színház Olaszországba is. Ezt adták elő Pannonhalmán II. János Pál pápa látogatásakor. Azóta is folyamatosan játsszák sok helyen. Nemrég például a Margitszigeten, Juronics Tamás rendezésében, szuper énekes színészekkel.
Nagy siker volt egy másik dupla Müller-darab, az Isten pénze is.
Így van, aztán megírtuk a Beszterce ostroma című darabot, ami szerintem abszolút csúcspont a közös munkában Lacival, de azt még nem játszották sokfelé. Szerintem, aki ezt bemutatja, pláne most, elkönyvelhet egy komoly országos sikert. Körülbelül három nagylemeznyi dalt is írtam Lacinak a darabokon túl. Most lesz a 75. születésnapi koncertje az Erkel Színházban, ahova elhívott énekesnek, ami elég komoly és egyedi pillanatnak ígérkezik, már csak azért is, mert rajtam kívül Koncz Zsuzsa és Tolcsvay Béla lesznek még a vendégek. Van még egy fontos egyszeri előfordulás, a Szakcsival írt Szentivánéji álom.
Te mit emelnél ki, mi jellemzi legjobban azt a sok mindent, amit csináltál?
Dalszöveg szempontból a kortárs utókor döntött, mert az Ismeretlen katona című dalunk bekerült a gimnáziumi tankönyvbe, a Besúgók és provokátorok pedig az általános iskola nyolcadik osztályának irodalmi szöveggyűjteményébe. Nagyon szeretem a Szavazz rám című URH-dalt is, aminek az a bizarr egzotikuma, hogy eredetileg franciául írtam, és aztán fordítottam.
URH zenekar?
Nyilvánvaló, hogy ebben az egész dalszerző-énekes történetben az URH egy elugrási pillanat volt. Az egy megismételhetetlen cucc, nem is rakom föl mércének, mert az URH a maga módján verhetetlen, hiszen az volt az első hangsúlyos és artikulált halálkiáltás a fennálló rendetlenség ellen. Ezt én nem tudtam közben. Csak írtam, ami az eszembe jutott, és egyszer csak valahogy mindenki ráhangolódott, és kiderült, hogy súlya van. De a Kontroll-csoport, akikkel a megszűnte után 20 évvel még a New York-i fesztivál nyitókoncertjét sikerült huszárvágásként odarakni, az szintén olyan. Bőven adódnak high-lightok a Sziámi-dalok közt is.
Ebből a korszakból mik a legfontosabbak számodra?
A Sziámi különböző formációi, amik a mai napig újraszületnek, szerintem együtt hasonló fajsúlyt jelentenek, mint az első kettő. Az Előrelátó csecsemő, a Száz bolha, meg a Kicsi kő elkerülhetetlenek a koncerteken. Az utóbbi nem is olyan régen került ki a netre, nincs promója, csak az öregek ismerik, és bőven félmillió fölötti a megtekintés. Ez egy szép szerelmes dal, sokan mondják, hogy úgy meghatódtak, amikor ezt hallgatták, hogy aztán összeházasodtak. Szóval vannak ilyen dolgok, amiket úgy gondolom, hogy nem kell szégyellni. A legújabbak közül Kirschner Péter két szerzeménye, a Szeretetszédelgő és a Gyere te bárki is vetekszik a korábbi csúcspontokkal, mint ahogy a Bérczesi Robival hármasban írt Szeretni még-et is ide sorolnám.
Melyik teljesítményedért adnál magadnak Kossuth-díjat?
Ha osztanának ilyenért, akkor a családért. Mint minden műalkotás, ez is sok szempontból szerencse kérdése. Volt a vak csapongás, amivel én mindig családot akartam építeni, és mindig elbénáztam. Aztán valamiért mégiscsak sikerült az elbénázott családok és a mostani családunk tagjaiból egy nagy családot összehozni, szerintem az az egyetlen dolog, amire rendesen büszke vagyok. Az ötödik házasságomban élek, de ez most már 32 éve tart. Az előző három házasságomból van egy-egy gyerekem, a mostaniban még három, tehát hogyha mindent összevetek hatgyerekes apuka vagyok, és van négy unokám. És élnek a szüleim is, ami nem az én érdemem, de az én örömöm. Mindenki jóban van mindenkivel, anyukák, gyerekek együtt melóznak, együtt ünneplünk. Tehát ez így együtt olyan, hogyha nem is egy Kossuth-díjat, de a Kiváló Mázlista díjat valószínűleg meg kéne kapnom érte.
Fotó: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
