Katona Kriszta: A jelenlegi oktatási rendszer gátlásokat hoz létre
A falfestészet és az értékteremtés találkozásából született meg a Murál Morál Egyesület és az általa alkalmazott közösségfejlesztő, közösségi művészeti alkotást elősegítő Murál Morál módszer. A szervezet a nagy méretű falfestmények (murál) létrehozása és a belső értékek (morál) kibontakoztatása által fejleszti az alulról szerveződő, összetartó és demokratikus közösségeket. Küldetését olyan közösségi művészeti és nem formális nevelési programokon keresztül valósítja meg, amelyek segítik a résztvevőket képességeik kibontakoztatásában. Az egyesület kiemelt figyelmet fordít tevékenysége során a hátrányos helyzetű gyerekekre és fiatalokra: a művészet eszközeivel inspiráló teret, lehetőségeket és szélesebb látókört biztosít számukra önmaguk megvalósításához. A Murál Morál Egyesület elnökével, a Murál Morál módszer megalkotójával, közösségszervezővel és -fejlesztővel beszélgettünk.
Honnan ered a Murál Morál módszer?
2007-ben Nicaraguában, egy nemzetközi ifjúsági csere keretében találkoztam azzal a módszerrel, amiből a Murál Morál módszer gyökerezik. Ekkor huszonöt éves voltam és környezeti nevelőként dolgoztam a pécsi Zöld-Híd Alapítványnál. Négy magyar vett részt a programon, köztük én lettem az, aki hazahoztam és itthon továbbvittem a módszert. Akkor, 2007-ben az előadó-művészet volt testhezálló és begyakorlott eszköz számomra, a programon való részvételem előtt nem volt kapcsolatom vizuális művészetekkel. Épp ezért nagyon érdekes volt, hogy olyan műfajon belül és olyan eszközzel élhettem meg hatalmas sikerélményt, amit korábban elképzelhetetlennek gondoltam a képességeimhez mérten. A siker érzelmi töltete lett a kiindulópontja annak a vágynak, hogy a módszert hazahozva másokkal is megismertessem ezt az élményt.
A jelenlegi oktatási rendszer nem kinyitja az embereket, hanem félelmeket, gátlásokat hoz létre bennük. A programjaink résztvevőinek nyolcvan százaléka ilyen gátlásokkal, az inkompetencia érzésével érkezik.
Milyen lépések mentén építetted fel a módszert?
A 2007-es látogatásom mindössze három hétig tartott Nicaraguában, és bár meglett az eredménye – hét csoport részvételével (köztük roma gyerekekkel, fiatalkorú fogvatartottakkal) megvalósítottuk az első murálprojektünket, és hét szakembernek átadtuk a módszert – mégis szerettem volna többet látni abból, ahogyan Nicaraguában alkalmazzák ezt a metódust a gyerekeknél. Éreztem, hogy nekem valami még hiányzik.
Emiatt visszamentem Nicaraguába, és ott töltöttem egy évet az Európai Önkéntes Szolgálat önkénteseként – hiszen, óriási szerencsémre, akkor épp Európán kívülre is lehetett menni a szolgálattal. Ebben az egy évben öt közösséggel dolgozhattam különböző városrészekben, köztük olyan elmaradott helyeken is, ahol macsétával járkáltak az emberek. A FUNARTÉ-nak jól felépített, átgondolt rendszere volt, aminek kiemelt célját a tehetséggondozás jelentette. Az, hogy kineveljék a jövő „muralistáit”, biztosítva a folytonosságot.
Ezt követően hazajöttem azzal a tisztán megfogalmazott céllal, hogy olyan módszert hozzak létre, amiben minél teljesebben jelen tud lenni a résztvevő, ezáltal pedig jobban hozzáférhet a saját belső világához, és teljesebben ki tudja bontani a képességeit.
Mi a Murál Morál módszer lényege?
Idegenekből, munkatársakból, barátokból álló gyerek- és felnőttközösségekkel egyaránt dolgozunk. A folyamat lényege, hogy a facilitálásunkkal rányíljanak egymásra az emberek, ezáltal pedig képesek legyenek hatékonyan együttműködni és ennek eredményeképp megalkotni egy olyan hatalmas falfestményt, amire ránézve érzik, hogy ebben ők maguk benne vannak.
Az, hogy ezt a munkát közösen sikerre vigyük, sok belső munkát igényel. Ugyanis csak akkor tudnak együttműködni az emberek, ha képesek érzékelni a saját határaikat és egymáséit, és képesek kapcsolódni egymással – az egyénekből így közösség épül. Leegyszerűsítve azt mondhatom, hogy a Murál Morál módszer lényege: a találkozás. Találkozás önmagunkkal, egymással. Úgy érzem, ennek fokozott jelentősége van a mai világban, amiben sajnos egyáltalán nem alap az, hogy egymásra vagy akár pusztán önmagunkra érdemben figyelünk.
A Murál Morál egy nagy szintézis. Én az ifjúsági munka területéről jövök, ami a nem formális nevelés eszköztárára épül. Több éven át voltam környezeti nevelő, amiben nagyon fontos a tapasztalati és kooperatív tanulás. Egyetemi tanulmányaimnak és gyakorlati tapasztalatimnak köszönhetően pedig a közösségfejlesztés eszköztára is beépült a módszerünkbe. Ezek adják a módszer alapjait, emellett művészetterápiás eszközök is megjelennek benne.
Őszintén szólva elkerülhetetlennek tartom a szívünkkel való foglalkozást. Fontos összekapcsolnunk az agyunkat, a szívünket és a kezeinket – tehát a gondolkodás, az érzés és cselekvés képességét – a szebb élet, jobb társadalom megvalósítása érdekében. A mesterséges intelligencia korában kiemelt jelentőségű a szívünkkel való kapcsolat, hiszen segít megkülönböztetni a hamisat a valóditól.
Mik a módszer folyamatának lépései?
Csapatépítős, ismerkedős játékokkal indul a folyamat. Ebben eleinte még nincs jelen az alkotás, de egy idő után elkezdünk olyan gyakorlatokat végezni játék és mozgás közben, amelyekbe már-már észrevétlenül kúszik be az egyre közvetlenebb kapcsolódás, az érintés és a vizualitás. Az alkotás eleinte teljesen szabad, témától mentes és általában valamilyen zenére történik. Ennek részeként a nagy méretű alkotói felülethez is szoktatjuk a résztvevőket, hiszen ez gyakran teljesen új számukra.
Azaz nem A4-es papíron dolgozunk. A legkisebb méret, amit használunk – azt is csak a tervezéshez –, az az A4-es méret duplája, az A3-as. A fokozatosan épülő folyamat során végül főként A1 és A0 méretű papírokat alkalmazunk. Egyéni munkával indulunk, majd párban folytatják a résztvevők. Ezt követően hárman-négyen alkotnak, végül pedig egész csoportos alkotásokat készítenek.
A fokozatos építkezés párhuzamosan végigvonul a folyamat egészén, így lesz a teljesen szabad alkotásból tematikus, majd tervezett alkotás. Mind a három blokkban jelen vannak a részfolyamatok, tehát mindben van egyéni, páros, kiscsoportos és közös alkotás. Minden alkalommal kreálunk szalagképeket is, amiket sokszor vizualizációval vezetünk be. Ilyenkor meditatív állapotban önmagukkal kapcsolódnak a résztvevők. A verbalitás csak idővel lép be az alkotófolyamatba, amikor a tervek megosztása mentén elkezdenek együtt gondolkodni az emberek. A gyakorlatok után viszont reflexió formájában mindig jelen van a szóbeliség is.
Hogyan lehet kapcsolatba lépni veletek?
Jelenleg megújulás alatt van a honlapunk, de a Facebook-oldalunkon keresztül el lehet érni minket, itt az aktuális képzések is láthatók. Jókor jön ez a kérdés, mert az elmúlt húsz évben a terepmunkába tettük minden energiánkat, de most elsődlegessé vált az összegyűlt tapasztalatink, módszereink továbbadása.
A művészi alkotás során kifejezik a gyerekek, hogy min változtatnának, és mit szeretnének megvalósítani a közösség életében, az érdekvédelem pedig eszközként segít abban, hogy a vágyak megvalósuljanak. Ebben a folyamatban gyerekekkel együttműködve dolgozunk, akik maguk is szervesen részt vesznek a vágyaik, terveik megvalósításában, adott esetben döntéshozókkal tárgyalnak, ezáltal megtapasztalják, hogy minden megoldható. Ugyanakkor azt is megtapasztalják, hogy érdemes ráébredni arra, hogy mit akarunk – mit akar az egyén, mit akar a közösség, ez hogyan összeegyeztethető –, hogy hogyan válthatók valóra az álmaink, mit tudunk tenni a megvalósulásuk érdekében.
Az iskola létrehozása mellett a másik nagy célunk, hogy bejuttassuk a felsőoktatásba és akár a Waldorf-tanárképzésbe ezt a módszercsomagot, ezáltal ráépíthető legyen bizonyos szakmai képzésekre, például a pedagógus-, pszichológus-, közösségszervező és szociális munkás szakmákra. Tehát az akkreditáltatáson is nagy erőkkel dolgozunk.
